Rossz érzés, amikor rájön az ember, hogy a filmje, ami kész van, nincs kész. Az is rémisztő, amikor igazán sok ember előtt nagyvásznon nézi valaki a saját filmjét. A megrázkódtatáson, hogy van közönség, gyorsan túlestem, a film viszont hiányérzetet hagyott, az Ezüst Leopárd kacsintott ugyan de nem nyugtatott meg. Nem azt éreztem, hogy mindig ezt akartam, hanem felmerült a kétely, hogy hogy is akartam én ezt.
Aztán Szarajevóban találkozott a hiányérzetem a megoldással. A francia Philippe Bober, a The Coproduction Office munkatársa, a film mostani világforgalmazója felajánlotta, hogy forgalmazná ő a filmet, és hogy ha van kedvem, foglalkozhatok még vele. Mielőtt Párizsban elkezdtük a filmet újraávgni Philippe-vel és a produceri irodával, már a gyártó Laurinfilmel is egyetértettünk abban, hogy a Szép napok még nincs kész.
Most végre elkészült az igazi Szép napok, mert nem merül fel minden nap, hogy bizonyos snittnek mi a hossza, hogy jó helyen van-e, hogy melyik jelenet mit jelent, kivágjam vagy ne vágjam ki.
Azt hiszem sokkal egyszerűbb, tisztább sűrűbb és szigorúbb lett. Bizonyos értelemben kegyetlenebb. Mert nem bonyolultan, elrejtve-feltárva akarja megmutatni ezt a történetet, hanem csak megmutatja és kész. -nyilatkozta a film rendezője, Mundruczó Kornél.