A Galaktika Kiadónál nemrégen megjelent 1833-ban íródott Utolsó ember nemcsak az angol, de a világirodalom klasszikusa is, amiben Shelley megteremtette az évtizedekkel később divatossá váló világvége-történetek ősét. Ez az elgondolkodtató, filozofikus regény látnoki erővel jósolja meg a jövőt, és megírása óta, ha lehet, csak még időszerűbbé vált – bizonyság erre az is, hogy most készül belőle film az Egyesült Államokban.
A történet szerint a 21. század második felében újra felüti fejét a világban a fekete halál, és mintha a pestisjárvány egymagában nem lenne elég, az életben maradtak oktalan háborúskodással tizedelik tovább a Föld népességét. Miközben a modern civilizáció lassan összeomlik, egy mindinkább fogyatkozó angol arisztokrata társaság tagjainak sorsán keresztül bepillanthatunk az emberiség végnapjainak felkavaró személyes drámáiba. A nagyszabású mű végére az is kiderül, van-e esély az újrakezdésre, vagy fajtánk nyom nélkül eltűnik a föld színéről.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!