Helyfoglalás, avagy a Mogyorók bejövetele

A Honfoglalás önmagában is paródia

A műfaj, amit művelek, azaz a meg nem tekintett filmek csesztetése, nem kis teret enged a képzeletnek, mintegy lebontja a valóság által szabott faktuális korlátokat, hogy ezzel a jelentős, de gyönyörű képzavarral is elősegítsem a jövőt, melynek mérnöke vagyok és intézője egyben, tehát egyrészről a tág tér, másrészről a csapda, hogy egy valószínűsíthetően jó filmről akkor most séróból a frankót.

Márpedig Szőke András filmje minden bizonnyal jó, ő ugyanis nem szokott rossz filmeket csinálni, itt pedig, mint alulmúlhatatlan etalon ott van a Honfoglalás, ami önmagában is paródia, csak éppen nem annak készült, jogos tehát a vágy, felülmúlni ezt (azt), letenni egy tányérka lócitromot a mogyoróknak: íme, így jöttetek.

Ezer éve egy toprongyos, fáradt és valószínűleg büdös csoport jött ide

Mivel azonban a filmről nem tudok semmit, botorság volna látatlanban dicsérnem kifinomult iróniáját, sallangmentes, ám cizellált humorát, inkább azt írom, hogy Szőke András minden bizonnyal nagyon élvezte a forgatást, és ismerve jellemét, alkatát, und hozzáállását, meg vagyok győződve róla, hogy kacagtató, de elgondolkodtató szatíráját adja annak a dolognak, hogy ezer éve egy toprongyos, fáradt és valószínűleg büdös csoport ide jött, erre a teljesen megindokolhatatlan, szerencsétlen helyre, ahol aztán nagy dolgokat művelt, például hátrafelé nyilazott, feltalálta a bűvös kockát, megalkotta az Orion hifitornyot és kifejlesztette a füstszűrős Kossuth cigarettát, aminek majd csodájára járnak a következő népek.

Mindez persze remény, de a megelőlegezett bizalom azt mondatja velem, hogy nyugodtan üljenek be a moziba, és nézzék meg a Mogyorók bejövetelét, addig sem dohányoznak, vagy más.