Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!A Karkuni Nagy Veremnél történő mentőakcióval nagyjából egy időben a galaxis lakóinak egy része csendben ünnepel. Van is okuk rá, hiszen a félelmetes fejvadász halálával a potenciális áldozatok kicsit nagyobb esélyt kapnak a túlélésre, a riválisok pedig joggal érzik úgy, nagyobb szeletet kanyaríthatnak a tortából.
De vajon miért foglalkoztatja annyira Kuati Kuatot, a Kuat Hadiipari Művek, a Birodalom legjelentősebb haditechnikai és gépészeti beszállítójának örökletes vezérigazgatóját mindaz, ami a Tatuinon történt?
Miközben Boba Fett két kórházdroid aktív közreműködésével regenerálódik, megismerhetjük múltjának bizonyos darabkáit. Például azt, hogyan zúzta szét megbízatásból a Fejvadászok Ligáját úgy, hogy közben fogalma sem volt róla, ki is bízta meg ezzel a neki nagyon is tetsző feladattal.
Az, hogy ezzel a tettével újabb halálos ellenségeket szerzett magának, nem különösebben hatotta meg. Mint ahogy más sem. Hiszen egy-két műtétei beavatkozásnak köszönhetően hiányoznak belőle bizonyos emberi érzések. Persze azért az lehet, hogy szemöldökráncolásra késztetné, ha tudná, hogy Xizor herceg ötletének végrehajtásával a császárnak tesz szívességet.
Amikor Dengar mohóságában elárulja valakinek a titkot, hogy Boba Fett él, elszabadul a pokol. Ami úgy tűnik, a végén elnyel mindenkit, aki akkor és ott a Slave I (ugye tudjátok, melyik hajó neve ez?) fedélzetén tartózkodott. Vagy mégsem? A következő részből reméljük, kiderül.
Annyi baj van csupán a regénnyel, hogy kicsit nehéz követni az eseményeket úgy, hogy a szerző ugrál az időben. Hol a Jedi visszatér idejében vagyunk, hol pedig röviddel a Csillagok háborúja eseményei után. De lehet, hogy ez csak a hozzám hasonló "Star Wars-amatőröknek" okoz problémát.
Phoenix
K. W. Jeter: A mandalori Páncél
Aquila Könyvkiadó, 2002, 1249 Ft
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
