Robbie Williams: Escapology

Na de mondom, véget értek a mézeshetek, már nem a Take That a legutóbbi élmény, hanem a Rock DJ és a többi Williams-szám. Ilyenkor jön az a közhely, hogy az áttörés utáni lemez dönt. Ez pedig az Escapology, amelyről maga RW mondta volt, hogy ez hivatott az amerikai piacot meghódítani. Tegnap meg a Blikkben olvastam egy kishírt, hogy RW szerint a pályája lefelé ível, és hogy az Escapology valószínűleg nem tölti be a küldetést, amit neki szánt. Ezzel amúgy lehet vitatkozni, az amerikaiak ízlését innen Európából nehéz bemérni, még be is jöhet a dolog, azonban RW jól érzi: az Escapology inkább botlás, mint nem az.

Kis mosoly a hátországra (a Monsoon-ban Queen- és Oasis-nyúlások, a Song 3 címe maga elgondolkodtató - főleg ha tudjuk, hogy a Blur Song 2-ját éppen amerikás tónusai hizlalták a tengerentúl egyemista rádióinak örökzöld kedvencévé, tehát a Song 3 mosoly ide is, oda is), mosoly a női nemnek (nem tudom, melyik szám az, de van egy duett egy csajszival, talán éppen a Kylie Minogue-duett sikerének okán - mosoly Ausztráliának? :)), persze kacsintás a rádióknak (Feel, Monsoon stb.), bár ez utóbbi vonal, engem meglepett, nem túl erős. Olyan az egész, mint egy sajtótájékoztató. Egy, sematikusságának ellenére jól elsült sajttáj, természetesen, hiszen kockáztatás a részletekben nincsen, minden helyén van, az utolsó sávig, a dalok kerekülnek, mint az István-napi kenyér, csak maga a koncepció butuska. Képzeljük csak el, ha valaki megsúgja RW-nek, hogy mennyien élnek Dél-Amerikában... És mind katolikus!

Forrás: sziget.hu