A legvidámabb barlangbarakkok

A Múlt-kép blog a Nemzeti Fotótár szakmai együttműködésével valósul meg.

Az MSZMP KB 1964 májusában úgy döntött, hogy elege van a cigánytelepekből és a barlanglakásokból, ezért fel kell számolni azokat. Ez az első dokumentum a II. világháború után, amely a barlanglakások megszüntetését tűzte ki célul: „Hazánkban jelenleg mintegy 200 000 cigány közül még 140 000 él 2100 cigánytelepen. E személyek elhelyezésére mintegy 25 000 lakás szükséges. Ezen túlmenően a cigánytelepekhez hasonló körülmények között – pl. barlanglakásokban, felvonulási barakkokban – néhány ezer család él, akiknek elhelyezéséről ugyancsak gondoskodni kell.” Azt persze már azóta több kiváló tanulmány bizonyítja, hogy a szocialista korszakban a barlanglakásokban döntően nem cigányok laktak. A program sikeréről mindennél többet mond, hogy 1988-ban Budafokon és Budatétényben még 231 barlanglakást tartottak nyilván.

A Kárpát-medencében a XIII. századtól jelentek meg a legelső barlanglakások. Legtöbbjük a Budai-hegység és a Gerecse mészkő borította területein (Budafok, Budatétény, Gellért-hegy; Süttő), a Bükk és a Bükkalja vulkanikus eredetű tufakőzetében (Andornaktálya, Cserépváralja, Noszvaj, Szomolya, Tibolddaróc), illetve a Kelet-Dunántúl (Fejér és Tolna megye) és a Mátravidék (Sirok) agyagos-márgás löszhátságain található. A hazai barlanglakások alapvetően két fő csoportba oszthatók: az egyikbe a természetes barlangok felhasználásával keletkezett hajlékokat soroljuk (búvóhelyek, betyárbarlangok, házak a barlangban, remetebarlangok), a másikba a mesterségesen kialakított barlanglakások tartoznak (kőbe vájt barlanglakások, illetve a löszpartok barlanglakásai).

Szinte minden vidéknek megvan a betyárokról, rablókról szóló mondaköre – és e történetek fontos helyszínei a hegyek között megbúvó, rejtőzésre alkalmas barlangok. Épp ezért nincs olyan hegyvidék Magyarországon, ahol ne lenne legalább egy olyan barlang, amely valamely legendás betyár nevét őrzi. Sőt! A Bakonyban Savanyú Jóska nevét nyolc, Sobriét kilenc luk, barlang viseli. De előfordul a zsiványbarlang, bujdosóbarlang elnevezés is. Ahogy Mednyánszky Miklós Kós Károly-díjas műemlékvédelmi szakértő remek írásából kiderül: a betyárbarlangokban nemcsak az útonállók húzták meg magukat, hanem gyakran a társadalom egyéb számkivetettjei is. Lehettek elszegényedett napszámosok vagy katonai szolgálat elől bujdosók.

Viszonylag ritkább, amikor a meglévő természetes barlang üregébe lakóépületet emelnek. Erre vonatkozó emlékek maradtak fenn például az Istállós-kői barlangban, de máshol is találtak erre utaló leleteket, épületmaradványokat. Budafokon az egykori Török-barlangban, valamint a Gellérthegy ma Sziklakápolnaként ismert üregében a XIX. századig voltak épített házak. Ezek legtöbbször úgy alakultak ki, hogy a barlangokat kőbányászok használták: vagy azért, hogy közel lakhassanak a munkahelyükhöz, vagy azért, mert nagyon távol laktak tőle, és a napi ingázás megoldhatatlan volt.

Budafokon például a kitermelt követ gyorsan le tudták vinni a folyóhoz, ahol azonnal szállítható volt távolabbi felhasználásra. Rómer Flóris leírásából tudjuk, hogy „a budafoki barlangban azonban egész lakótelep" alakult ki. De hasonlóan jött létre a kőbányák területén található barlanglakás-együttes. Itt a mintegy 14-15 kilométerre található Tardosbánya lakói közül kikerülő bányászok dolgoztak, akiknek a napi munka után nem volt sem erejük, sem idejük hazamenni a családjukhoz: kint éjszakáztak hát a bánya területén kivájt barlanglakások egyikében.

S ha már Rómer Flóris. Szintén ő írt arról, hogy a világon a magyar fővárosban van a legtöbb és legérdekesebb barlang. A Pálvölgyi, a Szemlőhegyi, a Mártonhegyi vagy a Vár alatti barlangrendszer a világon egyedülálló értékeket ad a magyar fővárosnak. Szintén Budapest a világ egyetlen világvárosa, ahol még a XX. század elején is laktak barlangban emberek a város kellős közepén – ritka látványosságot jelentve az arra járó idegenek számára.

„Fölösleges mondanunk, hogy e barlanglakások közül kettő sem hasonlít egymáshoz. Változatosak, mint magasztos építészetök: a természet. Az amelyiket ezuttal (...) bemutatunk, a Szent-Gellért hegy déli oldalán van és tisztességes lakhelyet képez épületekkel, kerítéssel, udvarral, fával az udvaron, és könnyen kielégíthető emberek nem csak lakályosnak találhatják, hanem még vonzerőt is fedezhetnek föl ama kettős kilátásban, mely a 700 láb magas szikláról a dunamenti termékeny rónára és a promontorvidéki hegyekre, pár lépéssel oldalt pedig a Rákoson épült »ifjú óriásra« nyílik.”

 

Noszvaj, 1964. augusztus 6. A település délkeleti részén, az egykori szegénysoron lévő barlanglakások. Az első lakások a XVII. század környékén jelenhettek meg, de tömegesen a XIX. század elején faragták ki, miután a kőkitermelés nyomán maradt vájatokat könnyen lehetett lakhellyé alakítani. 1930-ban hetven barlanglakásban 249 személy húzódott meg, és volt olyan időszak, hogy Noszvaj lakosságának harminc százaléka pincelakásban élt. A házak olyanok, mint egy klasszikus parasztház szobákkal, meszelt homlokzattal. Az udvaron lévő ólakat szintén puha riolittufából vájták ki
Noszvaj, 1964. augusztus 6. A település délkeleti részén, az egykori szegénysoron lévő barlanglakások. Az első lakások a XVII. század környékén jelenhettek meg, de tömegesen a XIX. század elején faragták ki, miután a kőkitermelés nyomán maradt vájatokat könnyen lehetett lakhellyé alakítani. 1930-ban hetven barlanglakásban 249 személy húzódott meg, és volt olyan időszak, hogy Noszvaj lakosságának harminc százaléka pincelakásban élt. A házak olyanok, mint egy klasszikus parasztház szobákkal, meszelt homlokzattal. Az udvaron lévő ólakat szintén puha riolittufából vájták ki
Fotó: Birgés Árpád / MTI Nemzeti Fotótár
A barlanglakók új lakásokat kapnak a Borsod megyei Tibolddarócon – írta 1953. november 26-án az MTI
A barlanglakók új lakásokat kapnak a Borsod megyei Tibolddarócon – írta 1953. november 26-án az MTI
Fotó: Tóth László / MTI Nemzeti Fotótár
Löszbe vájt barlanglakás Dunapentelén 1951. június 28-án
Löszbe vájt barlanglakás Dunapentelén 1951. június 28-án
Fotó: Kotnyek Antal / MTI Nemzeti Fotótár
Idős parasztasszony tésztát gyúr a Noszvaj délkeleti részén, az egykori szegénysoron lévő egyik barlanglakásban 1964. augusztus 6-án
Idős parasztasszony tésztát gyúr a Noszvaj délkeleti részén, az egykori szegénysoron lévő egyik barlanglakásban 1964. augusztus 6-án
Fotó: Birgés Árpád / MTI Nemzeti Fotótár
1951. június 28.  Barlanglakás Dunapentele régi településrészében
1951. június 28. Barlanglakás Dunapentele régi településrészében
Fotó: Kotnyek Antal / MTI Nemzeti Fotótár
Gyerekek vödrökben vizet hordanak a Noszvaj délkeleti részén, az egykori szegénysoron lévő barlanglakásoknál 1964 augusztusában
Gyerekek vödrökben vizet hordanak a Noszvaj délkeleti részén, az egykori szegénysoron lévő barlanglakásoknál 1964 augusztusában
Fotó: Birgés Árpád / MTI Nemzeti Fotótár
Szomolya, 1955. július 14.  Kása Gábor földműves gyermekei barlanglakásuk előtt játszanak. A Falusi Lakásépítési Gazdasági Iroda (Fagi) egy- és kétszobás kislakások építését kezdte meg 1954 tavaszán a faluban
Szomolya, 1955. július 14. Kása Gábor földműves gyermekei barlanglakásuk előtt játszanak. A Falusi Lakásépítési Gazdasági Iroda (Fagi) egy- és kétszobás kislakások építését kezdte meg 1954 tavaszán a faluban
Fotó: MTI Nemzeti Fotótár
Kása Gábor földműves gyermekei barlanglakásukban 1955. július 14-én
Kása Gábor földműves gyermekei barlanglakásukban 1955. július 14-én
Fotó: MTI Nemzeti Fotótár
Fiatalasszony gyermekével és idős rokonával áll egy barlanglakás előtt 1945-ben Ozorán. A felvétel készítésének hónapja és napja ismeretlen
Fiatalasszony gyermekével és idős rokonával áll egy barlanglakás előtt 1945-ben Ozorán. A felvétel készítésének hónapja és napja ismeretlen
Fotó: MAFIRT / MTI Nemzeti Fotótár
Tibolddaróc, 1953. november 26.  A barlanglakók új lakásokat kapnak a Borsod megyei Tibolddarócon.  A képen: ez a barlanglakás a hegyoldalban Kovaszta Béla bányász pincelakása
Tibolddaróc, 1953. november 26. A barlanglakók új lakásokat kapnak a Borsod megyei Tibolddarócon. A képen: ez a barlanglakás a hegyoldalban Kovaszta Béla bányász pincelakása
Fotó: Tóth László / MTI Nemzeti Fotótár
Miskolc, ötvenes évek. Gyermekek az udvaron a danyivölgyi nyomortanyák egyikén. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen
Miskolc, ötvenes évek. Gyermekek az udvaron a danyivölgyi nyomortanyák egyikén. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen
Fotó: Sándor Zsuzsa / MTI Nemzeti Fotótár


  • Hírek
  • Támogatások