D&D - szerepjáték szélesvásznon

A harmincas évei elején járó Courtney Solomon rendező maga is régi D&D-rajongó, viszont a sárkányokkal, varázslókkal benépesített világ filmre vitelénél nem jeleskedett eléggé. Egyfelől - a fantasy-filmek szempontjából - jó munkát végzett, másfelől viszont elbukott. Ugyanis a szerepjáték szerelmesei - a jól ismert kliséken kívül - nem találtak a filmben túl sok olyan motívumot, mely a játékban is fellelhető lenne.

Ugye ismerős volt a "réges-rég..." indítószöveg? A D&D-film elejéről ugyan ezt lehagyták, de a történetben azért felfedezhető a Star Wars-hatás: Profion, az álszent, gonosz mágus a Mágusok Tanácsának befolyásolásával meg akarja fosztani a fiatal és idealista császárnőt, Savinát a hatalmától. (A Thora Birch alakította császárnő szépséges és akaraterős ifjú hölgy - akárcsak Amidala hercegnő.) Intrikák, politikai szócsaták a Tanács előtt, és a főszereplőket üldöző "sötét lovag" is ismerős lehet az űropera szerelmeseinek.

A sablon-sztoriban viszont kellemes meglepetés, hogy a történet kibontása és menete már sokkal kevésbé követi a megszokott utakat. Akik pedig nem a D&D világ tökéletes inkarnációját várják a filmtől, azokat valószínűleg ezek az apróságok sem fogják zavarni.

Jeremy Irons

A szereplőgárdára sem lehet kifogásunk. A Profion szerepében tündöklő Jeremy Irons (Ház szellemekkel, Lolita, Az időgép) szokásos jó formáját hozza. Szinte érezni a játékán, hogy élvezi. Hanglejtése és kiejtése pedig igazi felüdülés az angol nyelv kedvelőinek. (Különös kis fintor, hogy Jeremy Irons pöszeségét szépen lehet hallani, de ez mégis előnyére válik karakterének).

Profion jobb keze, a "sötét lovag", nem hozott nagy változást az őt játszó Bruce Payne-nek (Az 57-es utas, A hegylakó IV.) előző szerepeihez képest. Ráadásul ugyanabban a stílusban és kiejtéssel beszél, akár A Hegylakó IV.-ben - és talán nem nagy vétek, ha leleplezek még egy sablont: egy az egyben úgy is jár. Mindezek ellenére szórakoztató jelenség lett belőle, hisz Bruce Payne-nek "vérében van" a gonoszság. Kopasz feje, kékre festett szája és fekete páncélja, valamint hátravetett vörös köpenye garantálja hatásos megjelenését.

A filmből természetesen nem maradt ki egy csipetnyi romantika és egy kellemes adag humor, mely többnyire két karakterből fakad. Az egyiket a Horrorra Akadva című moziból már megismert Wayans-testvér "Shorty"-ja alakítja, aki - tolvaj lévén - barátjával együtt betör a mágusiskolába, és ezáltal belekeveredik Profion ármányai és az ezzel induló kalandok kellős közepébe. Miután menekülniük kell egy csinos varázslótanonc-lány társaságában a mágusiskolából, összefutnak a másik alakkal, egy hajléktalan törpe harcossal. A főszereplőnek - "Shorty" barátjának - időközben megtetszik a tűzrőlpattant varázslólány. Innentől adott a humor, a romantika - a kifogástalan digitális trükktechnika pedig már az elejétől fogva jelen van.

Ahogy már említettem, a szerepjátékból csupán a klisék bukkannak fel a filmben: a törpök meglehetősen anyagiasak ("Szörnyű így üzletet kötni" - hangzik el), a varázslótanoncok egy kis varázspor segítségével térkapukat nyitogatnak, és energialövedékeket lődöznek, a sárkányok két fajtáját (ti. vörös- és aranysárkányok) pedig már egy-egy varázsbot segítségével is lehet irányítani. Mégis, ez egy kellemes mese, nem nélkülöz semmilyen kelléket a felhőtlen szórakoztatáshoz, és ha nem is lesz belőle alapmű, jó "étvágygerjesztő" lehetett volna A Gyűrűk Ura előtt. Igen, csak lehetett volna, ugyanis a film semmilyen formában nem került forgalmazásra Magyarországon. Amerikában leadták a mozikban, majd kiadták kazettán és DVD-n is.

Mindezekkel együtt ajánlom, hogy aki teheti - és hozzájut valamilyen módon -, nézze meg. Ha nem támaszt túl nagy elvárásokat a filmmel szemben, élvezni fogja. Aki pedig már látta és megszerette, az boldog lehet, mert a rendező már bejelentette, hogy még nincs vége, ugyanis trilógia lesz a Dungeons & Dragonsból.

Kevin H. Twelve