Ödön
1 °C
11 °C

Evolúciós katasztrófák

2002.07.08. 18:03
A földi élet fejlődése korántsem volt zökkenőmentes. Mióta az első egysejtűek megjelentek, több olyan katasztrófa is bekövetkezett, melyek alapvetően megváltoztatták a törzsfejődés menetét. Ezek a csapások mindannyiszor a kozmoszból érték a Földet
A dinók kedvelt szereplői a különféle fantasztikus filmeknek. Ennek talán nem csak az az oka, hogy olyan hatalmas volt egynémely képviselőjük, hanem az is, hogy váratlanul és sokáig úgy tűnt, megmagyarázhatatlan okokból pusztultak ki. A kérdés megválaszolására sok elmélet született. Ezek közül manapság egyre inkább elfogadottá válik az a vélekedés, mely szerint a dinoszauruszok kihalásáért egy aszteroida becsapódása a felelős. A hatvanöt millió éve történt esemény helyszínét is sikerült beazonosítani a tudósoknak: Mexikó déli részén, a Yucatán-félszigetnél csapódott be a hatalmas űrbéli szikla. A létrejött kráter 300 km átmérőjű. Ebből kikövetkeztették, hogy a pályafutását a Földön befejező kisbolygó vagy üstökösmag átmérője a 10 km-t is meghaladta. A becsapódás következtében hatalmas mennyiségű por és hamu került a légkörbe, mely hosszú évekre sötétségbe borította a földet.

Emlékük örökké él szivünkben
(Ez hasonlít a nukleáris télnek nevezett állapothoz, mely egy atomháború után következne be. A párhuzam egyébként egy kicsit sántít, ugyanis ha a jelenleg létező össze nukleáris fegyvert egyidejűleg felrobbantanák, az sem érné el a becsapódáskor fellépő irdatlan robbanás mértékét.) A hőmérséklet drámaian lecsökkent. A tengerek jó része valószínűleg befagyott. Az oxigén legnagyobb részét termelő planktonok élettere jelentősen lecsökkent. Bár ezt talán észre sem vették, mert fény nélkül már hamarabb kipusztultak. Elpusztult a növények jó része, ami magával vonta a növényevők kipusztulását: a sor végén a húsevők is táplálék nélkül maradtak. Egyes becslések szerint az akkoriban élő fajok majd' kétharmad része kipusztult.

De nem ez volt a legnagyobb tömeges méretű kihalás a Föld történelmében. Mintegy 250 millió éve, a perm időszak végén, a föld történetében viszonylag rövid idő (legföljebb egy-két millió, de inkább néhány tízezer év) alatt a tengeri élőlények 90 százaléka, az akkor még nem túl jelentős számú szárazföldi állatok (kétéltűek, hüllők és rovarok) harmada tűnt el végleg. Miként a kréta kor végén a dinók és egyéb hüllők kihalása szabad utat engedett az addig kisebb szerepet játszó emlősök és madarak fejlődésének, a 250 millió évvel ezelőtti kataklizma is igen jelentős változást okozott az állatvilágba. A vízi élőlények között az addigi, helyhez kötött életmódot folytató életformák helyett a mozgó állatok - halak, rákok, csigák - vették át a vezető szerepet. A szárazföldi növényvilág is megváltozott: eltűntek a kor legjellemzőbb "fái", az óriás harasztok, a tengerekből pedig a különféle planktonlények.

A pusztulás magyarázatára sok elmélet született. Egyes kutatók feltételezték, hogy a fokozott vulkáni tevékenység hatására a légkörbe kerülő por és gázok a felelősek a kihalásokért. De itt is felmerült egy kisbolygó becsapódásának gondolta, de az ezt bizonyító krátert még nem sikerült megtalálni. A legújabb magyarázat az állatok kipusztulásának okát szintén a világűrben keresi. Bizonyos geológiai kutatások eredményei ugyanis abba az irányba mutatnak, hogy egy, a Naprendszer közelében történt szupernóva robbanás felelős a történtekért. Az ennek hatására megnövekedő sugárzás, a Földet érő különféle részecskék hatalmas pusztítást vittek végbe az elbújni nem tudó, főleg az északi féltekén élő lények között. (A déli kontinens, Gondwana növényzetét kisebb csapás érte, ezért feltételezhető, hogy a szupernóva az északi égbolton ragyogott). Ez magyarázza, hogy miért a sekély tengerekben élő, helyhez kötött élőlényeket, illetve a felszínhez közel lebegő planktonokat érte a legnagyobb csapás.

Több évezreden keresztül tartó pusztulásuk következményeként hatalmas mennyiségű bomló szerves anyag jött létre. Ez a rothadó biomassza rengeteg oxigént vont ki a légkörből. Ez, maguknak az oxigéntermelő növényi planktonok eltűnésével együtt talán az egyik legfőbb közvetlen oka a fajok nagyobb részének eltűnésének. Egyes számítások szerint ugyanis a légkör oxigéntartalma a korábbi 35%-ról 10-12%-ra zuhant. Egyszóval lehet, hogy sok faj kihalását a "fulladás" okozta. A szupernóva hatása mind a mai napig érezhető: a légkör eredeti összetétele azóta sem állt helyre, hisz az oxigén aránya mindössze 21%.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?