• Cinematrix
• Média
• Showbiz
• Kultpol
• Klassz
• SciFi
• Életmód
• Litera
• Archívum

• Mellékletek

• Kiskarácsony
• Sziget 2005
• Korrektorblog
• Filmszemle 2005
• Sziget 2004

• Szavazások
• Ámuljon a jövő Budapestjén!

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Tricks & Tracks. Fortélyok és nyomok. Nincs könnyű dolga a nézőnek a Compagnie Pál Frenák előadásán. Az elviselhetőség határán lüktet a hangerő, szüntelen szintetizátorzene (Fred Bigot), az éles fények, a fehérbe vont színpad és a leírhatatlan mozgások mind részei a víziónak. Hihetetlenül szuggesszív az egész, ugyanakkor nehéz összefüggést találni a jelenetek között. Mozaikdarabkák, pillanatok, egyéniségek. A nézőtéreren pedig asszociációk.

Tricks & Tracks. Szokások és utak. Ki az a hat ember, akit a színpadon látunk? A hisztérikus és rámenős pirosruhás nő, a szorongós apró férfi, vagy a kezdetben meztelen pár? Mi a kapcsolat közöttük, van-e egyáltalán?. A süketnéma jelbeszéd – azon kívül, hogy tipikus „frenákos“ elem – a szereplők kommunikációs hiányosságaira is utal. Iszonyú vágyódás sugárzik a vonagló testekből, de ritka a harmónia. Utánzás, görcsös ismétlés, birkózást idéző összekapaszkodás, mechanikus revü. A kivétel Juhász Kata és Gergely Attila kettőse, ami nem csak technikailag és esztétikailag hanem érzelmileg is az előadás legszebb pontja. Meztelenségük, vadságuk, helyenként gyermeki, sőt, állati mozdulataik az ösztönös, természeti vágyat jelenítik meg. Testükön a festéknyomok Greenawayen át a tökéletesség, a teljes beteljesülés utáni vágyat. És mi lesz mindebből? Gergely kap egy alsónadrágot és ettől megmerevedik. Civilizálódott.

Tricks & Tracks. Hatások és pályák. Az őserdei Ádámból, aki a levegőből aláereszkedő Éva után kapkod, öltönyös, napszemüveges maffiózó válik, akinek laza ujjcsettintgetése is arrogáns. A kis vadóc nőstény bakancsot és bőrdzsekit húz. Repülni nem sikerül újra, legfeljebb hintázni és pörögni. A divatbemutató kiüresedik, gépiessé, embertelenné válik az össztánc. A természeti lény emberré vált, vagyis megindult az elembertelenedés útján. Frenák görbe tükröt tart a civilizáció és a modern társadalom elé és a riasztó fejlődéstörténet egy mellbevágó madáchi képben csúcsosodik ki: mintha az Eszkimó az űrbe lépett volna, úgy jelenik meg maga a koreográfus magányosan, prémes fehér köntös alól előbukkanó fehérre festett testtel ... kirí a köré gyűlő többiek közül. Didergő lelkecske, akinek a teste és apró mozdulatai lassan beleolvadnak a fehér falakba, miközben a termet a stroboszkóp és a szintetizátor háborús vibrálása teríti be.

Tricks & Tracks. Frenák Pál – igen sikeres – darabjában a néző saját magára és mai világunkra ismerhet, csakhogy amit lát, nem túl biztató. Vágyódás, magány, ösztönök és civilizáció keverednek a szereplők egzaltált mozdulataiban; az önmagukba zárt figurák egyszerre egyediek, tökéletesek és szánalomra méltóak. Emberek. Útjuk pedig a visszahozhatatlan paradicsomi ösztönléttől az elembertelenedett pusztulásig vezet ebben az apokaliptikus vízióban. Félelmetes, de igen valószínű perspektíva: talán ezért annyira megrázó.