Illés recycled

Feldolgozásalbumot hozott össze a negyven éves Illés együttes tiszteletére a Universal és a Sziget Szervezőiroda: mai zenekarok dolgozták fel Szörényiék tizenhárom számát. Az Index meghallgatta a lemezt és elment az ünnepi eseményre, ahol a Pannonia Allstars raggában fogalmazta újra Bródy János gondolatait. Az album fele egész jól sikerült, ami nem is rossz arány.
A feldolgozásalbumokhoz általában csak óvatosan szabad közeledni, vigyázzunk, hogy csak a sarkuknál fogjuk meg őket, ezeken ugyanis általában több az elszomorító próbálkozás, mint a Szeszélyes évszakokban. Nézzük, ez hogy sikerült.

Szórakoztató honvédek

A lemezt a Pannonia Allstars Ska Orchestra kezdi, Ne gondold-feldolgozásával, talán ők és az Amorf Ördögök nyúltak a legbátrabban a dalokhoz. A PASO természetesen fúvósokkal telepakolt skafeldolgozást készített, aminek érdekessége, hogy instrumentális, bár egy raggabetét van benne, ami tartalmilag az eredeti szövegre hajaz, vagyis a "never never never never never do this, never never never never never do that"-témakörben mozog. Jó pont az "Oh Carolina"-bemondásért.

A Kispál és a Borz egy váratlan húzással lemezre játszott egy Illés-himnuszt, furcsamód valahogy oasises hangszereléssel, bár Tevan főszerkesztő-helyettes szerint eredetileg is így szólt. Mindegy, így sem tudták elrontani, Lovasi éneke különben is menti az egészet. A lemezen a legszórakoztatóbb az Amorf Ördögök és a Honvéd Férfikar Szerenádkommandójának feldolgozása, a Légy jó kicsit hozzám. Földes kolléga egyből elképzelt a dalhoz egy klipet, melyben a férfikar egy hosszú ágyban fekszik, öltönyben, betakarózva, és amikor az ő részük következik, hirtelen felülnek. Igen, ez a szám éppen ilyen.

Hej-na-na-na


Kattintson a képekért!

A Besh O Dromnak jutott a címadó szám, amiben egy őszinteségi rohamot kell elviselnünk, az énekesnő ugyanis arról az időről énekel, amikor ő még kissrác volt. Halász Judit már elénekelte ezt a számot kislánnyal is, ennyi most is igazán belefért volna. Amúgy egy hej-na-na-názós Besh O Drom-szám, mindenkinek, aki szereti. Ezután Müller Péter Sziámi idegesítő igazatmondós hangján elszavalja, hogy néha furcsa hangulatban az utcát járja egymagában. A lemez igazi mélypontja ez, a magyar britzenekar, a Puzzle produkcióját is megelőzve, aminek a hangzása tényleg brit, de kábé ennyi. Az Oasis különben pont ilyen lenne magyarul, de ez csak arra utal, hogy az is mekkora egy túlértékelt izé.

Balatoni krédó

Az Etnofon Zenei Társulás és Palya Bea a társaság komolyan vevős feléhez tartozik, vagyis azokhoz, akik nem akartak vagy nem mertek játékosan, az eredetit átértelmezve hozzányúlni az anyaghoz. De Palya Beának legalább szép hangja van, a Szőke Anni balladája az előadásukban tulajdonképpen egész kellemes dal a lemez közepére. A Balaton zenekar két percbe belesűrített három számot is: a Lehetett volna, az Esténként, emlékszem és a Keresem a szót Vígh Misi előadásában alternatív krédóvá lényegül át, ezt is megértük. A Quimby számát, A lány és a csavargó-t akár saját szerzeménynek is eladhatnák, ugyanúgy mint a Heaven Street Seven Eljöttél-feldolgozását, ami ráadásnak tele van tömve Beatles-pszichedéliával is. A Ladánybene 27 A szó veszélyes fegyver korrekt reggae-átdolgozásával támad, a Barbaro a Nem érdekel, amit mondsz-ot barbarósította, a lemezt a Zagar hat és fél perces, downtempósított Approximáció-feldolgozása zárja.

Így hirtelen, első hallgatásra tehát mondhatjuk, hogy a lemeznek több mint a fele egész jó, egy Tankcsapda-számot mondjuk még elviseltünk volna rajta.

Helyszíni jelentés a lemezátadóról

A fellépések előtt Gerendai Károly, a Sziget Szervezőiroda vezetője, majd Marton László Távolodó, az album szerkesztője tartott rövid köszöntőt. "Van egy álmom" - kezdte Marton László, az album szerkesztője, aki arról álmodik, hogy tíz-tizenöt év múlva a most kiadott CD előadói előtt tisztelegnek majd hasonlóképp ma még talán ismeretlen zenekarok. Röviden méltatta az Illés-életművet, majd a zenekar tagjainak a színpadon adták át az ajándékot. "Ajánlom mindenkinek ezt a lemezt" - fejezte be Bródy János rögtönzött beszédét, miután elmélázott, milyen lenne az Illésnek ma, illetve a mai zenekaroknak a hatvanas években, mi pedig tűkön ülve vártuk a fellépőket, vagyis hogy milyen a hatvanas évek ma.

Jamaicai dialektusban

Az összeállítás legfőbb ismérve, hogy minden zenekar a saját stílusára formálta a feldolgozott számot, ami nem csak azt jelenti, hogy áthangszerelték vagy ritmikailag változtattak rajta, de az először színpadra lépő Pannonia Allstars Ska Orchestra például a karibi műfajnak megfelelően jamaicai angol dialektusba írta át a szöveget, de így is - bár az eredetire csak alapmotívumaiban hasonlító, ám - meglepően élvezhető zenét produkáltak. Kezdeti lelkesedésünk azonban kicsit alábbhagyott a Barbaro színpadra lépésével, ami durva basszussal kísért jajveszékelés benyomását keltette - ugyanez CD-ről, száz decibellelel halkabban már hallgatható.

A capella

Nem tudni, Palya Beát, aki a távollévő Etnofon Zenei Társulás kíséretében énekel az albumon, a helyszínen kenyerezték-e le a szervezők valamivel, de az eredeti programtervet módosítva ő is kisétált a színpadra egyedül, bár közölte, több okból is zavarban van, például amiatt, hogy ő az Illést és a Barbarót is példaképének tekinti. Felhúzott szemöldökünk pillanatok alatt még följebb húzódott, majd libabőrös kézzel tapsoltuk az egész termet kitöltő kristálytiszta hangot. "Hát ez jó volt" - jegyezte meg Bródy János is. A rövid koncertet a Heaven Street Seven zárta, a tőlük megszokott, összetéveszthetetlenül ismerős álbrit stílusban.

Kelemen Katalin