Hazaszeretet-koncert színesbőrű gida nélkül

Délután még nagyon úgy festett, hogy esni fog az eső a csakazértis megtartott ARC-koncerten, de a monszun ezúttal szerencsére elmarad, tiszta ég alatt lavírozunk a színpad felé az egyik plakáton olvasható "Jamaika a jamaikaiaké" nyelvtörővel küzdő látogatók között a Felvonulási téren.

A színpadon a kultúrházas Galamb próbálja magasra emelni a hazaszeretet és a tolerancia fáklyáját, de a közönség nem kifejezetten fogékony a "Szeretsz itt élni?" Igen!" "Biztos?" "Igen!"-típusú interakcióra, amit mondjuk meg is értünk. Az igazság az, hogy a műsorvezetőt a közhangulat nagyobb darab képviselői sokszor legszívesebben lezavarnák a színpadról egy-egy "Szevasztok bringások! Szevasztok autósok! Szevasztok szőkék! Szevasztok barnák!"-jellegű monológ közepén. Ők nem erre jöttek, hanem Ricsére, és nem kíváncsiak arra, hogy pár reklámos éppen divatba akarja hozni a hazaszeretetet.

Olyan, mint a szerelem

A nézőtéren egy tűt sem lehetne leejteni, már amennyiben az a tű három méteres, más szóval ritkásan vannak. A közönség jelentős hányada gimnazista lány, csuklójukon Sziget-hetijegy, talán ők alkotják a Bëlga rajongótáborát. Érdekes egyveleg jött különben össze a szakadt, baboskendős ricsésektől a konszolidált családokon keresztül a munka után kinéző reklámos-multis harmincasokig. Némi tökölődés után előkerül az első zenekar, a Bëlga, lenyomnak pár slágert, Királyok a házban, Magyar nemzeti hiphop, Képviselő Boogie, közben azon tűnődünk, mennyiben zavarja őket, hogy Gesztiék az idei pályázat imidzséhez szemérmetlenül merítettek az ő pár évvel ezelőtti nemzeti hiphop ötletükből. Láthatólag nem nagyon.

Utánuk Orsós László Jakab, a New York-i magyar intézet vezetője beszél arról, hogy a hazaszeretet olyan, mint a szerelem, ha valaki folyamatosan bizonygatja, akkor az biztosan nem őszinte, és az ilyeneket ő szívesen nevezné hazaárulónak, de nem teszi. Majd a Balkán Fanatik jön technónépzenéjével, Csináld, csináld, jól csináld, és az este fő attrakciója, Oláh Ibolya és a Budapesti Ifjúsági Kórus a Magyarország című szám ősbemutatójával. A dalt Geszti Péter írta*, és nagyobb összegben mernénk fogadni, hogy napokon belül nem lehet majd úgy végigtekerni a rádión, hogy valahol ne ez szóljon, pláne hogy a huszadikai tűzijáték előtt is el fog hangzani. De ez nem baj, a dal rendben van, már lehet is rá forgatni az országimázsfilmet.

Boldog szép napok

A szünetben a videópályázat legjobbjait lehet megtekinteni (a mezőny leghumorosabbnak mondott filmjében egy ősember gitárpengetőt pattint kőből), illetve a TÁP Színház Etchno című műsorából ad elő részleteket. A technóalapra rálapátolt cigányzene leginkább a megjelent roma családokat mozgatja meg, öröm nézni. Amit viszont nem akkora öröm nézni, hogy produkciók között reklámok mennek a kivetítőn, teljesen felesleges ennek a pár ezer embernek az idegeit ilyesmivel nyúzni.

Mivel minden zenekarnak csak fél órája van, a Beatrice rögtön egy közönségénekeltetős számmal kezd, Azok a boldog szép napok, ég veled. Az egész zenekar gumimaszkban lép színpadra, ami a XX. század című szám első soránál ("Magyar vagyok, magyarnak születtem") kerül le róluk. A slágerparádé után a közönség fele haza is megy, persze már fél tizenegyre jár, el kell érni az utolsó BKV-t.

Pálmafás himnusz

Az R-Go-ra így már nem sokan maradnak, pedig a zenekar pálmafás színpadot is épített. A műsorvezető a fellépés előtt bemondja: szerették volna külön is üdvözölni a színpadon az R-Go "fekete gidáját", aki nem léphetett színpadra a Magyar Szigeten, de mint megtudták, a lány már nem tagja a zenekarnak. A pálmafák a koncert végére egészen furcsa jelentéstani viszonyba kerülnek, amikor a ráadás előtt elhangzik a Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország-ból pár taktus, és egy, az elcsatolt területek felett búslakodó vers egy gyerek előadásában. A ráadás Ballag a katona alatt Szikora egy második világháborús, angyalos-címeres gyalogsági zászlót lenget, a szám végi gitárszóló pedig nem más, mint a Himnusz, ami alatt bejön a két gida, egyiküknél lyukas trikolór, másikuknál fehér zászló. Kicsit elkezdünk haragudni azokra, akik elhasználták a szürreális szót, így most erre nem tudunk mit mondani, pedig mi a szürreális, ha nem ez?

A koncert után beszivárgunk a színpad mögé, ahol még ott üldögélnek Szikoráék az egyik öltözősátorban, hogy megkérdezzük: miért nincs már a zenekarban a félig magyar, félig kongói lány, de sem az énekes, sem a zenekar menedzsere nem akar most ezzel foglalkozni.

*Pontosítás: csak szöveget írta Geszti Péter, a dal feldolgozás, eredetije egy Cirque du Soleil-szám.