Ascher Tamás elfoglalta Somogy megyét

2010.03.02. 09:56 Módosítva: 2010.03.02. 09:56
A Honfoglaló csapata vetélkedősorozatot szervezett színházaknak, aminek első elődöntőjére látogattunk el a Trafóba.

A Színházak csatája néven futó játék egy fura kísérlet arra, amikor egy virtuális dolgot próbálnak átültetni a valóságba, és pont olyan is volt. Belterjes, színházi légkörben zajlott az élő honfoglalózás, a műsorvezető Scherer Péter főszereplésével.

Honfoglaló live, fotó: Huszti István

Egyszerre három háromfős csapat játszik úgynevezett villámháborút három menetben, megyéket kell elfoglalniuk helyes válaszokkal. Huszonhét színház indul, a fődíj több millió forintnyi reklámfelület lesz, ami a színházak aktuális anyagi helyzetét tekintve nem elhanyagolható. Ez a kvízes műfaj inkább tévébe való, mint színházba, de éppen ezért a Duna TV a középdöntőt felvételről, a döntőt élőben fogja közvetíteni.

Mikor megérkeztem, elég impozáns játékosfelhozatal fogadott a Trafó színpadán, hiszen éppen az Örkény és a Radnóti Színház mérte össze tudását a Duna Művészegyüttessel. A Radnótiból Bálint András és Szervét Tibor egy ifjú kollégával, Klem Viktorral poénkodott (néha úgy csináltak, mintha megvernék), az Örkényt Végvári Tamás, Bíró Kriszta és Debreczeny Csaba képviselte, a közönség soraiból Mácsai Pál és kis családja szurkolt nekik, de még Lang Györgyi is végigülte a műsort. A fordulót végül a Duna nyerte, a középdöntőbe Juhász Zsolt koreográfus, rendező Bonifert Katalin, táncos és Hegedűs Sándor dramaturg megy tovább.

Scherer „Jelöljük meg” Péter

Scherer Péter, mint mindig, ebben a szerepben is zseniális. Gyors észjárás, türelem és odafigyelés kell ehhez a műfajhoz, de Scherer azért is jó benne, mert olyan, mintha a világ összes kvízműsorvezetőjének a paródiája lenne. De emellett állja a sarat. Próbálja felpörgetni az eseményeket, viccelődik sokat, nem rajta múlik, hogy a sok gondolkodás, és a hosszas folyamat miatt többször jutott időm olyan felesleges dolgokon gondolkodni, hogy milyen szar a tél. Ennél bölcsebb volt mellettem egy szakállas, idősebb úr, aki okostelefonján Bejwelled Blitzet játszott közben.

Pepe

Scherer nagyon lelkes, elmesélte a szünetben, hogy milyen nehéz ez a feladat. „Kurva nehéz” – fogalmazta meg magvasan. „Figyelni a játékra, a játékosokra, elmondani a fix dolgokat, megadni a ritmusát, humort csempészni bele, és mellé anekdotázni.” Fontosnak tartja a kezdeményezést, mert mint mondja, manapság, ha valami miatt beszédtéma lesz egy színház, az már jó nekik. Kérdeztem tőle, azért jó-e csinálni, mert adrenalin, azt mondta, "igen, ezt leírhatod".

A hangulat bennfentes, Sherer mindenkit ismer, sokmindent tud a színházakról, mindenkit keresztnevén szólít, és az olyan kötelező köröket, mint hogy „Hogy érzitek, befutók lesztek?” ironikusan adja elő. Azért is jó, hogy ő a műsorvezető, mert általában megírt szerepekben láthatjuk, de akár az alkatára írt karakterekből sem jön le, hogy mennyire intelligens. Az egészet elviszi a hátán, és miatta tényleg érdemes volt végig ülni több mint három órát.

Műveltség

A játékban Pepe után a legjobban a kérdések tetszettek, némelyik kifejezetten vicces volt. Már fejből tudom, hogy hány évig működött a szombathelyi színház, hány szeme van egy orvosi piócának, mikor lehetett először békekölcsönt jegyezni, milyen állat a fenyőpohók, ki fordította latinra a Micimackót és hányadik században találták fel a legjobb dolgokat a világon: a habarást és a rántást, meg sok egyéb fontos dolgot. A kérdések mindenféle jellegűek voltak, de raktak közéjük direkt sok színházi témájút is. A szokásos tévéműsorok után viszont az is jól esik, hogy olyan művelt embereket hallhattam játszani, akik fejből tudják, hány éve megy a Vígszínházban a Játsszd újra, Sam.

Megközelítőleg helyes válasz

A második körben a Budaörsi Játékszín, a Színművészeti Egyetem és a Békés megyei Jókai Színház játszott. Ascher Tamás rektor, a bölcs Novák Eszter (rendező) és a harmadéves dramaturghallgató hathatós segítségével, magabiztosan fogalalták el a legtöbb megyét az országban, és továbbjutottak. A harmadik kör pont olyan volt, mint egy jobb Loki-meccs a Bajnokok Ligájában, amikor a lefújás előtt pár másodperccel bekapunk egy döntő gólt. A Szputnyik Hajózási Társaság Gyabronka Józseffel az élen valahogy nem került nyerő helyzetbe, a Trafó pedig végig több ezer ponttal vezetett, aztán az utolsó körben a leghátul kullogó tatabányai Jászai Mari színház egy botrányos, félreértésekkel övezett várdöntési akcióval elvette az összes pontjukat.