Grabowski haknisztár lett

Az ötlet egyszerű: csináljunk musicalt, amiben feszes cicanadrágban ugrálnak, festett bajuszt pödörnek és a sajtról meg a tejről énekelnek nyálas popslágereket. Andrew Lloyd Webbernek egyszer már bejött, annyit keresett vele, hogy még a dédunokájának is jut majd magánjetre, meg fiatal, szőke modellfeleségre. Sőt, ha már egyszer macskákról írunk zenés darabot, akkor rögtön legyenek benne egerek is. Kétszáz százalékkal több éneklő állat, ugyebár.

Macskák és egerek. Meg néhány balettozó patkány ráadásnak. Kezdik már sejteni? Igen, musicalt csináltak a Macskafogóból, a nyolcvanas évek kultfilmjéből, minden idők legjobb Hollywood-paródiájából. Bárcsak ne tették volna.

Rímek szoftverrel

A Macskafogóban ugyebár nagyon jó dalok vannak, nem sok, épp annyi, hogy a James Bond-filmek, a b-kategóriás akciómozik és a karatefilmek mellett a hollywoodi musicalek is megkapják a magukét. Miu-miújság, hív a cicuskád.

A színpadi változatban ezeket sajnos nem lehet hallani, helyettük új dalokat kapunk: egy rakás popáriát, pár olcsó szvinget és néhány romantikus balladát diszkóritmusban. Mintha Webber vett volna egy olcsó szintit, és közben elfelejtett volna dúdolható refrént írni.

Ez azért nem olyan meglepő, hiszen a dalokat Szikora Róbert, a népnemzeti csikidámkirály írta két Ballag a katona-hakni között, valószínűleg a turnébuszban, vagy valamelyik vidéki művház öltözőjében. Persze lehetne rosszabb is. Mondjuk, ha a gidákat is beleírta volna.

A szörnyű, ötlettelen, de legalább versenyképesen hangszerelt daloknál már csak a szöveg rosszabb. Tudják, az a fajta, minden bizonnyal szoftveresen előállított popsláger, amiben az árnyékra mindig az rímel, hogy szállnék. Amikor pedig a szövegírók viccelni akarnak, előbújik belőlük a Geszti Péter: "Nesztelen, esztelen, teljesen szesztelen". Na, itt éreztem először, hogy inkább harmincszor megnézem az István a királyt Dávid Ibolya és Schmuck Andor társaságában, minthogy még egyszer meghallgassam Grabowski nagy belépőjét. (Mellesleg a filmben még Grabovszky volt, csak biztos a külföldi lemezszerződésekre gondolva változtatot az írásmódon).

Kicsit másképp

Egyébként van egy-két használható vicc is, leginkább azok, amiket a filmből emeltek át szó szerint. Felismerhető idézetből ersze nincs sok, hiszen a cselekményt is teljesen összekuszálták, az amerikai akciófilmek kliséit követő, parodizáló történetvezetés helyett így megtudhatjuk, hogy mit gondol Szikora Róbert a feszültségkeltésről. Nem sokat.

Előre szólok, hogy a patkányok nem autóval üldözik Grabowskit, így nincs "cégünk mindig az Ön rendelkezésére áll, asszonyom", sőt a bankrablást, a tengeri kalózokat és a repülőszerencsétlenséget is kihagyták. Mondjuk, ezeket nem is lett volna könnyű pár furnérlemezből tákolt díszlettel modellezni.

Van viszont Holly, aki a történet szerint az egérelnök lánya, és Grabowski mintha szerelmes lenne belé. Vagy csak szaporák, egereknél ezt nem lehet tudni. Ja, és persze a történet vége is valahogy máshogy kanyarodik, Szikora ugyanis erőteljesen ráment az erkölcsi tanulságra, és beleírt a sztoriba egy tejben oldódó mikrocsipet is. Mindez egy érzelgős, menetelős örömdalban ér véget, pedig a történet szerint nincsen minek örülni: a macskákat ezentúl kegyetlenül üldözi majd a Macskafogó, és az idők végeztéig gimnazista színjátszó körök modorában kell majd ripacskodniuk.

Politikai petárdák

Az sem teljesen tiszta, hogy ki is lenne a musical célcsoportja, hiszen családi szórakozásnak kicsit kemény, ha a színpadon azt éneklik, hogy a "hörcsögök, a kis köcsögök", és egyébként is, az első sorban ülő gyerekek eléggé értetlenkedtek, amikor a tánckar lehajolt hozzájuk, és minden egérlány ritmusra megmutatta a valagát.

Talán a Mikroszkóp Színpad törzsközönségét irigyelte el a Magyar Színház, erre utaltak legalábbis a sztoriban elhintett vaskos politikai poénok. A színpadi verzióban ugyanis Lusta Dick egy érzelgős munkásőr, az egérelnök beszédében hangsúlyozza, hogy merjünk kicsik lenni, Grabowski pedig megkötözve is képes elmondani minden idők legszarabb állatos politikai viccét. "Mi az oposszum? Erszényes egér. Értem, akkor a pénzügyminiszter".

Na, ekkor merült fel bennem, hogy talán maratoni alkotmányozó nemzetgyűlést kéne hirdetni a színház elé. Szerencsére már csak a transszexuális Mr. Gatto, a nagy csavar és a finálé volt hátra, a színpad fölött denevérnek öltözött statiszták röpködtek (talán elfelejtették őket leszedni), a tánckar semmibe révedő musicaltekintettel énekelt a sajtról meg a szeretetről, én pedig megvilágosodtam: musicalt írok a Mézga családból. Esetleg a Rambo 3-ból.