A legklasszabb dolog, amit átvettünk az angoloktól

Több mint kétszáz éve, 1814-ben futották az első hivatalos magyarországi lóversenyt. Az eltelt két évszázadban fantasztikus lovak száguldottak a honi versenypályákon Kisbértől Overdose-ig, és már melegít az új magyar csodamén, a veretlen Sambo. Gróf Széchenyi István volt az alapító, és az utókorra vár, hogy helyén kezelje a lóversenyt mint a társasági élet semmihez sem hasonlítható színterét.

A Múlt-kép blog a Nemzeti Fotótár szakmai együttműködésével valósul meg.

Angliának három dolga van, amit meg kell tanulni: az alkotmány, a gépipar és a lótenyésztés.

Ha valaki tudta, mi a fontos egy ország életében, akkor az Széchenyi István volt, a legnagyobb magyar. A gróf 1815-ös angliai útja után vetette papírra a fenti szentenciát, összehasonlítván az ottani fejlett viszonyokat a hazai elmaradott állapotokkal. A reformkor kiemelkedő alakja csodálta az akkor világelső angol gazdaságot, a gépeket, a (viszonylagos) politikai demokráciát, és lovasember lévén az új lófajtát, az angol telivért. 

Mindezekből egyenesen következett, hogy szerinte melyik az a három dolog, ami fejletté tesz egy országot, és számára teljesen egyértelműen a lótenyésztés és ebből fakadóan a lóversenyzés is ezek közé tartozott. 

Ha már lóversenyzés: e nemes sport magyarországi alapjainak lerakása, az intézményes versenyekre történő felkészülés gróf Hunyady József, báró Wesselényi Miklós és gróf Széchenyi István nevéhez fűződik. Közülük Hunyadi volt az úttörő; az ő ürményi birtokán 1814 és 1821 között rendezett futtatások jelentették a magyar lóversenyzés hajnalát. 

Az első feljegyzett hivatalos erőpróba 1814. május 22-én zajlott 849 bécsi öl (1609 méter, azaz egy angol mérföld) távon, két hároméves kanca, Victoria és Copria között. Hogy melyikük nyert, azt nem jegyezték föl, de a győztes ideje 2 perc 11 másodperc volt. 

Széchenyi harmadik angliai útján, 1822-ben már felkereste a mai napig híres idomítócentrumot Newmarketben, és hazatérve megírta az első magyar nyelvű versenyszabályzatot Lovaspállyázás törvényeinek projektuma címmel. 

Az első hivatalos magyarországi lóversenyt végül 1827. június 6-án rendezték meg, az Üllői út és a Soroksári út közötti területen. A magyar lóversenyzés első győztese Babieka volt, egy hatéves sárga kanca, gróf Károlyi György tulajdona, tenyésztője pedig gróf Széchenyi István.

A magyar lóversenyzés első aranykora az 1870-es évekre esett. Mondanunk sem kell, ekkor élt hazánk valaha volt két legcsodálatosabb versenylova, az Epsom Derby és a Grand Prix de Paris győztese, Kisbér és a ver(het)etlen csodakanca, a pályafutása mind az 54 versenyén győztes Kincsem.

Nagy valószínűséggel mindkét csodalény Kisbéren, Batthyány Kázmér birtokán jött a világra – amely akkor már állami ménesnek számított, hiszen Ferenc József császár és király az első felelős magyar kormány tagjától, Kossuth titkárától elkobozta minden ingó és ingatlan vagyonát. Meg kell azonban mondanunk, hogy Kincsem szülőhelyének jogáért Tápiószentmárton, Blaskovich Ernő birtoka is versenyben van, ám ezt a „futamot” hitelt érdemlően nem lehet eldönteni. 

Kisbér, ez a gyönyörű pej mén egy évvel Kincsem előtt, 1873-ban született, apja Buccaneer, anyja Mineral volt, mindkettő Cavaliero-szerzemény, tulajdonosa Alexander Baltazzi. Kisbér számára az annus mirabilis 1876-volt, amikor előbb megnyerte mindmáig egyetlen magyar lóként az Epsom Derbyt, majd két hétre rá a Grand Prix de Paris-t is, ezzel mai áron számolva csaknem hárommilliárd forintot hozott a konyhára nyakig eladósodott tulajdonosának, Baltazzinak. 

Kincsem apja Cambuscan, anyja Waternymph volt, tenyésztője és tulajdonosa Blaskovich Ernő, trénere Robert Hesp, egy yorkshire-i angol, aki hazánkba költözött, és itt is ragadt, ükunokája, Hesp József. 

Kincsem szülőhelye tehát bizonytalan – az ellési napló a második világháború alatt elkallódott Németországban –, a dátum, 1874. március 17. azonban holtbiztos. Kincsem 1875 őszén került Hesp gödi telepére, és 54 győzelmével messze felülmúlja veretlen társait. Az 54 győzelemhez 55-ször kellett futnia, mert egy alkalommal egy holtversenyt el kellett eldönteni – természetesen a csodakanca diadalmaskodott. (Meg kell mondanunk, hogy már a holtverseny sem volt holtverseny, mert Kincsem akkor is előrébb volt egy fejhosszal.)

A magyar lóversenysportra az első nagy, szinte kiheverhetetlen csapást a Tanácsköztársaság mérte. a kommün alatt a pesti lóversenypályát – mint afféle burzsoá csökevény szimbólumát – felszántották és krumplival vetették be.

Ahogy a Vörös Katona című lap írta 1919. március 30-án:

A lóverseny a maga felháborító csalásaival, néprontó és butító demoralizálásával már a múlté mindörökre.

Szerencsére – mint a kommunisták megannyi jóslata, beleértve az osztály nélküli társadalom létrejöttét – ez sem valósult meg, a lóversenyzés a kommün bukása után újjáéledt.

Olyannyira, hogy 1921. június 19-én lefutották az első Magyar Derbyt!

A győztes Vatinius, akit flegma természete miatt istállója Tehénnek becézett...

A második világháború az egész magyar lóállományra végzetes csapást mért, Kisbér is megszenvedte a front átvonulását. 1944 nyarán-őszén elrendelték a lovak evakuálását. Az orosz front közeledtével az akkori Magyarország teljes területéről, a visszacsatolt részekről is kimenekítették a lovakat, így például a fogarasi ménest is bevagonírozva a bajorországi Bergstettenbe szállították. A teljes magyar lóállomány fele került ide, a másik fele otthon maradt. Úgy gondolkoztak, hogy legalább az állomány egyik fele meneküljön meg. Bergstettenből 1946–1947 fordulóján kerültek vissza az életben maradt lovak, az amerikaiak egészen az orosz zónáig kísérték a szállítmányt, nehogy útközben szétlopják.

A második világháború utáni időszak legnagyobb neve Imperiál. A fantasztikus képességű telivér 1960. február 14-én született – hol máshol, mint Kisbéren. 

Tenyésztője a legendás Rádoki József, a ménes újjászervezője. Az angol telivér mén apja a kiváló versenyló Imi, anyja az olasz importból vásárolt kanca, Hurry. Az aranyszőrű pej csődört már fiatalon félreismerték. A szakértők rossz véleményeket írtak róla, mivel nem volt tipikus telivér. A nagy termetű, csókaszemű mén első ránézésre nem ígért sokat: homlokától a szájáig széles hókával díszített sárga szőre, élénksége és kesely lábai nem jellemzők a jó telivérekre. A hippológusok szerint az ilyen jegyekkel rendelkező lovak sérülékenyek, nem szeretnek küzdeni, versenyzőképességük sem jó.

De néha a hippológusok is tévedhetnek...

Imperiál egy fiatal trénerhez, az orosz származású Aperianov Zakariáshoz – lovaskörökben Pubihoz – került, az ő keze alatt futotta be fantasztikus pályafutását. Már az első versenyeken rácáfolt a kinézetét illető babonára. Három versenyévadban – 1962 és 1964 között – nem akadt ellenfele a versenypályán, itthon veretlen maradt. 26-szor startolt, 21-szer nyert. Megnyerte az Osztrák Derbyt, a Magyar Derbyt, a Szocialista Országok Nagydíját, kétszer az Ausztriai Díjat. Legnagyobb sikere egy második helyezés a Baden-Badeni Nagydíjon. Már a kétévesen megnyert Ausztriai Díj-beli hathosszas győzelmére felfigyeltek a szakértők. Abban az évben futott Prágában, sőt Magyarországon is győzött.

És akkor Overdose, a közelmúlt magyar csodalova. A 2005-ös születésű Overdose-t Mikóczy Zoltán dunaszerdahelyi vállalkozó 2006 novemberében Newmarketben egy árverésen bagóért, kétezer guineáért vásárolta meg. A ló Alagra került Ribárszki Sándor idomárhoz, és első versenyét kerek 58 másodperces pályarekorddal, 18 hossz előnnyel nyerte meg 1000 méteren. Kétévesen a mérlege: öt start, öt győzelem, összesen 61 hossz előnnyel. A hazai sajtó 2008-ban kezd el igazán foglalkozni a hároméves Overdose-zal, a német média már Wunder Pferedeként ír a ménről.

Pozsonyban is győz, Mikóczy nagy örömére a győztes ló tiszteletére Szlovákiában eljátsszák a magyar himnuszt. 

Ilyen előzmények után, veretlen mérleggel indult el Longchamps-ban. Aztán az egyik box ajtaja nem nyílt ki, a versenyt újrafuttatták, de azon a fáradt Overdose tulajdonosa már nem engedte elindulni. 2009. április 19-én az OTP-Hungária Nagydíjon a sztárzsoké Christophe Soumillon lovagolta Dózit, a csodamén húszezer ember dörgő tapsvihara közepette tette meg az utolsó négyszáz métert.

A New York Times a címlapján foglalkozott vele. 

Sajnos a verseny után mindkét lábán patairha-gyulladás lépett fel, és ezzel érdemben be is fellegzett a csodalónak. 2010-ben tért vissza, és Baden-Badenben a Goldene Peitsche versenyen szertefoszlott a verhetetlenség mítosza, csak hetedik lett. Pályafutását Rómában fejezte be az év végén. 2015. július 1-jén, tízéves korában hunyt el. 

Overdose távozása óta talán Sambo a legnagyobb reménység. Még veretlen a hároméves pej mén, ez a varázslatos szépségű, kecses angol telivér, a Bársony házaspár tulajdona, akit már most Overdose-zal emlegetnek egy napon, sőt, a bemutatkozó versenyén aratott elsöprő győzelme – tizennégy hossz előnnyel! – már-már a legendás Secretariatet, minden idők legfantasztikusabb versenylovát idézte, aki 1973-ban világrekordnak számító 31 hosszal nyerte meg az egyesült államokbeli Hármaskorona harmadik állomását, a Belmont Stakes versenyt.

Sambo első igazi nívós megméretése július 4-én a Magyar Derby lesz a Kincsem Parkban, lélegzet-visszafojtva várjuk az új magyar csodamén produkcióját. 



  • Tippek
  • Lakáshitel