Gyurcsány a megszabadulásról és Raszputyin legendás pénisze

A legendás űrhajós gigantikus szobrával díszített Gagarin tér szomszédságában, az ulica Kosziginán álló Orljonok Hotel akár az új Oroszország szimbóluma is lehetne: a szépen felújított húsz emeletes épület előtt plázányi kaszinó terpeszkedik, a parkolóban méregdrága nyugati terepjárók és luxusautók százai, a beléptetőrendszer szigora - mint a város minden középületében - repülőtéri: mágneskapu, csomagröntgen, egyenruhás, helyenként golyóálló mellényes gorillák és fémkeresős motozás. A fényűzően berendezett hallban fehér hangversenyzongorán szmokingos művész klimpírozik, nehéz kristálycsillárok és hatalmas tükrök szórják a fényt a falakat borító Van Gogh-utánzatokra, a szálloda szolgáltatásairól recepciósok hada és érintőképernyős terminál ad felvilágosítást. A színvonal minimum nyugat-európai, ami a logójában még mindig sarló-kalapácsos Aeroflot leharcolt Tu-154-es menetrendszerinti járata és a négy órás késés után kellemes meglepetést okoz.

Kaszinó, kupleráj és Bekem

A szálloda halljából közvetlen átjárás nyílik a "Casino de Paris" las vegasi hangulatú játékbarlangjába, ahol nyerőgépek százai, több tucat rulettasztal, black jack, póker és fiatalkorú krupiék zsebelik ki a széftáskás, kigyúrt gorillákkal a hátuk mögött játszó korongrészeg ukrán üzletembereket és a magyar újságírócsoport vállalkozó szellemű tagjait. A játékasztalok körül párductestű szőke csajok lődörögnek a kétszintes, Pólus Center méretű és berendezésű labirintusban, görög étteremmel és szusibárral, bowling centerrel és a kaszinóból nyíló, "Club 911" névre keresztelt kuplerájjal, peep show-val és a weben is csekkolható bőséges táncosnő-kínálattal. Az Exile.ru című orosz matulamagazin korhatáros szexriportja szerint Moszkvában csak a Lenin sugárúton 2500 prostituált dolgozik, a kaszinó felhozatalát tekintve egyáltalán nem tűnik túlzónak az adat.

A látszat csal, az Orljonok Hotel nem pénzes külföldieknek szolgáltat: a turizmus nem tűnik stratégiai iparágnak, vízumot szerezni szinte nehezebb, mint a szovjet időkben, az új orosz burzsoázia azonban a jelek szerint igencsak megizmosodott az elmúlt tizenöt évben. A kétszer négysávos sugárutakon V8-as terepjárók lökdösik egymást a csúcsforgalomban, az óriásplakátokon David Beckham árulja a Gillette borotvát (Igráj kak Bekem - javasolja a szlogen), a GUM áruházat menő multinacionális divatmárkák méregdrága butikjai uralják, a Gyetckij Mirben plafonig áll a Lego, a Rolls-Royce pedig márkaképviseletet nyitott a Vörös Tér 1-ben, az Isztoricseszkij Muzej földszintjén: Lenin egykori luxusautója mellett a 2004-es, 12 hengeres Phantom modell kelleti magát listaáron 320 ezer dollárért, állítólag jól viszik.

Az összkép persze nem ennyire vidám, sok a felismerhetetlenségig szétrohadt kockalada, deklasszálódott, alsó-középkategóriás Volga is. Nelly, a helyi kapcsolattartónk szerint a lakosság 95 százalékát kitevő panelproletárok létminimumon tengődnek, az átlagfizetés épphogy az albérletre elég, a nyugdíjasok pedig időnként éheznek is: a 30-40 dolláros nyugdíjból már az alapvető élelmiszerekre sem futja, hiába árulnak minden sarki közértben valódi kaviárt konvertibilis rubelért. A radikális eklektika jegyében szingapúri típusú lakóparkokkal kiegészülő városképet még mindig a lepattant szocreál uralja, a fennhéjázó gazdagság és a feneketlen nyomor egymást ütősen ellenpontozó milliőjében a közhangulat gyanakvó, bürokratikus és militáns: "Szláva vojni Rosszija", éljenek Oroszország harcosai, hirdetik a hadsereg-napi transzparensek mindenfelé. Nappali részegből viszont a köztévé örmény származású operatőre szerint sokkal kevesebb lődörög az utcákon, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt.

Április 4-ről szóljon az ének!

Hogy igazából mit akar a magyar kormány ettől a barbár országtól és a demokrácia eszméi iránt mélyen elkötelezett vezetésétől, nem derült ki három napos látogatásunk alatt. Az ország legtehetségesebb fiatal privatizátora ott nem a miniszterelnöki székben, hanem előzetesben ül: Mihail Hodorkovszkij, a Jukosz olajvállalat és a Menatep csoport egykori első embere 2003 óta rács mögött várja koncepciós perét (adóelkerüléssel és szervezett bűnözéssel vádolják), az ellenzéket megfélemlítik, a független médiát elhallgattatják és állami felügyelet alá kényszerítik a Kreml emberei, ezért Oroszország mostanában egyre kínosabb desztináció a fejlett világ politikusai között. Ezeket a kényes témákat persze nyilván azonnali vízummegvonással járó tiszteletlenség lett volna felhánytorgatni Putyinnak, ezért Gyurcsány Ferenc inkább az oroszok a fasizmus kiseprűzésében, az ország megszabadításában szerzett elévülhetetlen érdemeit, és az élénkülő gazdasági kapcsolatokat méltatta, majd többször elnézést kért ha valakit esetleg megbántott volna. Az orosz sajtónak mínuszos hírt ért a csúcstalálkozó.

A szerda esti követségi fogadáson viszont már jó formáját hozta a magyar kormányfő. A külügyminiszter, valamint a volt és jelenlegi gazdasági miniszter kíséretében érkező Gyurcsányt hatalmas slepp fogadja, ő pedig a menedzsertréningeken elsajátított színpadias kézmozdulatokkal, hosszú hatászünetekkel tarkított, felszabadulásügyben ismét iránymutató beszéd után mindenkire szakít valamennyi időt: joviális, békászó gólyaként, mosolyogva-billegve járja a társaságot, a nőkkel évődik, a férfiakkal viccel, felhangosítja az elhalkult Somogyi Ferencet, miközben az úri társaság lazacot fal, Kóka János pedig az előcsarnokban emailezik a kommunikátorán, majd elemet cserél a fáradt László Boglárban. A fogadást kötetlen ivászat követi egy belvárosi klubban, ahová Gyurcsány biztonsági okokból végül nem tarthat velünk, egy magas, vékony, szemüveges kultúrmenedzsert viszont miniszterelnöknek vél a lokál K-vonalon riadóztatott személyzete, így a továbbiakban az újságírók is Raszputyin legendás péniszének kijáró tisztelettel bánnak az alteregóval.

Nekik Marica grófnő kellett

Másnap az Isztoricseszkij Muzejben - ahol a magyar delegáció érdeklődő tagjait a több mint négyezer aranytárgyat őrző központi trezorba is beengedték, életemben nem láttam ennyi aranyat - a Jánosi Együttes és egy Tokaj-hegyaljai úrihímző asszonykommandó kíséretében, egy finoman Petőfi-cikiző beszéd után (vettük az adást, hát persze hogy az oroszok ölték meg a köcsögöt) a valódi Gyurcsány nyitotta meg az oroszországi magyar kulturális évadot. A "Magyar királyság két császárság között" című, a Nemzeti Múzeum anyagából válogatott, közvetlenül a Rolls-Royce szalon felett megtekinthető nyitókiállítás a szokásos oldskool kard-festmény-porcelán termékskálán mozog. A szentpétervári Ermitázsban az évad keretében "Bécs-Budapest és Szentpétervár a historizmus és az avantgárd között 1873-1925" címmel nyílik festészeti tárlat, az Isztoricseszkijbe és az Ermitázsba való bebocsáttatásra különösen büszkék az évadot szervező Hungarofest emberei.

A kulturális évad szlogenje "Okno v Vengriju", ablak Magyarországra, logója egy szabolcsi almába oltott pravoszláv hagymakupola, ami már önmagában is képzavar, de a hollandiai évad paprikapapucsa ebben a műfajban ezúttal túlszárnyalhatatlannak bizonyult. Oroszországba összesen 108 program és 800 művész utazik összesen félmilliárd forintért, Moszkva és Szentpétervár mellett a testvérvárosokban és a magyar őshaza területén - bárhol is legyen az, "történészként vitatkoztunk róla, miniszterként megmondjuk", fogalmazott Hiller exminiszter Amszterdamban - található nagyobb központokban szerveznek rendezvényeket. A felhozatalban balett (Győri Balett), színház (Pintér Béla Társulat), operett (Marica grófnő) képzőművészet (El Kazovszkij) irodalom (József Attila emlékév, Harmonia Caelestis oroszul), klasszikus (Nemzeti Filharmonikusok, Rost Andrea) és világzene (Besh o drom), filmművészet (Szabó István és Jancsó Miklós retrospektív), plusz konferenciák szerepelnek - az orosz ízlésvilágnak azért kellett bizonyos engedményeket tenni, az operetthez például a vendéglátók ragaszkodtak, mondta az Indexnek Szvák Gyula, az évad főkurátora.