Amatőr volt 1956 a neves osztrák fotós szerint

Mint minden spontán népmozgalomban, a rendetlenség és a zavarodottság mellett a remény és az eufória is jellemezte az 1956-os magyar forradalmat, amely egyszerre volt baloldali lázadás és jobboldali felkelés - véli Erich Lessing osztrák fotós a Libération című francia napilapnak szerdán adott kétoldalas interjújában.

Az interjú apropóját az szolgáltatta, hogy egyszerre jelent meg öt nyelven a 83 éves fotós 1956 nyarán, a forradalom alatt, majd karácsonykor Magyarországon készült felvételeiből összeállított fotóalbum. Az ennek képeiből válogatott tárlat megtekinthető a Budapesti Történeti Múzeumban, valamint Bécsben és Párizsban is.

Egyik kedvenc fotóját a forradalom alatt Lessing a budapesti Váci utcán készítette a szovjet könyvesbolt előtt, ahol egy fiatalember Petőfi Nemzeti dalát szavalta, miközben a felkelők orosz könyveket és lemezeket égettek. A forradalommal párhuzamosan Lessing szerint infantilis szimbólumháború is folyt Magyarországon.

Harc a szimbólumok ellen

A magyarok a franciákhoz hasonlóan nagyon kötődnek ellentmondásos történelmükhöz. A szovjet birodalom ellen harcoló 56-os felkelők az 1848-as szabadságharc szimbólumait vették elő, a hősök Petőfi és Kossuth voltak, akik száz évvel korábban a Habsburgok ellen harcoltak. A forradalom napjaiban volt egy festő, aki biciklivel közlekedett, s a szovjet tankokra az 1848-as forradalom jelképeit vagy Szent István keresztjét festette, amelyek azonnal felváltották a kommunista szimbólumokat.

Az egész nagyon amatőrnek tűnt Lessing számára: ahelyett, hogy átvették volna a hatalmat, a felkelők a gyűlölt jelképek lerombolásával voltak elfoglalva. A fotós lefényképezett egy teljes olyan felkelői csoportot, amely az érkező szovjet harckocsik árnyékában egy betonfalról próbálta leszedni a sarlót és a kalapácsot.

A magyar forradalomnak nem volt belső szervezettsége vagy központi ereje, a zavarodottság óriási volt, de a remény és az eufória is érezhető volt, mint minden spontán népmozgalomban. Leginkább az 1789-es francia forradalomra emlékeztetett Budapest 1956-ban: az események kaotikusan követték egymást. Nagyon furcsa utcai felkelés folyt, néhány helyen látványosan erőszakos jelenettel, amelyektől néhány utcával távolabb a legnagyobb nyugalomban zajlott az élet. A tömeg gyakran összegyűlt és nézőként figyelte a felkelők háborús akcióit, amelyet szinte kizárólag diákok és fiatalok hajtottak végre, akik időnként rendesen hazamentek szüleikhez ebédelni - emlékszik vissza Lessing.

Egy baloldali lázadás és egy jobboldali felkelés folyt párhuzamosan, amelyben a kis fegyveres csoportok irányítottak, a politikai élet csak fokozatosan jelent meg, amelynek szereplőire néha lőttek is a felkelők. Voltak köztük reformkommunisták, katolikusok, szociáldemokraták és szélsőjobboldaliak is. Ha sor került volna szabad választásokra, azt a jobboldal nyerte volna meg 1956-ban - véli a fotós.