Kiadták a Kóbor Jánossal készült utolsó interjút

Boltokban Csatári Bence Kóbor – Az utolsó interjú című kötete. A vaskos (442 oldalas) könyv az Omega énekesével egy esztendőn keresztül folytatott, kétszáz hasznos órányi beszélgetés lenyomata. Szubjektív rocktörténet, amely Kóbor János halálával megmásíthatatlan forrásmunkává vált.

Kezdjük a külcsínnel. A borítót Oláh Gábor tervezte, Szalay Zoltán Kóbor Jánosról készült portréját felhasználva. A tipográfia színeiben, hangulatában tökéletesen illeszkedik az Omegához, a zenekar nagy korszakainak (hard rock, space rock) képi világához. Maradva a képeknél, de már a belbecset szemlélve, Bálint Csaba, a Rockmúzeum vezetője a szöveghez méltó képanyaggal gazdagította a Helikon Kiadó kötetét.

Amely kötet alapvetően monográfia, amennyiben Kóbor János életrajzát mutatja be, ugyanakkor rocktörténet, tudniillik Mecky élete 1962-től – ekkor nevezték el a zenekart – összeforrt az Omega sorsával. Mindörökre, tudniillik Kóbor János 2021. december 6-án befejezte földi életét, s átlépett az öröklétbe.

Ennek lenyomata érződik Csatári Bence szerkesztési alapvetésében, hogy a Szentírást követő fejezetekre tagolja munkáját, úgymint Ótestamentum, Újtestamentum, illetve a Teremtés előtt fejezet az Omega előtti időkről mesél.

Csatári Bence újságíró, dr. Csatári Bence történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tudományos kutatója. Az újságíró részletekbe menő, időrendben lefolytatott interjút készített az énekessel, míg dr. Csatári az alfejezetek közé történelmi összefoglalót írt, hogy képbe helyezze az ifjabb olvasókat, akiknek bizony vajmi keveset, netán semmit sem jelent az új gazdasági mechanizmus vagy a moszkvai, majd a Los Angeles-i olimpia bojkottja.

Az újságíró gigászi munkát végzett, amikor megalkotta az interjú szövegét. Mert bizony az élőbeszéd írottá stilizálása nem gyerekjáték. Nem sokat segít, ha beírja valaki az elhangzottakat, mivel azt teljességgel át kell fogalmazni, s nem segít a mesterséges intelligencia sem, amely hellyel-közzel pontosan rögzíti a szöveget, azonban azt kizárólag a riporter tudja, mit is akart mondani pontosan az interjúalany. Az AI tanulhat, tanulhat és tanulhat, de sosem fogja tudni. Amivel pedig kiegészíti a szöveget, arra a nyilatkozó nem bólint rá beleegyezően.

Fontos a bevezető rész, amelyben a szerző a zene univerzális misztikumát taglalja, hatását, amit a világon bárhol, bármikor élő emberre gyakorol, gyakorolt. Mint az Omega zenéje. A szocialista táborban, s a szabad világban egyaránt. Mégis arról az évtizedről, amikor az Omega az év 365 napjából 200-250-et Nyugat Európában töltött, az ott elért elképesztő sikerükről makacsul hallgatott a honi sajtó. Erről Csatári Bence könyve, no meg Mihály Tamásé és Molnár Györgyről, Benkő Lászlóról szóló kötetek mesélnek.

Az Omega legénysége, jóllehet nyugaton hihetetlen sikert aratott, mindvégig megmaradt magyarnak, hiába töltötték életük egy szakaszának nagyobb részét odakint. Miként magyar volt Kóbor János minden sváb felmenője – derül ki az 1962. szeptember 23-át megelőző személyes történetekből. Az 1962-es dátum, amikor az Omega először lépett fel e néven.

Beat vs. táncdal

Kevésbé köztudott, hogy Koncz Zsuzsa az Omega énekesnőjeként kezdte 1963-ban, az előző évi Ki mit tud?-os szereplését követően. Noha az 1966-os, első Táncdalfesztiválon megjelent a beat (Atlantis: Jól érzem magam, Metro: Mi fáj), sőt az Illés második lett a Még fáj minden csókkal – amiért kaptak a fejükre a „szaksajtótól”, az Omega nem indult a fesztiválon, mivel úgy érezték, ott nincs helye a beatzenének. Jóllehet az 1963-as Nemzeti Sportcsarnokban rendezett KISZ amatőr zenei fesztiválján a közönség megdobálta a Benkó Dixieland Bandet, jelezve, hogy az ő zenéjük a beat. Ráadásul a Légy jó kicsit hozzám hallatán, '66-ban az Omega zenészeiben megerősödött a meggyőződés: a műfaj nyelve az angol.

Az együttes első vízválasztó éve 1967, amikor is a tagság végzett a Műszaki Egyetemen, többen a civil hivatás mellett döntöttek, maga Mecky is vacillált, ám mivel hosszú haja miatt nem alkalmazták építésznek, a zene mellett voksolt. Ekkor már Molnár György, Mihály Tamás és a zeneszerző Presser Gábor a profi Omega tagjai. A zenekar kísérte Zalatnay Saroltát a Táncdalfesztiválon, aki nyert a Nem várok holnapiggal, melynek hangszereléséért Presser is díjat kapott.

Elindult minden idők legsikeresebb magyar zenekarának karrierje.

A rock szülőhazájában

Méghozzá olyan karrier, amit maguk a muzsikusok építettek, méghozzá követendő példa híján, nem létezett ugyanis menedzsment a szocializmusban. 1968-ban a londoni Marquee klubban látta őket a Cream két tagja, Eric Clapton és Ginger Baker. Négynapos szünetük alatt stúdióba vonultak, ahol előttük a Led Zeppelin és Joe Cocker dolgozott, hogy felvegyék életük első nagylemezét. A beat, a rock hazájában. Erdős Péter őrjöngött: Ki engedte meg ezeknek, hogy lemezt csináljanak? Már várt rájuk a repülőtéren, hogy az angliai előtt kijöjjön a magyar korong. Az első beat nagylemez, amelyen egyetlen előadó muzsikál.

Csatári Bence kendőzetlen nyíltsággal közli: a Nem tilthatom meg erősen hajaz Hendrix Foxy Ladyjére. Kóbor János pedig elmeséli, hogy a kinti koncerteken a közönség a zenei kiállás után együtt énekelte a refrént: „Foxy Lady”.

Az újságíró történészi alapossággal faggatja ki Meckyt az összes Omega-szövegről, vajon azt jelentik-e, amit számára, hallgató jelentenek?

Omega és a kommunista hatalom

Az Omega nem lett Aczél György, Bors Jenő vagy Erdős Péter kedvence. Sőt, ahol tudtak, keresztbe tettek az együttesnek. Hiába hívták vissza Angliába a zenekart újabb albumra, s a Nice-szal közös promóciós turnéra, helyettük az Illést küldte a szoci kultúrpolitika. Annyira azonban dörzsölt lett már a csapat, hogy a hivatalos bürokrácia útjait kikerülve, a maga kezébe vette boldogulását. Így nyerhettek az első Yamaha Fesztiválon, pontosabban János Kóbor and the half Omega, a Gyöngyhajú lánnyal.

Hiába a külföldi és hazai sikerek, jött a második válság, ami kis híján az együttes végét hozta. Az 1971-es ORI turné befejeztével Presser és Laux József Frenreisz Károly Mercedesén utaztak haza. Barta Tamással és Adamis Anna szövegíróval kiegészülve megszületett az LGT, rögvest lemezszerződést kapva a lemezgyártól. Az Omega meg ottmaradt zeneszerző és szövegíró nélkül.

Megkezdődött a kollektív dalírás és a hard rock korszak. Az új felállás (Kóbor János, Benkő László, Mihály Tamás, Molnár György és a dobos, Debreczeni Ferenc) telt házas Kisstadion-koncerttel bizonyította, hogy nagyon is létezik az Omega. Erdős azonban nem akart új lemezt kiadni. Hogy az Élő Omega mégis megjelent, a zenekar elképesztő turpisságának köszönhető. Ez a korong lett az első, amelyik Magyarországon átlépte a 250 ezres eladási határt. Erre az örömre következett az üröm. Meghívást kaptak az 1972-es müncheni olimpiai záróünnepségére, ahol a Led Zeppelinnel tolták volna együtt. Volna, mert „A sajnálatos tragédia miatt, amelynek során izraeli sportolókat mészároltak le palesztin terroristák, végül nem került sor a koncertre”. Emlékezett Mecky, s arra is: „Öröm az ürömben, minden sportrendezvényre beengedtek. Először nem tudtuk mire vélni, de aztán kiderült, hogy az Omega időmérő eszközök szervizgárdájának néztek a rendezők, ugyanis egy olyan Ford Transittal közlekedtünk, amin elöl, hátul és oldalt is egy nagy Omega felirat virított.”

Nyugat-Európa bevétele

Szép dolog az önmenedzselés, azonban nélkülözhetetlennek bizonyult a kinti szakértelem. Méghozzá a producer Peter Hauke személyében, aki a csapat legnagyobb korszakának legnagyobb lemezeit készítette. „A szupersztár csapatok mögött – Rolling Stones, Pink Floyd, Queen – már mi következtünk a képzeletbeli ranglétrán, olyan nagyságok társaságában, mint a Deep Purple, a Whitesnake, a Uriah Heep, John Mayall vagy a Motörhead, akik szintén világsztároknak számítottak. Sokszor a plakátokon a mi nevünk nagyobb betűkkel volt kiírva, mint az övék.” Vélekedett Kóbor János azokról a sikerekről, amelyekről itthon mélyen hallgatott a sajtó. Azonban a továbblépéshez ki kellett volna költözniük az NSZK-ba. Vagyis disszidálni. Maradtak magyarok Magyarországon.

ORI turnéra vitték a periférián létező Hobo Blues Bandet, Földes László pedig megírta a Bunker című anyagot az együttes számára. Amíg a német kiadó azonnal lefordíttatta a szöveget, addig „dr. Erdős Péter főcenzor a szövegek olvastán idegrohamot kapott és az akkoriban elkészült Kopaszkutya lemezünkhöz hasonlóan a szemétkosárba vágta az egészet. Így Mecky Sülyi Péterrel megíratta a nagysikerű Az arc anyagát.” Idézi Csatári Bence Földes Lászlót.

Aztán elközelgett az Omega huszadik születésnapja. Ezzel is csúcstartók voltak, amennyiben két évtizedes folyamatos működéssel rajtuk kívül nem dicsekedhetett rockzenekar Magyarországon. Ráadásul folyamatos sikereket aratva. A húszéves buli alkalmával ötször töltötték meg a Sportcsarnokot – a hatodik Brezsnyev temetése miatt maradt el.

„Akkor még senki nem járt előttünk életkorban ebben a műfajban, így mi sem tudhattuk, meddig lehet ezt csinálni” – magyarázza Mecky a könyvben.

Leállás és rendszerváltás

A rendszerváltás környékén csend honolt az Omega háza táján, se lemezek, se koncertek. Igaz, terveztek egy Illés–Metro–Omega-bulit a Népstadionban. Ám a rendező, Koltay Gábor úgy döntött, csak Illés és István, a király produkció kerül színpadra.

„Kósza ötletként (...) felmerült, hogy 1992-ben, a 30. évforduló apropóján szervezzük meg a magunk Omega-koncertjét a Népstadionban, de akkor úgy láttuk, ehhez mindenképpen szükségeltetett volna egy új nagylemez, ami akkor még nem állt rendelkezésünkre, bár elkezdtünk egy új anyagot, csak félbemaradt. Ennek is megvolt a maga oka. Ez volt az az időszak, amikor a zenekari tagok szakmán kívüli ügyekkel kezdtek el foglalkozni” – idézi a leállás korát az énekes.

Majd kijöttek a Trans and Dance albummal, amelyen a tagok mellett Pressert szintén meglelni a szerzők sorában. S megtöltötték 1994-ben a Népstadiont. Magyar banda addig erre nem volt képes. A buli nem pusztán ezért, hanem a tomboló vihar okán is emlékezetes maradt.

Félgőzzel

„Szétszéledt a csapat, még ha ímmel-ámmal vállaltunk is egy-két koncertet. Elefánt és Misi a továbbiakban inkább hanyagolja a zenélést az Omegában. A következő produkció megalkotásában nem vettek részt” – meséli az interjúban Mecky.

2013-ban az együttes átvehette a Kossuth-díjat, s készültek a nagy dobásra, egy összegző lemezre, amely majd csak 2020-ra készült el. Ez a Testamentum.

Tisztában voltunk vele, hogy nem elég, ha ez az anyag egyszerűen jóra sikerül: kimagaslóan jónak kell lennie ahhoz, hogy elmondhassuk, méltó az Omegához, hiszen egy életút összegzésének is szántuk... a Testamentummal egy olyan nyomot szeretnénk magunk után hagyni, akár a monumentalitását, akár a vizuális világát illetően, amire mindenki bármikor, akár száz év múlva is bátran hivatkozhat, ha a magyar rockzene megítéléséről lesz szó.

Ezzel zárul az interjú. És egy élet, ami már kizárólag e könyv formájában létezik tovább.

Csatári Bence: Kóbor – Az utolsó interjú
Helikon Kiadó