Könyvrendőrséggel küzdenének az olcsó könyvek ellen

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete (MKKE) májusban írta meg a könyvpiacot szabályozni hivatott törvényjavaslatát, amelyről a könyvhét előtt tartottak nyilvános vitanapot: a frissen megjelent könyveket 180 napig maximum 10 százalékos kedvezménnyel lehetne értékesíteni, az árat a kiadó és a kereskedő közösen határoznák meg. A tervezett szabályozással a magyar könyvpiac a német mintát követné, Németországban ugyanis 18 hónapig nem lehet leszállítani a könyvek árát.

A tervezet mellett lép fel az Alexandra, a Libri, valamint a Líra és Lant. A Librinek 46 boltja, a Líra és Lantnak 25 saját és 45 franchise-boltja, míg az Alexandrának 77 könyvesboltja van, ezért az ő helyzetüket betonozhatja be a szabad verseny korlátozása. A javaslat lényege, hogy az újonnan megjelenő könyvek árát fél évre rögzítenék, nem lenne árverseny, magas haszonnal adhatnák a kömyveket a kereskedők a legkritikusabb időszakban, viszont a folyamatosan növekedő, és nagy kedvezményekkel dolgozó - a boltok fenntartási költségeit nem viselő - internetes könyvkereskedők elesnének az extrakedvezmények lehetőségétől, márpedig főleg ez vonzotta a vevőket az online boltokba.

A három nagy kereskedő is próbálkozik az internetes kereskedelemmel, de nem túl nagy sikerrel, és nem is ettől várják az árbevételük nagyobb részét, hanem hatalmas bolthálózataiktól, bennük a plázákban súlyos pénzekért bérelt boltokkal. A Westendben például információink szerint a Libri 100 eurós négyzetméteráron bérli a helyiséget, amit csak magas árrésekkel tud visszahozni. Jelenleg egy könyvből 50 százalékot tesz zsebre a könyvkereskedő. Az interneten árusító Bookline például könnyedén ad ebből kedvezményt, mert csak három boltot tart el. (A Bookline és az Index.hu Zrt. is a Közép-Európai Média és Kiadó Zrt. tulajdonában van.)

Májusban egy konferencián már jelezte az Alexandra-tulajdonos Matyi Dezső, hogy nem lát fantáziát az online piacban, és hogy nem járnak majd jól a kötöttárasítás bevezetésével az internetes értékesítésre építő cégek. A Libri igazgatója, Szombathelyi Péter szerint ez a tervezet csak egy kis szeletét érinti a könyvkereskedelemnek, mivel a Libriben tavaly eladott 35 ezer címből ötezer tartozott az újdonságok közé. Bár ezek az újdonságok adják a forgalom jelentős részét.

Lehetetlen helyzet

Az említett német struktúrában azonban nem alakult ki olyan lehetetlen helyzet, hogy a három legnagyobb könyvpiaci szereplőből kettő egyszerre kiadó, nagy- és kiskereskedő is: a Líra és Lantnak hat kiadója van (köztük a Magvető, a Corvina, és az Atheaneum) míg az Alexandrának nyolc, és 13 másikkal kizárólagos terjesztési szerződést kötöttek. Több kiadó szerint ez a könyvpiac alapvető problémája, hiszen így a terjesztők kiadói jelentős árkedvezményekkel adhatnak ki könyveket.

Egyébként jelenleg nyolcvan százalékban boltokban vásárolunk könyveket, húsz százalékban az interneten és hipermarketekben, de ez az arány évről évre változik, ami riasztja a nagy bolthálózattal rendelkező könyvkereskedőket. A Bookline idén kétmilliárdos bevétellel számol, ami kevés az Alexandra 15 milliárdjához, a Libri 10 milliárdjához, vagy a Líra és Lant 7 milliárdjához képest. (Ráadásul a Bookline internetes boltjaiban már nem csak könyveket forgalmaz.)

A Gazdasági és Versenyhivatal ellenzi a tervezetet, sőt szerintük a német példa rossz, mert hamarosan bebukik az árkötöttség: egy svájci bíróság hasonló ügyben megállapította, hogy az árrögzítés korlátozza a versenyt, és a német nyelvterület miatt azt gondolják, hogy ez befolyásolhatja a német könyvpiacot is. Angliában 1997-ben már megszűnt az árrögzítés, és az angol versenyhatóság 2008-as jelentése szerint megnőtt az összes eladott könyv és az újonnan kiadottak száma is.

A pénz, a nyereség és a kulturális javak

A Libri igazgatója, Szombathelyi Péter szerint a szabad verseny következtében a könyvkiadók egy részének be kell fejeznie ténykedését, mivel szűk réteget érintő könyvet nem lehet gazdaságosan kiadni, csak bestsellert. Emiatt csökkenni fog a könyvesboltokban a választék, ami ellentétes az olvasók, a kiadók és a terjesztők érdekeivel is. Ezt megakadályozandó, azaz a kulturális javak védelme érdekében lenne szükség a kötöttárasításra. (A tervezetet egyébként az Oktatási Minisztérium is támogatja.)

A kulturális értékek védelmének hangoztatása mögött valójában kemény piaci harc állhat, aminek két célpontja a jelenleg negyedik piaci szereplő, a Bookline és a hipermarketek, amelyek már a megjelenéskor 20 százalékos árengedményt adnak a könyvre, tudtuk meg az egyik nagy kereskedőtől. Az alacsonyabb ár a kiadónak és a szerzőnek is jó, hiszen ők kötötten ugyanazt az összeget kapják az engedménytől függetlenül, és a kereskedő is úgy jár jól, ha minél többet ad el. (A hipermarketek jelentős részét egyébként az a Sunbooks tölti fel, amelyet tavaly vásárolt meg a Líra és Lant, ami aztán kiállt a MKKE törvénytervezete mellett. Elsősorban azért, mert a hipermarketekbe nem elsősorban könyvet vásárolni mennek az emberek, hanem az éppen aktuális akció miatt, így őket ez a kötött ár nem érinti, legfeljebb drágábban adják a könyveket, amiket aztán így is, úgy is megvesznek.)

Az egyik érv a tervezet mellett a kisboltok védelme: ezek nem tudnak versenyre kelni a nagyok által diktált árversennyel, hiszen ha elkezdenek leárazni, akkor az amúgy is alacsony bevételük tűnik el teljesen. Egy kisbolt 30-60 százalék között részesülhet a könyv árából, természetesen a kisebb százalék a reális. „Ha az újdonságok nagy árengedménnyel kerülnek piacra megjelenésük pillanatában, akkor a kisebb üzletek lényegében kimaradnak ezek forgalmazásából. Ennek eredményeként számos kis könyvesbolt nem üzemeltethető veszteségek nélkül az adójogszabályok betartása mellett" - mondta a Libri igazgatója (mely cég egyébként 13 üzletközpontban üzemeltet könyvesboltot, amivel nem kis felelőssége van a kisebb boltok megszűnésében). A kisebb könyvesboltok, amik Gál Katalin, a Vince kiadó igazgatója, egyben a MKKE alelnöke szerint „olyanok mint a pandák, amiket a kihalás fenyeget”, a túlélésüket várják a kötöttárasítástól. Pedig természetesen semmi sem garantálja, hogy ugyanolyan áraknál a kisebb boltokba mennek vásárolni az emberek, ha más akciókat a nagyoktól ugyanúgy megkapnak, és a nagyoknak jobb a lefedettsége is. „A kötött ár csak a felszín megkapargatása a többi problémához képest – mondta Gál Katalin.

A nagyok visszaélnek

A tervezet nem tetszik a kiadóknak: az Ulpius-ház igazgatója, Kepets András, ellentétben az MKKE vezérrel, úgy látja, hogy „a könyvpiacon szerintünk vannak ennél égetőbb problémák is –sajnos az MKKE nem azokkal foglalkozik.” Ráadásul a kisebb kiadók nem tudnak érdeküknek megfelelően eljárni, mert annyira függnek a nagy bolthálózattal rendelkező kereskedőktől.

Nem egy példát hallottunk arról, hogy egyes nagy terjesztők visszaélnek kvázi monopolhelyzetükkel, és csak a saját, irreálisnak mondható árrésükkel fogadják be terjesztési rendszerükbe a könyveket. Emellett bizományba veszik csak át a kiadóktól a könyveket, és az eladott példányok után fizetnek, ráadásul sokszor óriási csúszásokkal. Ez utóbbi különben jelentős probléma a könyvpiacon, amire megoldás lenne a bizományi rendszer felszámolása, de azt még a legoptimistábbak sem tudják elképzelni, hogy a nagykereskedők előre kifizessék a berendelt könyveket, magukra vállalva így az üzleti kockázatot.

„Nem egyenlő felek között köttetnek a szerződések, mert visszaélnek az erőfölényükkel” – mondta Gál Katalin, aki szerint nem egészségesen fejlődik a magyar könyvpiac belső struktúrája, ezért van szükség ilyen lépésekre. A tervezet megvalósítását nem látja reálisnak, mert nincsen mögötte országgyűlési vagy kormányzati támogatás, ráadásul Gál szerint a nagyoknak sem érdeke ez, ellentétben azzal, amit a Libri vezetője állít.

Könyvrendőrség

A MKKE a tervezet szerint hatósági pozícióba kerülhet, ők felügyelnék, hogy mindenki betartja-e a szabályokat.

A probléma, hogy az MKKE-ben kisebb és nagyobb kiadók vegyesen találhatóak, de a kisebb kiadók vezetői félnek az Alexandrától és a hozzá hasonló nagyoktól. Ezért nem állnak ki velük szemben, inkább lenyelik a kedvezőtlen árréseket és a bekért példányszámokat, mert „ha Matyi megsértődik, akkor lehúzhatjuk a rolót.”