A nagy ego szummája

2002.06.28. 08:36
Eminem már csak egy évre van attól az életkortól, a harminctól, amikor, mint mondja, "a belső tűz kialszik", s vitákat kavaró utazása végére ér, egyelőre azonban még teljes erővel perzsel, lángol, éget és belekap mindenbe, ami útjába kerül. A Narancs lemezkritikája.
Senki és semmi nem menekülhet előle - kivéve azt a két embert, akit tiszta szívből szeret: egyikük Dr. Dre, a fekete producer, akinek a segítségével fehér létére Amerika legsikeresebb rappere vált belőle, a másik hatéves kislánya, Hailie Jade, ennek az albumnak angyalian ártatlan ihletője és szereplője, akinek a láthatását végre bírósági határozat biztosítja Eminem számára. Rajtuk kívül gyakorlatilag az egész világ bekaphatja (és ezzel nagyon finoman utaltunk a szavajárására), a szövegeit mikroszkóppal vizsgáló politikusnejektől kezdve a saját apján és anyján keresztül (mondjuk úgy: elégedetlen a szülői teljesítményükkel) az exfeleségéig (megcsalta a ribanc).

Nincs mese, meg kell tanulni angolul ahhoz, hogy az ember ne csak bambán memorizálja a refrénjeit ennek az egyszerű ritmusra és hatásos, de szintén nem túlbonyolított hangszerelésre épített, szenvedélyes szövegáradatnak, különben halvány sejtelmünk sem lesz arról, hogy mitől lett ebből a hidrogénezett hajú kölyökből az, aki. A maga részéről Eminem (és kiadója) segíti a nyelvleckét, a legutolsó fuck you!-ig ott sorjáznak a szövegek a füzetkében. Így sem könnyű követni, de kizárólag hallás után kifejezetten nehéz. Ám ha az ember veszi a fáradságot, akkor kénytelen arra kilyukadni, hogy a pasas (vagy akit alakít) talán közveszélyes idióta, de mocskos szájával és a korábbiaktól eltérően e lemezre nem jellemző homofób megnyilvánulásaival együtt is nagyon tehetséges. És persze semmiképp nem kiskorúaknak való, ő maga is kimondja, nem engedné, hogy a kislánya ezt hallgassa. (Na melyik számban? Épp abban, amelyiknek a refrénjében Hailie oly ennivalóan mondja: "Asszem, a papám megőrült.")

Leginkább önmagáról dumál, de közben kívülről is látja és láttatja saját magát meg a bizniszt, amiben működik, s a hatást, amit a fehér Amerikára gyakorol. És persze nincs híján ravaszságnak (vagy jó ügyvédi tanácsoknak) sem, erre utal az, ahogy egy-egy sorral relativizálja, idézőjelbe teszi mindazt, amiről előtte perceken át gyújtó hangon szövegelt. Vedd komolyan, ha akarod, de nem feltétlenül szükséges. Duplafenekű bőröndben hordja a holmiját, és minőségi árut kínál. Lehet azonosulni vele, lehet undorodni tőle, sőt akár tisztelni is azért, ahogy önmagát direktbe vagy önironikusan, de kiteszi a placcra. Ultra egotrip.

Sz. T.

Interscope/Aftermath/UMG, 2002

Forrás: Magyar Narancs