Íme az év legjobb alkotása

A 20. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon, az év legjobb alkotásának járó Alfabéta-díjat, a Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ) támogatásával, a Képes Krónikák Kiadó gondozásában megjelent, Magyar Rocktörténet második kötete érdemelte ki.

Emészthető szakkönyv

A rocktörténeti képregény első része 2023-ban látott napvilágot, s a hatvanas–hetvenes éveket mutatta be, kitalált főszereplője, Pallaghy Károly életének szemszögéből. Karesz maga szintén zenész volt a Tótágas nevű bandában, majd zenei szakértő, kiadó, producer lett ‒ persze a történet szerint ‒, így megannyi korszakos muzsikus barátságát élvezhette. A tavaly megjelent folytatásban a nyolcvanas-kilencvenes évtizedek hazai pop-rock életét ismerhetjük meg. Méghozzá kellő szakmaisággal, alapossággal, tudniillik hiába „csak” képregény, szakmai lektora (mindkét könyvnek) Jávorszky Béla Szilárd rocktörténész, a PKÜ és a Magyar Zene Háza munkatársa.

A szakíró szerint, ugyan a képregény leegyszerűsítő műfaj, azonban maga a könnyűzene szintén az, vagyis megfelelő közegbe került az alapos tényanyag. A díjnyertes kötet utószavában Jávorszky kiemeli, hogy a mű mindenekelőtt rocktörténet, ezért nem szerepel benne a Hungária, a Dolly Roll, a Rapülők, az Animal Cannibals, Ganxta Zolee, a DJ-k, Zámbó Jimmy.

Az előzmények

Noha a hőskort idézi, az első kötet 2001. június 2-án indul a Népstadionban, az Illés-Metro-Omega bulival. Megfelelő kezdés, amennyiben megszólítja a nagy generációtól a Z és Alfa nemzedékig az olvasót, mert az ezredforduló kevéssé történelmi dátum sokaknak, mint az 1966-os Táncdalfesztivál, amelyre Karcsi visszaemlékszik, amivel a pop-rocktörténet indul. Pompás nullpont, ugyanis ekkor jelent meg a magyarnyelvű beat, ekkor kapott a hagyományos tánczene mellett országos megmutatkozási lehetőséget az Illés, a Metro, az Omega, Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sarolta. Mi több, Kovács Kati nyert (Nem leszek a játékszered), az Illés (Még fáj minden csók) és Zalatnay Sarolta (Hol jár az eszem?) második lett.

E malőrt követő második Edda bulin magam is jelen lehettem. Puszta kíváncsiság vitt a Parkba, mit tudnak a miskolci rockerek? Leszedte mindenki fejét a show. Amikor elhangzott az ócska bádoghangszórókból a silenzio trombitadallama, ami régi szokás szerint véget vetett a zenének, az Edda nem hagyta abba, belevágtak a Minden sarkon álltam már-ba.

Új évtized, új zene

A második kötet 1980. augusztus 23-ával kezdődik, amikor huszonötezren összegyűltünk a Hajógyári-szigeten, a Fekete Bárányok koncertre.

Emlékszem a sok rocker elhűlve nézte, amikor FeLugosi László egy gombolyag spárgát dobott a közönségbe, majd akkurátusan felgöngyölte. „Mit csinálsz, Laca?” ‒ kérdezte Wahorn András. „Kontaktust teremtek a közönséggel” ‒ hangzott a válasz.

A három feketebárány közül a HBB már följátszotta első lemezét, amit a Neoton Família hangmérnöke csúfosan elkevert, mert nem szerette a rockzenét.

A történet szerint Karcsi időközben Pallaghy Károllyá cseperedett, aki Wartburgjával indul haza Hajógyáriról, már nem marad a koncert utáni bulin. Ráadásul zenei szakértő vált az egykori Tótágas egykori zenészéből, szövegírójából, méghozzá a hanglemezgyárban, Erdős Péter mellett. Jó dramaturgiai húzás, amelynek hála bekukkanthatunk a kulisszák mögé, a Három T boszorkánykonyhájába. Például a Dinamit megalakulásába, amely veszélybe sodorta a P. Mobilt, a Skorpiót, a Minit. De elvisz minket a tatai könnyűzenei tanácskozásra.

A valóságban ott két gerinctelen dolog is történt,

Velük folytatódik a cselekmény, a VHK-val, az URH-val, az Európa Kiadóval, a Kontroll Csoporttal, a KFT-vel és a CPg sztori szintén megjelenik, valamint az új rock generáció, a Pokolgép képében.

Fontos csomópontok mentén halad a sztori, mint az István, a király bemutató, a Vadászat lemez, az Ifipark bezárása, a Petőfi Csarnok megnyitása. A korszak vége az 1987-es utolsó Loksi fellépés a Tabánban, ami évtizedekre a Tabán végét is jelentette.

Az elmaradt forradalom

És már a következő évtizedben vagyunk, a rendszerváltás pillanatában, a Honvéd Kórházban. Ugyanis Karcsi az agárdi Popstrandról Balatonra menet elaludt és a tóba száguldott Wartburgjával. Az új korszakot a Republic köszönti, meg az Illés és az István, a király Népstadion show-ja. Aztán az LGT öt koncertes búcsúja a Nyugati Pályaudvaron. Természetesen a születő Diáksziget kiemelt helyet kap, miként a kilencvenes évek ikonjai: a Tankcsapda, Ákos, a Kispál és a Borz.

Az emlékezet könyve

A munkához Demeter Szilárd írt előszót, amelyben felemlegeti Futaki Attila grafikus, (valóban világhírű) képregényművésszel való megismerkedését, amikor a 2020-as évek legelején elhatározták, rocktörténeti képregényt kell csinálni.

Efféle munkák rendre megjelentek nyugaton, mint Ed Piskor hip-hop története, Jim McCarthy Bob Marly életrajza, Sex Pistols, Guns ’N Roses, Rolling Stones, David Bowie, Queen képregények. Itthon a nyolcvanas évek második felében kiadták a Rajzos zenetörténetet és Sadler-Dutfoy-Farran: Képregényes rocktörténetét magyar nyelven. E munka iránti rajongásuk hozta össze Demeter Szilárdot és Futaki Attilát, aki a két kötet művészeti vezetője lett.

A grafikus akkorra már megalkotta Tallai Gábor forgatókönyvére, az ’56-os pesti srácok hősiességét bemutató Budapest angyalát és a 10-A Puskás munkát. Továbbá belefogott Petőfi Sándor Apostol című művének feldolgozásába. A forgatókönyvet az a Kántor Mihály írta, akihez Attila ragaszkodott a rocktörténeti munkák esetében.

A Képes Krónikák Kiadó pályatársait, barátait kérte fel a sajátos stílusú storyboard befejezésére, Cserkuti Dávidot, Haragos Pétert, Farkas Lajost, Németh Gyulát, Levit, Szabó Csabát és Terebesi Gyulát.

A névsor esetünkben azért lényeges, mivel a Magyar rocktörténet első kötetét Fritz Zoltán mellett Szabó Csaba rajzolta, a borítót pedig Cserkuti Dávid, ahogy a második részét szintúgy, amelyet Haragos Péter és Felvidéki Miklós rajzoltak. Haragos több, Futakival közös munkát jegyez. Felvidéki legismertebb alkotása, a Pertics Róbert forgatókönyvére készített, Papp Laci - A londoni olimpia bajnoka című comics.

Korcsmáros és Zórád

A Magyar rocktörténet második részében, a nyolcvanas éveket grafikába álmodó Haragos Péter realista stílusban maradt, mondjuk, Zórád Ernő örökében ‒ noha némely figurája, amelyik megérdemli, karikatúraszerű. Felvidéki Miklós, a kilencvenes évek megéneklője, végig karikatúra stílusban alkotott, mondjuk, Korcsmáros Pál örökét folytatva.

Mindketten filmes plánozással „mozgatják meg” az állóképeket. Ennek megfelelő a térkihasználásuk (A/4-es könyvformátum): a totálok margótól margóig futnak, míg a közelik, szekondok annál kisebbek, minél „gyorsabb a vágás”, azaz annál több kocka kerül egymás mellé, egymás alá. Frappánsak a képi idézetek a Kopaszkutyából, az István, a királyból, a Lindából, a Moziklipből, vagy ott a KFT lemezborító, a Ricse Nyolc óra munka…, vagy a Kimnowak Hol van az a nyár? klipje. Nekem külön tetszik Haragos Péter szellemes megoldása: Léna, Karcsi kislánya a tükör előtt pózolva, popsztárnak látja magát tükörképében, illetve a szintén hasonló mód, szubjektív nézőpontot használó befejezés Felvidéki Miklóstól, amint a főhős pillái közül nézünk az őt ébresztgető hölgyre.

Mivel a történet 2001-ben véget ér, jöhet a folytatás, a kétezres évek első negyedszázada.