További Mozi cikkek
A Szép napok sem nagyon különbözik a tipikus magyar filmtől, hiszen nem a Bon-Bon írta a zenéjét, sőt tulajdonképpen nincs is zenéje; nem tűnik fel benne Kamarás Iván, vagy Szabó Győző, sőt még Ónodi Eszter sem, de mégis, ha van úgynevezett tipikus magyar film, amit érdemes megnézni, akkor ez az.
Patyolat tisztán
Mária, a kisváros mosodájának tulajdonosnője elvetélt magzata helyett megvásárolja egy megejtett lány, Maja még meg sem született gyermekét. Az adás-vétel vagy másképpen a szülés pillanatát meglesi Péter, Mária öccse, aki éppen most szabadult a javítóintézetből, és csak azért jött a városba, hogy itt húzódjon meg, amíg meg nem kapja útlevelét, amivel aztán elmehet a tengerpartra, akármelyik tenger akármelyik partjára. Péter tudja a titkot, tisztában van vele, hogy Mária gyermekének Maja az anyja, ennek ellenére kikezd a lánnyal, majd beleszeret, a boldogság azonban elmarad, mert Majában hirtelen feltámadnak az anyai ösztönök, és visszaköveteli a csecsemőt.
Ezt a visszafojtott, robbanni készülő világot Mundruczó amatőr szereplők, és fiatal főiskolások segítségével vitte vászonra. A dialógusok rögtönzöttnek tűnnek, a színészek nem artikulálnak színészhez méltóan, ahogy mi sem figyelnénk a helyes artikulációra családi perpatvar közepette, ráadásul a jelenetek mellé a hangot általában a helyszínen vették fel, ezért gyakran érthetetlenek a párbeszédek. Ezek a hibák teszik azonban hitelessé a filmet, hiszen a főszereplők: Polgár Tamás, Tóth Orsi és Wéber Kata így hamis gesztusok, színészkedő távolba révedések nélkül formálhatják meg a történet első ránézésre egyszerű, mégis bonyolult figuráit.
EU-kompatibilis nyomor
A Szép napok története nem ígér könnyed kikapcsolódást, hiszen a reménytelenség nem éppen a legüdítőbb téma. Ez a Szép napok mégis sokkal inkább közönségbarát alkotás, mint a legtöbb tipikus magyar film, sőt a tavalyi filmszemlén bemutatott verziónál is jobban sikerült.
Miután ugyanis Mundruczó Locarnoban elnyerte a fiatal filmeseknek járó Ezüst Leopárd díjat, egy művészfilmekre specializálódott cég úgy döntött, világszerte bemutatja a Szép napokat. A külföldi forgalmazás előtt azonban a rendező lehetőséget kapott, hogy saját elképzelései szerint újravágja a filmet.
De az újravágás során a történet is összeszedettebb lett, a cselekménybe átvezető jelenetek kerültek, hogy mindig tudjuk ki, hol, mit csinál, ráadásul a film rövidebb is lett, hogy pont annyi nyomort és kétségbeesést kapjunk csak a pénzünkért, amit még ásítás nélkül el tudunk viselni.
A könnyítések mellett azonban Mundruczó meg is nehezítette a dolgunk. A történetből kiemelte a tragikus lezárást, így befejezetlen és egyszersmind sokkolóan életszerű lett a film. A Szép napok éppen ezért nem hagyja nyugodni a nézőt: ezt a történetet nem dobhatjuk el, mint egy üres popcornos zacskót a mozi kijáratnál, de nem is válik érdektelen, érthetetlen művészetté.