Judit
2 °C
7 °C

A csúcson kell abbahagyni

2002.09.02. 16:26
Több rendező, színész kijelentette már, hogy a "csúcson kell abbahagyni". Aztán mégis folytatták. Így tett Roland Emmerich német filmes is, aki 1985-ben vizsgafilmjével, A Noé bárkája-elvvel érte el a csúcsot, azt követően olyan felejthető, ám rendkívül látványos alkotásokat készített, mint a Godzilla, vagy A Függetlenség Napja (ID4).
A Noé bárkája-elvet a magyar közönség kevéssé ismerheti, hiszen az ID4-láz idején kiadott videóváltozatot és két-három tévébemutatót kivéve eddig nem nagyon láthattuk. Nemrég azonban a Duna TV előásta a filmet, és leadta főműsoridőben.

A történet szerint fent, a világűrben kering egy időjárás-megfigyelő és -szabályozó űrállomás, a Florida Arklab. Itt teljesít szolgálatot Max Harek kapitány és Billy Hayes. A rendező hosszú perceket szentel az állomás minden részletének, annyira, hogy megszámolhatjuk akár az összes gombot a vezérlőpulton. Lassan halad előre a történet, a háttérben szóló tévéhíradókból egy szaúd-arábiai lázadás képei körvonalazódnak. A lázadók több amerikait foglyul ejtenek, mire az Egyesület Államok a legnagyobb titokban mentőakciót indít.

A kormány az Arklabet a helyi időjárás megváltoztatásra használja fel, hogy a hatalmas esőfelhők védelme alatt ki tudják szabadítani a túszokat. Harek kapitány nem akarja végrehajtani a feladatot, lekapcsolja a második besugárzáskor a reaktort. Válaszként leváltják a társával együtt. Az új páros gondolkodás nélkül beindítja a rendszert, ám ez üzemzavart okoz az állomáson, amely felrobban. A legnagyobb probléma azonban nem ez, hanem az időjárás-változás következménye: Indiában előbb jön meg az esős évszak, amelyet hatalmas árvíz kísér.

A filmben több utalást is láthatunk Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeájára. Például az elején Hayes egy antigravitációs térben lebeg, és csak a lélegzetvételét lehet hallani. Harek nem sokkal később - akárcsak Dave Bowman - a levegőt bokszolva körbe-körbe rohan az állomáson. De ismerős lehet az a jelenet is, amikor a kapitány lekapcsolja a reaktort. Az űrállomás modellje pedig hasonlóan részletes, kidolgozott, mint a Discovery. Mindez nem utánérzés, sokkal inkább tisztelgés az Űrodüsszea előtt.

Bár Emmerich németként viszonylag fiatalon betört az amerikai álomiparba, vizsgafilmje óta nem forgatott igazi, vérbeli science-fictiont. Filmjei közül az 1995-ben írt és rendezett Csillagkapu (Stargate) áll legközelebb eddig A Noé bárkája-elvhez. Azonban egy igen jó alapanyagból sikerült a belepakolt szokásos hollywoodi klisék miatt egy meglehetősen átlagos mozit készíteni, amely tévésorozatként - megújult gárdával és ötletekkel - jóval nagyobb sikert aratott.

Emmerich a "hard SF" műfajában A Noé bárkája-elvvel érte el a csúcsot, és ha tovább megy a megkezdett úton, jó emlékű sci-fi rendező lehetett volna belőle. Csak hát ebből, mint tudjuk, nem lehet megélni. Maradt az változat, amelyben a Földet letaroljuk idegen lényekkel és Godzillával. Kár érte.

Zalatnai Zámor

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?