Alig fürdőruhában

Május 1-je különleges dátum, de nem feltétlenül a Munka ünnepe miatt. Ekkor nyílnak a strandok, így arról is informál, hogy közeleg a nyári szünet, és hamarosan kezdetét veszi három gondtalan hónap. Az ilyesmi könnyen beleég az ember agyába, így nem csoda, hogy felnőttként is jó viszonyt ápolunk Május 1-jével.

A gyógyfürdőzés persze más, az egész évben űzhető, ám mégiscsak valamiféle úri muri. A gyógyvizek országa vagyunk, de gyógyfürdőbe eljutni életvitelszerűen a borsos jegyár miatt kevesek kiváltsága. Pedig jó dolog, Márai is méltatta, ám ha úgy olvassuk a sorait, hogy azok tulajdonképpen szimplán a strandolásra is igazak, vehetjük úgy, hogy megírta a fürdésélmény esszenciáját úgy, ahogy azt csak a legnagyobbak tudják.

Amikor csak teheted – de soha nem úgy, hogy munkádtól lopod el az időt és rossz lelkiismerettel, sietve cselekszel! –, menj el a hővizű közfürdők valamelyikébe, hetenként kétszer-háromszor. A fürdőzés nagyon régi emberi szokás, s nemcsak a testet edzi és üdíti, hanem a lelket is. Fürödj lassan, tested törvényei szerint, megfontoltan és ráérően. A gyógyvizek átjárják tested és élénkítik lelked, megnyugtatják munkától és világtól elkínzott idegeid. A gyógyfürdők afféle nedves kolostorok, ahol zavartalanul átadhatod tested és lelked a józan és méltányos pihenésnek.