A Galaktika 1972-től 175 számot ért meg, aztán 1995-ben elsodorta a történelem. Azóta nemcsak az ország, a műfaj is változott, a jövőt felelősséggel fürkésző sci-fi mellett megjelent a sosemvolt és sosemlesz világokat álmodó fantasy. Szerepjáték-klubok és –újságok alakultak, a tévék időről időre megpróbálkoznak egy-egy izolált sci-fi sorozattal, de az a szellemi tömegközéppont, ami a Galaktika volt, többé nem állt össze. Az Átjáró, amely megkísérelte feltámasztani a legendát, két és fél év után eltűnt az újságosstandokról, és visszavonult a könyvesboltokba. A jövő magyar származású Jedi-lovagjai és fremenjei megint rendszeres képzés nélkül maradtak.
Kilenc év szünet után lép ismét színre a Galaktika. A kiadványt a Jonathan Miller Kiadó gondozza. A főszerkesztői teendőket Burger István látja el, az irodalmi szerkesztés Németh Attila feladata, aki korábban a régi Galaktikánál is dolgozott. A teljesen színes kivitelű, százoldalas magazinban a hagyományos irodalmi antológia – neves külföldi és magyar szerzők novellái – kiegészült a tudomány, a film, a technika sci-fi közeli témaköreinek szórakoztató feldolgozásával. Az Index sci-fi rovatát mostantól szintén a Galaktika stábja látja el friss írásokkal. Az űr áldja meg az olvasót, vagy áldja meg az olvasó az űrt, csak sikerüljön betömni.