Hadaka no tsuikai – a meztelen barátság

Itthon sem lehet különösebb okunk panaszra, de kétségtelen tény, hogy a japánokat még jobban elkényeztette az anyatermészet. Természetesen nem a gyakori földrengésekre kell gondolnunk, hanem a szigetország közel 25 ezerre tehető meleg vizes forrására. Elképesztő szám, lehengerlő adat, nem meglepő, hogy a japán fürdőkultúra évszázadok óta virágzik. Persze a fürdőbe járás nemcsak szórakozás, kikapcsolódás, hanem esélyt is jelent a spirituális megújulásra, megtisztulásra.

Az onsenek – hőforrások  Japán egész területén fellelhetők és meglehetősen gyakoriak, gyógyhatásuk már évezredek óta ismert. Többféle onsentípus létezik: a homatsuyoku pezsgőfürdőt jelent, az utaseyu lezúduló vízoszlopot, amelynek kiváló masszírozó hatása van a fájdalmas testrészekre, a rotenburo nyitott fürdőt, amely esetében a kellemes természetes környezetben rejlik a gyógyító, pihentető hatás. Másfélék is léteznek, mint a mushiburo, amely szaunára emlékeztet, vagy a sunamushiyu, amely iszapfürdő jellegű.

A japán fürdőkultúrában az onsen egyfajta wellnessidőtöltést jelent, míg a sento a mindennapi higiéniát szolgálja. Régebben sok apró japán lakásban nem volt rendes fürdőszoba, így a sentókba jártak, ami közösségi helyszínként is szolgált. Különösen a 60-as években volt elterjedtek, azóta számuk jelentősen csökkent.

Érdemes tudni, hogy a fürdő területére a férfiak és a nők külön bejáratokon keresztül léphetnek be az elkülönített részekre, a ruhákat az öltözőkben kell levenni és polcokra vagy kosarakba kell helyezni, csak szappan és törölköző vihető be, viszont a meleg medencébe a szappant szigorúan tilos bevinni. A fürdőzőnek előzőleg szappannal alaposan le kell mosakodnia a fürdő előterében, csak tisztán léphet be a közös medencébe.

Túlzás nélkül állítom, hogy van mit tanulnunk a japánoktól, hiszen a fürdőzés japán etikettje szerint csendesen beszélgetve vagy mélázva ildomos a medencében időzni. Nem illik könyvet, újságot vagy telefont vinni, és főleg nem illik fényképezni. Most pedig gondoljunk egy pillanatra arra, hogy mit tapasztalunk manapság a Széchenyi Gyógyfürdőben. A medencéik vize vagy fűtött, vagy természetes hőforrás lévén nagyjából 45-50 Celsius-fokos. A fürdőzők meztelenül ülnek be a medencékbe, és relaxálnak, beszélgetnek, vagy csak a falfestményeket szemlélik. És itt egy nagyon érdekes, európai szemmel talán kissé szokatlannak nevezhető ponthoz érkezünk.

– japánul annyit tesz, hogy meztelen barátság. A japán fürdőkultúrában a meztelenség egyáltalán nem számít tabunak. Köszönhetően annak is, hogy a buddhizmus vagy a sintó vallás sosem ítélte el a meztelenséget. Fontos megjegyezni, hogy a meztelenül együtt töltött időből fakadó kapcsolatok nem szexuális jellegűek, legfeljebb plátóiként jellemezhetnénk őket.

A hadaka no tsuikai mögötti gondolat nem más, mint hogy amikor meztelenül ülünk együtt a habok és a gőzök között, akkor nem számít, gazdagok, befolyásosak, hírességek vagy egyszerű hétköznapi emberek vagyunk. Úgy gondolják, a meztelenség lehetővé teszi, hogy önmagunk legyünk, ledobhatjuk a páncélunkat, és megszabadulhatunk kényszereinktől. Pucéran, a fürdőben, újra egyenlőek vagyunk.