A tavasz tizenhárom évszázada

2000.09.13. 14:57
Arkagyij Kanalasov, fiatal kucovlah rendező első filmjében azt a gyötrelmes időszakot próbálja feldolgozni, amikor a kucovlah felszabadítási mozgalom kettészakadt, majd szembesült azzal a ténnyel, hogy a rómaiak, akik ellen mintegy ezernégyszáz éve vívják felszabadító háborújukat, már több évszázada kihaltak.
A film nyitójelenetében Tádé Ibrahimovicsot látjuk, amint eligazítást tart táborában. A VIII. században járunk, a Dél-Balkánt valaki megszállva tartja, a kucovlahok pedig adót fizetnek, minden első fiúgyermeküket beadják a közösbe és nem nyúlnak addig a feleségükhöz, amíg egy megszálló azt nem mondja, hogy ül és okos. Tádé vezér arra szólítja fel híveit, hogy harcoljanak a megszálló rómaiak ellen, harcoljanak az igazságért, a békéért és még vagy négy ilyen hülyeséget felsorol, amikor alvezére, Lakatos Bondarenko megjegyzi, hogy csak ketten vannak, egyébként is ő írta a beszédet.

A két konkurrens felszabadító hadsereg össze-összecsap a hegyek között az eldöntetlen vita következtében
A szakadás elkerülhetetlen, a kucovlah felszabadító hadsereg meghasonul, és a továbbiakban Kucovlah Nemzeti Arcvonal és Kucovlah Függetlenségi Hadrend néven folytatják áldásos tevékenységüket.

A film derekán képeket látunk a kucovlah hétköznapokból, midőn a kucovlah asszonyok kucovlah férfiakkal smúzolnak, kucovlah gyerekek hordják ki az adóként kirótt kincseket a határra és kucovlah öregek nézik a Eurosporton az 500 köbcentis superbike-ok versenyét.

A jelenben járunk tehát, de a Dél-Balkánon semmi sem változott, a két konkurrens felszabadító hadsereg össze-összecsap a hegyek között az eldöntetlen vita következtében, miszerint ki is űzze ki a római megszállókat.

Arkagyij Kanalasov biztos kézzel és nagy történelmi rálátással érzékelteti a lelkekben dúló csatát, de kellő iróniával világít rá nemzetének és népének azon tévedésére, hogy még mindig a rómaiak adóztatják őket. A kép balszélén futó fekete-fehér bejátszásból megismerhetjük a modern kucovlahokat, miközben a belső filmből (emlősmozi) megtudhatjuk, hogy avanzsált a Kucovlah Nemzeti Arcvonal és a Kucovlah Függetlenségi Hadrend azzá, ami napjainkban.

A lassan ráébredő nemzet rájön, hogy a határra kihordott kincseknek semmi értelmük sincs, hiszen ezerkétszáz éve a területet értéktelennek minősítették az akkori megszállók, Mercedes, a Kucovlah Nemzeti Arcvonal vezetőjének lánya pedig beleszeret Rezsőbe, a Kucovlah Függetlenségi Hadrend vezérének fiába, de szerelmük reménytelen, mivel Rezső Portish Lajosba szerelmes, az atyák pedig erősen ellenzik a szövődő kapcsolatot.

De az eset legalább felhívja arra a figyelmet, hogy tárgyalások során sokkal messzebbre jutnak a vetekedő felszabadítók, mint rivalizálás révén, úgyhogy értekezletet hívnak össze, ahol mindenkit lemészárolnak.

Arkagyij Kanalasov a zárójelenetben megpróbálja érzékeltetni, hogy a háború rossz, de a háború hiánya gátolja a fejlődést. Mindezt egy szakadék felé rohanó disznó képében akarja megvilágítani, aki némi bizonytalanság után megáll a lejtő szélén, de a röfögése nem hallatszik az égig.