Kubikosok perselye

2022.04.13. 21:02 Módosítva: 2022.04.14. 08:52

A Múlt-kép blog a Nemzeti Fotótár szakmai együttműködésével valósul meg.

Most azokról mesélek, akik ezt az országot felépítették. Legalábbis részben, ám nélkülük nem volnának ma gátak, sem utak, a mocsarak fertőként gőzölögnének, és víz- és egyéb csövek sem futnának a mélyben.

Vagyis most csak egyvalakiről mesélnék, akiből nem lett soha gödörgazda, nevére munkalapot sem írtak. Ő csak ment, ha hívták, és mindig hívták, vagyis mindig ment, a nap végén pedig úgy volt jó a kimutatás, ahogyan a brigádvezető nyálazott ceruzával számokat rajzolt egy papírra.

Palkót szótlan embernek ismerték. Arcára az idő annyi barázdát húzott, ahány árkot ásott és temetett, bőrének színe a nedves földre hasonlított, egyik szemében a Hold, a másikban a Nap korongja ragyogott. Tenyerét ásó, csákány, lapát nyele törte szikesre, a taligát meg addig-addig tolta, hogy ujjait már rendes ökölbe sem tudta szorítani. Fogásnyi lyuk mindig maradt, a kubikosok perselye: ha az egyik oldalon bedobták a forintot, a másikon kiesett. De átment azon minden, élet, idő, emlékezet.

Ezért is becsülték azt a kubikost, aki tudta, és nem hadakozott ellene, hogy őt a sorsa a földhöz tapasztotta. Irányba lehetett állítani, átment minden erdőn, vízen és szárazon. Az ilyen férfit szerették az asszonyok, mert az ilyen ember olyan, mint a jószág, amit ha útnak indítanak a mezők felé, s miután jóllakott vagy kedvére kószált, estére hazatért.

Ilyen csöndes, magába forduló, folyton hazatérő ember volt Palkó. A hét elején kiállt a kapuba, a napfény már a brigádsorban találta. Vitte a szíve, hátán a málhája, benne kenyér, hagyma, szalonna, vékony kolbász, egy hétre nem elég. Az Alföldről a tótokhoz járt, falvak között ásott földet, soványka utak maradtak utána. Házaknál éjszakázott, gyakran ágyon osztozott valamelyik földivel. Olykor meleg étel is került elé, meg ünnepi asztal, és megesett, hogy a csűr félhomályában egy-egy szoknyaminta is körbefordult.

Mert a muszáj dolgok rendre visszatérnek. Önmagukért, önmaguktól, de sosem azért, mert valaki előre látta vagy tudhatta volna. Mert rendje van a napoknak, heteknek. A hétfő után sosem jöhet szerda, a reggelt nem előzi délelőtt, ahogyan az ásó fordítja a földet, nem pedig fordítva. Palkó is azt tette mindig, ami éppen soron következett, ezért sem látott abban semmi különöset, ahogyan élt. Ahogyan érkezik, úgy esik, mondogatta, nagy jelentőséget annak sem tulajdonított, ha az éppen fájdalmat okozott, vagy pillanatnyi boldogságot. Honnan is tudhatta volna, hogy kérges földet rendszerint kérges szívű férfiakkal töretnek kérges szívű hatalmasok.

Ment, dolgozott, hazatért, és közben sokadmagával felépített egy országot. Vagy ha egy egészet nem is, annak egy részét. Palkó az egészet sosem látta. Talán nem is érdekelte. Ő csak három dolgot tudott. Menni, dolgozni, hazatérni. Péntek este, szombat reggel benyitott a kertkapun, megölelt asszonyt és gyereket, hétfőn indult utat ásni, töltést rakni, városoknak helyet csinálni. Élet ez is, örök verbunk, férfitánc.

Amikor Palkó évtizedekkel később végleg hazatért, és már a szerda is a kerti lócán találta, összeszorított öklének résén, mintha csak egy távcsövön át nézne, találgatta, milyen messzire jutott a házától. Ám akárhányszor így tett, szeme folyton bepárásodott. Először megrémült, mert azt hitte, sír. Aztán arra gondolt, ujjai között talán a szél fúj, attól könnyezik. Próbálta öklét szorosabbra zárni, de egy nyélnyi rés mindig maradt.

Csöndes napokra néma évek fordultak, és Palkó rendszerint a lócán ülve várta a holnapot. Kezét olykor a szeméhez emelte, mintha valamit vagy valakit várna, majd egy napon, talán péntek volt, de az is lehet, vasárnap, öklének résén keresztül meglátta önmagát. Az út szélén haladt, lassan lépdelt, egyenesen feléje. Palkó tekintetét elkapta kezétől, hunyorgott, de az út üres volt. Csak amikor újból belenézett öklének résébe, akkor látta megint önmagát. Egészen közelre érkezett, meg is érinthette volna. Öklét a másik szeméhez emelte, most ahhoz, amelyikben a Hold korongja ragyogott. Abban is önmagát látta.

Szívébe ekkor boldogság költözött, és ott, ültő helyében, vasalt nadrágban és fehér ingben átzuhant öklének résén. Oda került, amire azt mondják, az maga az élet, az idő és az emlékezet. Csak üres lóca és ez a történet maradt utána.

Budapest, munkanélküli kubikosok álldogálnak egy fővárosi téren a Horthy-időkben. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen.
Budapest, munkanélküli kubikosok álldogálnak egy fővárosi téren a Horthy-időkben. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen.
Fotó: MTI Nemzeti Fotótár
Somogy megye, 1947. május 29. A német csapatok által felrobbantott Sió-csatorna teljes hosszában tartanak a mederkibővítő munkálatok, és készülnek a kapcsolódó közművek, hogy a munka befejezése után megtörténhessen a Balaton vizének részleges leeresztése. A Sió-csatorna újjáépítési munkálatai hozzávetőleg 5-6 millió forintba kerülnek.
Somogy megye, 1947. május 29. A német csapatok által felrobbantott Sió-csatorna teljes hosszában tartanak a mederkibővítő munkálatok, és készülnek a kapcsolódó közművek, hogy a munka befejezése után megtörténhessen a Balaton vizének részleges leeresztése. A Sió-csatorna újjáépítési munkálatai hozzávetőleg 5-6 millió forintba kerülnek.
Fotó: Kovács Géza / MTI Nemzeti Fotótár
Taksony, 1948. március 22. Kubikosok a Duna–Tisza-csatorna taksonyi szakaszánál megkezdett építkezésen.
Taksony, 1948. március 22. Kubikosok a Duna–Tisza-csatorna taksonyi szakaszánál megkezdett építkezésen.
Fotó: Rózsa László / MTI Nemzeti Fotótár
Sümeg, 1947. január 15. Óra a kubikos vezetőképző tanfolyamon. A Sajó-csatorna munkálatai, az árvízvédelem és a háború utáni helyreállítások nagy kubikosmunkaerő-szükségletet teremtettek, s ezek a közmunkák némileg enyhítettek az általános mezőgazdasági munkanélküliségen. Az ország több pontján vezetőképző tanfolyamokat tartottak a munkaszervezők számára.
Sümeg, 1947. január 15. Óra a kubikos vezetőképző tanfolyamon. A Sajó-csatorna munkálatai, az árvízvédelem és a háború utáni helyreállítások nagy kubikosmunkaerő-szükségletet teremtettek, s ezek a közmunkák némileg enyhítettek az általános mezőgazdasági munkanélküliségen. Az ország több pontján vezetőképző tanfolyamokat tartottak a munkaszervezők számára.
Fotó: Bass Tibor / MTI Nemzeti Fotótár
Szolnok, 1947. október 28. Kubikosok dolgoznak a Zagyva folyó szabályozásánál, a munka fő eszköze a kubikostalicska. A háttérben a kubikosok által használt kerékpárok (a talicskákat a munka időtartama alatt a munkaterületen hagyták).
Szolnok, 1947. október 28. Kubikosok dolgoznak a Zagyva folyó szabályozásánál, a munka fő eszköze a kubikostalicska. A háttérben a kubikosok által használt kerékpárok (a talicskákat a munka időtartama alatt a munkaterületen hagyták).
Fotó: MTI Nemzeti Fotótár
Szigetszentmiklós, 1951. július 31. Kubikosok egy új lakóház építésénél.
Szigetszentmiklós, 1951. július 31. Kubikosok egy új lakóház építésénél.
Fotó: ifj. Kovács Lajos / MTI Nemzeti Fotótár
Budapest, 1952. október 16. Kovjakov Igor kubikosbrigádja gyűlést tart a Magyar Távirati Iroda (MTI) székházának építkezésén, hogy november 7., a nagy októberi szocialista forradalom tiszteletére felajánlják, a négyezer négyzetméter aljzatbetonozási munkát 200 órával rövidebb idő alatt végzik el.
Budapest, 1952. október 16. Kovjakov Igor kubikosbrigádja gyűlést tart a Magyar Távirati Iroda (MTI) székházának építkezésén, hogy november 7., a nagy októberi szocialista forradalom tiszteletére felajánlják, a négyezer négyzetméter aljzatbetonozási munkát 200 órával rövidebb idő alatt végzik el.
Fotó: Farkas Tamás / MTI Nemzeti Fotótár
Hidas, 1957. december 19. Szira Mihály kubikos és brigádja meddő és salakrakodó siklópályát épít a Hidasi Brikettgyár területén. Az új gyár a hidasi kis fűtőértékű lignitből gyárt brikettet.
Hidas, 1957. december 19. Szira Mihály kubikos és brigádja meddő és salakrakodó siklópályát épít a Hidasi Brikettgyár területén. Az új gyár a hidasi kis fűtőértékű lignitből gyárt brikettet.
Fotó: Fényes Tamás / MTI Nemzeti Fotótár
Budapest, 1958. április 25. Az Építésügyi Minisztérium 23-as számú Állami Építőipari Vállalata munkásai építik a Margit-szigeti Sportuszoda új 33 méteres, 8 starthelyes medencéjét, amely a tervek szerint augusztus elsejére készül el.
Budapest, 1958. április 25. Az Építésügyi Minisztérium 23-as számú Állami Építőipari Vállalata munkásai építik a Margit-szigeti Sportuszoda új 33 méteres, 8 starthelyes medencéjét, amely a tervek szerint augusztus elsejére készül el.
Fotó: MTI Nemzeti Fotótár
Budapest, 1960. január 21. Építőmunkások, kubikosok dolgoznak a Budapest Vasas Pasaréti úti teniszstadion új, 700, de egyes rendezvényeken 2000 nézőt is befogadó csarnokának építésén.
Budapest, 1960. január 21. Építőmunkások, kubikosok dolgoznak a Budapest Vasas Pasaréti úti teniszstadion új, 700, de egyes rendezvényeken 2000 nézőt is befogadó csarnokának építésén.
Fotó: Mikó László / MTI Nemzeti Fotótár
Budapest, 1964. július 15. Építőmunkások, kubikosok dolgoznak a belvárosi József Attila utca felújításán. Az Útburkoló Vállalat dolgozói megkezdték az úttest kialakítását, és a tervek szerint augusztus végén át is adják a forgalomnak a megújult négysávos utcát.
Budapest, 1964. július 15. Építőmunkások, kubikosok dolgoznak a belvárosi József Attila utca felújításán. Az Útburkoló Vállalat dolgozói megkezdték az úttest kialakítását, és a tervek szerint augusztus végén át is adják a forgalomnak a megújult négysávos utcát.
Fotó: Balassa Ferenc / MTI Nemzeti Fotótár
Nyíregyháza, 1965. július 14. Munkások dolgoznak a Víz- és Csatornamű Vállalat új medencéinek építésén. A városban egy éve épült meg a vízmű, amelynek két 1500 köbméteres medencéje a fejlődő települést nem tudta ellátni vízzel, ezért két új medencét építenek. A tervek szerint ezek az év végén már működnek, és várhatóan a kibővülő vízmű mintegy harminc évre megoldja Nyíregyháza vízellátását.
Nyíregyháza, 1965. július 14. Munkások dolgoznak a Víz- és Csatornamű Vállalat új medencéinek építésén. A városban egy éve épült meg a vízmű, amelynek két 1500 köbméteres medencéje a fejlődő települést nem tudta ellátni vízzel, ezért két új medencét építenek. A tervek szerint ezek az év végén már működnek, és várhatóan a kibővülő vízmű mintegy harminc évre megoldja Nyíregyháza vízellátását.
Fotó: Barok Péter / MTI Nemzeti Fotótár
Szolnok, 1965. augusztus 10. A Hídépítő Vállalat munkásai megfeszített tempóban dolgoznak a Zagyva folyó torkolatánál, Szolnokon, egy különleges, előfeszített vasbeton elemekből épített közúti híd építésén, hogy augusztus 20-án átadhassák a forgalomnak.
Szolnok, 1965. augusztus 10. A Hídépítő Vállalat munkásai megfeszített tempóban dolgoznak a Zagyva folyó torkolatánál, Szolnokon, egy különleges, előfeszített vasbeton elemekből épített közúti híd építésén, hogy augusztus 20-án átadhassák a forgalomnak.
Fotó: Lajos György / MTI Nemzeti Fotótár
Budapest, 1968. március 14. A Fővárosi Kertészet kubikosai a vároldal dunai részén végeznek földmunkákat, parkosítást. A háttérben a Duna a Lánchíddal.
Budapest, 1968. március 14. A Fővárosi Kertészet kubikosai a vároldal dunai részén végeznek földmunkákat, parkosítást. A háttérben a Duna a Lánchíddal.
Fotó: Fehérváry Ferenc / MTI Nemzeti Fotótár