Zsinagóga lett a holokausztközpontból?

Rövid időn belül négy fiatal vezető is távozott a Holokauszt Emlékközpontból, mondván a zsidó vallási vezetőkből, történészekből és üzletemberekből álló, idősebb csapat nem tette lehetővé, hogy az intézmény modern, emberjogi elvek mentén működjön. Az Emlékközpont alapításától munkálkodó egykori igazgató és a sajtófőnök szerint a múzeum azzal a céllal jött létre, hogy bemutassa, a holokauszt nem csak a zsidóság problémája, és hogy a kor nyelvén mondja el, hogyan kerülhetőek el hasonló tragédiák. Ezzel szemben a jelenlegi vezetés a holokauszt-kutatásban elavultnak számító "áldozatközpontú koncepciót" tartja helyénvalónak, és a zsidó identitást állítja a középpontba, állítják.

Ennek egyik jele, hogy a hajdani zsinagógában, amelyet az emlékközpont sokáig "zsinagógának látszó tárgyként" emlegetett a sajtóban, legutóbb zsidó vallási szertartást tartottak.

Kiderült az is, hogy a vezetés nem tudja, milyen is lesz a múzeum hosszú idő óta készülő, és nagy vitákat kavaró állandó kiállítása, de nem is küzd azért, hogy beleszólhasson a döntésbe.

A zsidók bejövetele

Ezt a bűnt magyarok követték el magyarok ellen, mondta a Holokauszt Emlékközpont megnyitóján Medgyessy Péter miniszterelnök, megismételvén a múzeum üzenetét, miszerint a holokauszt megértéséhez szélesebb kontextusba kell helyezni a témát.

Ahhoz, hogy a múzeum betölthesse feladatát, nem elég csak a zsidóságról és a történelemtudományról beszélni, a jelen kontextusába kell helyezni a problémát, körvonalazta távozásának körülményeit az egykori igazgató, Darányi András. "Nem véletlen, hogy a washingtoni intézmény honlapját megnyitva a darfuri tömegmészárlásról is olvashatunk. A kérdést közel kell hozni az emberekhez, hiszen a lényeg, hogy ilyenek ne fordulhassanak elő még egyszer."

Éppen ezért a múzeum hosszú ideig azt kommunikálta, hogy bár az emlékközpont egy hajdani zsinagógában kapott helyet, az már nem funkcionál vallási szertartások tereként, és természetes, hogy ugyanúgy emlékezik a meggyilkolt romákra is. Darányi koncepciója romba döntéseként élte meg, hogy az intézményt vezető kuratórium hozzájárult ahhoz, hogy zsidó vallási szertartást tartsanak a régi zsinagógatérben, noha az épület egy jól elhatárolható részében felszentelt zsinagóga működik.

Áldozat- és dilemmaközpont

A gondok azonban előbb kezdődtek. Elsőként az emlékközpont igazgató helyettese, a honlap fejlesztésével is megbízott Zsolt Péter távozott. A vezetőség nem ismerte fel, hogy a kommunikációban mekkora szerepe van az internetnek, és nem vettek fel új munkatársat a webes fejlesztésre, vázolta a távozása előtti helyzetet Vajda Éva, az egykori sajtófőnök. Elmondta, ő azért adta be felmondását, mivel úgy érezte, a vezetőség nem tud és nem is akar a kor nyelvén szólni: fő feladatai mellett később neki kellett ellátnia például a honlap fejlesztését is.

A vezetőség nem képes modern szemlélet szerint vezetni az intézményt, állította. A költségvetés által biztosított mintegy 250 millió forint ugyanis csak a fenntartásra és a bérekre elég. Így a Holokauszt Emlékközpont, az ország múzeumaihoz hasonlóan, pályázatokból teremtheti elő a programjaihoz szükséges összegeket. Ehhez megfelelően kidolgozott és tálalt projektekre van szükség, és fontos a nyitottság az új lehetőségekre. Darányi szerint azonban hiába igyekezett projekt készítésére bírni a történészeket, azok nyűgként élték meg a feladatot.

A két távozó szerint olyan vezetők kezébe került az intézmény, akik statikus, történelemközpontú intézményben gondolkodnak, nem pedig a társadalmi és erkölcsi kérdésekre helyezik a hangsúlyt. Noha nemzetközi példák is azt mutatják, az üzenet így nem jut el az emberekhez. "Nem irányíthatják vallási vezetők, technokrata üzletemberek és minisztériumi gazdasági vezetők az emlékközpontot, különösen ha nem ismerik a téma szakirodalmát, és nemzetközi vetületeit".

Az elnök nem válaszol

A távozók sérelmezték az átláthatóság hiányát is. Mint arról beszámoltunk, a holokausztközpont állandó kiállításának rendezésére kiírt tendert megtámadta a később vesztesként kihozott Rajk László. Az ügyben nehéz tisztán látni, mivel ezeddig hivatalosan nem jelent meg a végeredmény és az indoklás sem.

Az intézmény küldetését meghatározó állandó kiállítás azonban mintha magát a holokausztközpontot sem érdekelné, a vezetés ugyanis nem érdeklődött a beadott pályázatok és a döntés menete iránt. Az ügy háttere, hogy mivel a Holokauszt Emlékközpont közalapítványi formája nem alkalmas az állandó kiállítás rendezésére kiírt közbeszerzés lefolytatására, a Nemzeti Múzeum vezényelte le a procedúrát. A Székely Gábor vezette kuratórium azonban jelenleg sem tudja, milyen tervek érkeztek a Nemzeti Múzeumhoz, noha a jogi érdekeltségük bizonyításával lehetőségük lett volna azok megtekintésére, mondta az Indexnek Vajda Éva.

A kuratórium így elesett attól a lehetőségtől, hogy a közönségnek is bemutassa az állandó kiállítás terveit, és elmaradt a projektekről folytatott előzetes vita.

Megkerestük Székely Gábort, a kuratórium és a Szerencsejáték Rt. vezetőjét, aki kifejtette, a Nemzeti Múzeumban működő bíráló bizottság a terveket a kuratóriumi ülésen mutatja majd be a kuratórium tagjainak. Igaz, a pályázat beadása és az elbírálás közti időszakban éppen nem volt ülés, tehát a vezetőség legjobb esetben is csak a nyertes pályázatot ismerheti meg, elesve a kritika és vita lehetőségétől.

Székely egyébként úgy vélte, Darányi hibája, hogy a munkatársak nem segítettek a projektek megírásában, majd elmondta, nem kíván a távozók által felvetett kérdésekre "tételesen válaszolni". Pozitívumként viszont megemlítette, hogy már felvettek egy munkatársat az oktatási programok levezénylésére és egyet az informatikai munkákra.