Endre, Elek
17 °C
30 °C
Advertisement

Vásárolj 4db Somersby-t, töltsd fel az AP kódját és nyerj!

Izgága fickó lett a Ludwig főigazgatója

2008.02.20. 19:21
Március elsejétől egy radikálisan újító, a konfliktusoktól sem tartó igazgató kerül a Ludwig élére. Bencsik Barnabás a legjobb helyzetben lévő kortárs művészeti intézmény élére került. Feladata az lesz, hogy berobbantsa a művészeti életet. De mi köze van ehhez az elszaporodó köztéri szobroknak?

"Okos és izgága fickó, aki nem tud nyugton maradni" - jellemezte Hiller István a szerdai sajtótájékoztatón Bencsik Barnabást, akit a Ludwig múzeum igazgatói posztjára választott. A kulturális miniszter szerint "Bencsik habitusa miatt nem lesz könnyű dolga vele", de a kortárs képzőművészetnek most épp egy ilyen fickóra van szüksége.

A sajtót nem csak a miniszter felszabadult hangulata lepte meg, hanem maga a döntés is. Ahogy korábbi, jól értesültségünket fitogtató cikkünkben jeleztük is, a bírálóbizottság két jelölt anyagát tette Hiller asztalára. Fitz Péter és Bencsik Barnabás közül minisztériumi és szakmai informátoraink egyaránt az előbbit nevezték biztos befutónak. A nyugdíj előtt álló, 56 éves Fitzet a minisztériumi elvárásoknak megfelelő, a kulturális kormányzat iránt lojális, megbízható szakemberként tartják számon. A jelenleg a Kiscelli múzeum igazgatójaként dolgozó művészettörténészt ráadásul kulturális minisztériumon túli politikai körök is támogatták, hátuk mögött azzal az idősebb, befutott képzőművészekből álló baráti körrel, akik féltek: ha fiatal szakember kerül a Ludwig élére, vége az olyan, a piacon is sokat érő életmű-kiállításoknak, mint amilyen például Fehér Lászlóé volt tavaly.

Bencsik Barnabás a Modemben

Bencsik ezzel szemben csak a szakmai elvárásoknak felelt meg. A jó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező, a progresszív kortárs képzőművészet iránt elkötelezett szakember ellen szóltak ugyanakkor a kulturális politikát kritizáló nyilatkozatai. Köztudott volt róla az is, hogy nem habozik távozni az olyan intézményekből, ahol nem tudja keresztülvinni a nemzetközi szcénában helyénvaló, itthon azonban radikálisnak tartott elképzeléseit. Így hagyta ott legutóbb a populista fordulaton átesett debreceni Modemet.

Ezek után keltett meglepetést a szakmában és a szakpolitikai körökben egyaránt Hiller döntése.

A miniszter kiemelte, Bencsik mellett szólt a bíráló bizottság által magas színvonalúnak tartott pályázata, amely nyitott, szolgáltató szemléletű múzeum képét vázolta fel. A pályázat egyik fő célkitűzése az volt, hogy a magyar kortárs képzőművészetet nemzetközi szinten is ismertté tegye.

Robbanás előtt

A Ludwig körüli történések egyébként azért érdemelnek figyelmet, mert ez az egyik legjobb helyzetben működő magyar múzeum. A kortárs intézmények közül pedig egyértelműen a legoptimálisabb körülmények közt tevékenykedhet. A Ludwig idei költségvetése 353 millió forint, amiből azonban csak a kiállításokat és a munkatársak bérét kell fizetni, az üzemeltetési költségeket ugyanis a Művészetek Palotája állja. Ezen túl a Ludwig tavaly kiemelkedően magas összeget, 44 millió forintot fordíthatott műtárgyvásárlásra, tudtuk meg.

Hiller István elmondása szerint nem alulinformáltsága miatt döntött Bencsik mellett. "Habitusa miatt nem lesz könnyű dolgom vele" - nyilatkozta. "Abban a helyzetben, amiben a kortárs képzőművészet van, most éppen ilyen emberre van szükségünk" - magyarázta.

A miniszter úgy látja, a kortárs képzőművészet felfutás előtt áll Magyarországon. A Ludwig pedig katalizátora lehet a változásoknak, vélte. Azzal, hogy progresszív szakember került a múzeum élére, "az egész kortárs művészeti szakmát hozzuk helyzetbe".

A remélt változások elindítójának Hiller István a közmegrendelési törvényt tartotta, amely szerint minden állami beruházás értékének egy százalékát kortárs művészeti alkotásokra kell fordítani. Az érvelés szerint az így jelentkező megrendelésdömping az egész hazai képzőművészetre nagy hatással lesz. Hogy mi a kapcsolat a kortárs szcénában hirtelen jelentkező pénz és a Ludwig közt, az nem volt világos a számunkra, hiszen a program egyik jellemzője éppen az, hogy a műveket a beruházás helyszínén, nem pedig múzeumokban helyezik majd el. Hiller szerint a most formálódó jogszabály mégis olyan hatással lesz a kortárs képzőművészetre, mint a filmtörvény volt a hazai filmgyártás beindítására.

Az egyszázalékos törvény említése egyébként már csak azért is érdekes volt, mert annak irányát éppen a most kinevezett Bencsik Barnabás bírálta korábbi cikkünkben.

Szex, szeretkezés, dugás, és egyéb kiállítások

A kulturális miniszter kérdésünkre elmondta, hogy a Ludwignál nem terveznek olyan strukturális átalakításokat, mint a Műcsarnokban. Azaz az intézmény nem lesz arra szorítva, hogy saját bevételeket produkáljon. Ugyanakkor a jelenlegi rendszer ennek gátját is jelenti: az épület ugyanis a MűPa tulajdona, tehát hiába szervezne programokat a termeibe, a bevételből nem részesül. Ugyanúgy nem hozzá folyna be az esetleges szponzoroktól érkező összeg sem. Azaz a Ludwig nem érdekelt a bevételek növelésében.

Mikor nevezhető sikeresnek az új igazgató? A jelenleg 57 ezres évi látogatószám növelése a cél? - firtattuk. A miniszter szerint nem a számok, hanem a koncepció megvalósítása a cél.

Hiller kijelentését árnyalta, hogy megtudtuk, a minisztériumban olyan mutatószám-rendszer kidolgozását tervezik, amely látogatószám, a kiadások, a bevételek, a kutatások, publikációk összegzésével rangsorolná a hazai múzeumokat, a ráfordítások optimalizálása végett. A koncepció még kidolgozás alatt van, így nem tudtak válaszolni arra, hogyan súlyozzák a kulturális értékeket, amire azért lehet szükség, mert például a Szex, szeretkezés, dugás című kiállítás még akkor is több nézőt vonz, ha alacsonyabb színvonalú, mint egy progresszív, de kevesebb hívószóval megtámogatott tárlat.

A március elsejével munkába lépő Bencsik Barnabás lapunknak elmondta, elsőként a 2008-as programok előkészítettségét tekinti majd át. Bencsik részt venne abban is, hogy új vezetőt találjanak az eddig általa vezetett kortárs művészeti iroda élére.