• Cinematrix
• Média
• Showbiz
• Kultpol
• Klassz
• SciFi
• Életmód
• Litera
• Archívum

• Mellékletek

• Kiskarácsony
• Sziget 2005
• Korrektorblog
• Filmszemle 2005
• Sziget 2004

• Szavazások
• Ámuljon a jövő Budapestjén!

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Scherer Péter

A darab nem először kerül valamilyen formában a közönség elé. A mostani változat alapjául az a néhány előadás szolgál, amit a színház még alakuló társulata hozott létre az 1992-93-as évadban, a Merlinben, rögtönzött történetváz alapján. Ezt az eredeti, még "kidolgozatlan" verziót láthatni sajnos nem volt szerencsém, az új bemutató összpróbáján mégis az volt az érzésem, mintha pont ez a mostani "megrendezettség" hiányzott volna legkevésbé a produkciónak. Vagy ha ez hiányzott, hát egy határozottabb, koncepciózusabb elképzelés többet dobott volna rajta.

A nagyon mai történet valahol Budapesten, valamikor a rendszerváltás után, egy kiskocsmában játszódik — kezdem úgy érezni, mintha a "nagyon mai", "nagyon magyar" történetek máshol már nem is játszódhatnának —, szereplői pedig az elmúlt tíz év magyar "commedia dell'arte"-jának tipikus szereplői: csóró takarító-vállalkozó tizenkét munkahellyel és mobillal; volt szerelme, aki időközben a zselézett hajú gangszta cicababájává avanzsált; lecsúszott, alkoholista tanár; romániai magyar ki-be-vándorló, aki folyton József Attilát szaval… meg persze a játékgép, ami tele van pénzzel, és az apró, ami nem csak Romániában pénz, de itt, a gép mellett talán méginkább.

Ettől persze a darab még lehene jó: a baj csak az, hogy - valószínűleg éppen az alapanyag improvizatív jellege miatt - a stílus eklektikussága indokolatlan marad, az ötletek elsikkadnak, a motívumok vagy kihasználatlanul maradnak (pl.a címadó játékgép), vagy túlságosan erőltetetté, keresetté válnak: a harmincötödik "Érted, bazmeg?!"-nél már halványan se mosolyogtam, hogy a darabnak keretet adni szándékozó "mennyei manna", az "égi zseton" fényjelen-séggel kísért, "deus ex machina"-t idéző (?) fel- és eltűnéséről (vissza a "feladónak"?) már ne is beszéljünk. Ezt a koncepciónélküliséget pedig még a néhol kiemelkedő színészi teljesítmények is csak igen kevéssé tudják ellensúlyozni.