Vadvízi kalandok a Városligetben

Bár a hivatalos tudománytörténet figyelmét elkerülte, azért elmondható, hogy a számítástechnika fejlődése a vidámparkoknak jelenti a legnagyobb konkurenciát. Az emberek rázására, pörgetésére és dobálására szakosított gépezetek ugyanazt a célt szolgálják, mint a számítógépre fejlesztett játékok többsége: olyan élmény részesei lehetünk, amilyenre éles körülmények közt nem vállalkoznánk. A különbség annyi, hogy az utóbbihoz nem kell sorban állni a napon, miközben vattacukorárusok és Red Bullt követelő négyévesek nyüzsögnek az ember körül.

A vezérlőpult Tekintse meg galériánkat, kattintson bátran!

A Vadvízi utazás fantázianevű szerkezet ünnepélyes avatójára igyekezve kételyeim csak fokozódtak. A kora reggeli Vidámpark úgy festett, mintha csúnyán lefagyott volna a rendszer. Csak néhány hajdani tsz-elnököt láttam elsuhanni a rázó-, pörgető- és dobálógépek árnyékában. Egy barokk pavilonba vezettek a nyomok, ahol a kék öltönyökből, kosztümökből és decens nejlonruhákból következtethetően éppen termelési értekezlet vette kezdetét.

Az üdítők takarásából nagymamás mosolyú, lila kosztümös hölgy emelkedett szólásra, de végül is nem a növénytermesztési ágazat sikereiről, hanem a Vidámpark új játékáról kezdett beszélni. Az intézmény vezérigazgatója, Tari Julianna mintha a frissen elkészült kompótját kínálta volna körbe, elmondta, hogy a Vadvízi utazás világszínvonalú szerkezet, és a most vasárnap esedékes gyereknapra helyezik üzembe.

Tari Julianna és a Vadvízi utazás Kattintson a képre és tekintse meg remek galériánkat!

Reményét fejezte ki, hogy a látogatók nagy örömmel fogadják majd, ez ugyanis a park legkomolyabb beruházása az idén. A játék csatornájában keringő hajók nem egy, hanem egyenesen két dombra hágnak fel, alázuhanva pedig igazi vadvízi érzést keltenek.

A 200 millió forint értékű, 1000 köbméter vizet mozgató francia berendezést három évre kötötték le, mondta régi gyerekkori nyarakat felidéző hangsúllyal. A Vadvizi utazás hatéves kor és 120 centi testmagasság felett használható, nyolc év és 130 centi felett már szülő felügyelete nélkül is szembe lehet nézni a hatásokkal. Tari Julianna végül elmondta, hogy a nagy várakozások miatt - bár drága szerkezet - a közepes árkategóriába sorolták a játékot, majd megnyerő mosollyal meghívott mindannyiunkat egy próbaútra. Előtte azonban figyelmünkbe ajánlotta a büféasztalokat a háttérben.

Az aprósütemények fogyasztása közben megbizonyosodhattam elméletem helytállóságáról. Egy csíkos öltönyös úr szendviccsel a kezében azokra az időkre emlékezett vissza, amikor még nem kellettek ezek a "vad, veszélyes játékok. Emlékszel például, milyen népszerű volt a tizenegyes rúgás?" Partnere tekintetén látható volt, hogy emlékszik, de száját a szintén a büféasztalon felhalmozott dobozos sörök egyike takarta el.

"Ezt az unokák is élveznék" Tekintse meg galériánkat, kattintson bátran!

A vezérigazgató-nő, miután elmondta, hogy "még vissza lehet jönni, mert maradt elég finomság", elvezetett minket a Vadvízi utazáshoz, amit rövid szemrevételezés után fröcskölő hullámvasútként definiáltam jegyzetfüzetemben.

"Olyan érzés, mint a vadvízi evezés" - ajánlgatta Tari Julianna a szerkezetet, mivel az öltönyös-kosztümös társaság nem tolongott a beszállásnál. Egy pillanatra én is elgondolkodtam. Életem egyetlen vadvízi kajakozása után ugyanis egy hétig rosszul voltam, igaz az a parton működő sertéstelepről bemosódott, és egy rosszul sikerült eszkimóforduló alatt lenyelt vízre volt visszavezethető.

Becsapódás Kattintson a képre és tekintse meg remek fotóinkat!

A Vadvízi utazás körül azonban csak az M3-as felvezető szakasza volt látható, így végül egy öltönyös úr társaságában helyet foglaltam az egyik, fatörzsmintázatú csónakban. Az úr integetett a parton álló hölgyeknek, majd miközben kanyarogtunk a csatornában, arról mesélt, hogy mennyire tetszene mindez az unokáinak.

Örült, hogy ilyen szépen süt a nap, és felhívta a figyelmem a szerkezet legmagasabb pontjáról elénk táruló látványra. Aztán hirtelen már nem mondott semmit, vad vízfalak közt zuhantunk, és én sem tudtam odafigyelni, mert nagyon kellett kapaszkodni.