Árpád
-2 °C
4 °C

Remeg a háj, röcsög a máj

2007.10.13. 20:25
Az egyiknek sikerül, a másiknak nem. A sors olykor nem tudja mit akar. Az egyiknek kiderül, s a nap fénylik fenn, a másiknak nem jut csak zivatar. Az én szívem nem sejti, mi a csók és napsugár, mert nékem nincs senkim, ki szívdobogva hazavár. Az egyiknek sikerül, a másiknak nem. A sors olykor nem tudja mit akar. Száz éves a magyar kabaré körülbelül.

A polgári világ fantasztikus volt Budapesten, a magyar kabarét pedig anno zseniális szerzők írták (Szép Ernő, Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc, Rejtő Jenő, Heltai Jenő). A művek az időt is kiállták, hiszen száz évvel ezelőttre datálják a magyar kabaré megszületését, és ennek emlékére tűzte színpadára a Mikroszkóp a "Hogy volt? 100 éves a magyar kabaré"-t. A legnagyobbak műveiből rendezte Szombathy Gyula, már tavaly bemutatták, de mi az idei felújítást csíptük csak el, amit újra műsorra tűzött Magyarország legjobb kabarészínháza, a Mikroszkóp.

A Mikroszkóp Színpad honlapján az áll, hogy az év kabarészínháza, igaz, ez csak annak mond valamit, aki nem tudja, hogy ez az egy kabarészínház van az országban. Ultimate kabarészínházunk a negyvenedik évét ünnepli október 13-án, ennek alkalmára is újították fel a "Hogy volt?"- ot, és a hétvégén gálaműsorral ünnepelnek.

Sosem volt még szerencsém a Mikroszkóp Színpadhoz személyesen, a tévében is elkapcsoltam róla régen, de ma már napi betevő trashként fogyasztom a youtube-ról. A Mikroszkóp épülete kellemes meglepetés volt, mintha megállt volna az idő. A falakon szépemlékű plakátok, agyament fotómontázsok, a ruhatárban jófej nénik, ráadásul egy igen kedves úr fogadott a színház részéről. Úriember módjára az igazgatósági páholy legjobb helyeibe adott jegyet. Jólesik, ha kedvesek a napi BKV-zás és securitys-kerülgetés után, és hozzájárult, hogy még jobban megszeressem a Miroszkópot.

A televíziós közvetítések nem szolgáltatnak igazságot a létesítményről, sokkal gagyibbnak képzeltem ezt a helyszínt. A valóságban a Mikroszkóp Színpad csodálatos hely, olyan, mint egy mézeskalácsház.

Az itt zajló társasági életet pont olyannak képzeltem, mint amilyen valójában is. Látszólag mindenki ismeri egymást és a személyzetet, a dohányzóban négy deuerolt hajú hölgy konyakkal melegít be, a büfénél a pocakos úr felest rendel. Mindenhol szalonképes, joviális polgárok, főleg idősebb hölgyek közlekednek komótosan a székeik felé.

"Kislány, kezeket fel, egy kis szerelem kell" - szólalt fel a békebeli ritmus, mikor elfoglaltuk a helyünket a páholyban, ahonnan megdöbbentően közel volt a színpad. Én már tettem is fel a kezem, de egyből a plafonba vertem.

A Mikroszkóp színházat negyven éve Komlós János író, újságíró alapította. Úgy mondják, jól feküdt a rendszerbe, ezért engedélyt kapott a színházra, ahol az akkor egypártrendszert pellengérezhették ki. Innen indult Hofi Géza és Sas József.

"A pénzemet én máma mind elmulatom, kalapompompom, kalapompompom" - jött a következő kedvcsináló zene, a retikülömben a lornyonom után kutattam. A Meseautó című szám után felhívták kedves figyelmünket, és megkezdődött a műsor. "A bankban nincsen betétem, de mégse látok setéten" - éneklte Sas József a hangfalakból, és közben négy csinos esztrádtáncos hölgy jive-olt be oldalról. A lornyonom egyből a kiskalapom mellé ejtettem.

A következő színben beült egy szintetizátoros öltönyben, mellé állt a harmonikás, aztán megjelent Beregi Péter nagykabátban és kalapban, majd elénekelt egy szomorkás dalt. "Tanulj meg a rosszhoz is jó képet vágni, tanulj meg fiacskám komédiázni, magaddal törődj csak, más senkivel, mert minden, minden csak komédia" - énekelte. Ebben sem volt semmi vicces.

A tragikomikus dal után a pesti humor egyik nagy alakja, Nóti Károly: Népszámlálás című művét adták elő Hacsekkal és Sajóval. "Milyen bérleménye van magának?" "Sose volt, egyszer volt kanyaróm" - hogy egyet idézzek. A legjobb az volt, amikor Hacsek és Sajó táncra perdült, és azt dalolta, hogy "Vagyonom nem volt, hitelem nincs."

Eztán egy másik Nóti-mű jött, a Piqet című helyzetkomikumra épülő remek. Sokat nevettem rajta. Aztán a társulat egyik frissebb tagja, Szántó Szandra előadott egy dalt a Löwingerről és a lőingerről. Mindenki mosolygott rajta. Egy fenomenális Rejtő-mű, A biztosíték következett, amiben Bősze Péter alakított nagyot ügynökként. "Én ezt az öreget még nem láttam" - súgta oda a szomszédjának a mellettem ülő hölgy. Én se láttam, de annyi színészre hasonlít, leginkább a Kabosra. "Adjon nevet a fiamnak" - szólították fel az ügynököt a darabbam "Adolf" - vágta rá. "Szórakozik?" - jött a sértett válasz. "Jó, akkor legyen Soma" - és ebben egyeztek meg.

A biztosító után jött a szünet, ezalatt Beregi Péterrel készítettünk interjút, majd a becsöngetés után a "havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccel" dallamára helyezkedtünk el kényelmesen a második felvonásra. A várva várt Defekt Duó következett, Joker-mosollyal énekelt végig a humoros pár egy nagyon vidám, élénkítő dalt. "Ahol az ember felmászik a fára, a turulmadárra, ott van Budapest." Az emberek a lábukon verték a ritmust az ujjukkal, az öreg, kopasz bácsinak még a füle botja is megmozdult.

Aztán A késdobáló című humoros darab következett, amiben szerepel Szálka Leó, a többit nem árulom el. Az abszolút közönségkedvenc, szuperkomikum, A rézrúd zárja az estet Nádasy Lászlótól. Gyorsan lebbentek a függönyök, de legalább ötször visszatapsolták a színészeket. Az előadás végeztével műhelytitkokról faggattuk a fellépőket, és megtudtuk, hogy a Feri az maga egy műhelytitok. Szombathy Gyula egyébként annyira magáénak érzi a darabot, hogy az egyik színésznő elmondása szerint a bemutató előtt elsírta magát.

"Röhög a Grósz, röhög a Klein, röhög a Silverstein" - talán ezzel a rímpoén idézettel tudnám a legjobban összefoglalni azt, hogy miről szólt ez a nagyszerű este a Mikroszkópnál. Szombathy Gyula biztosan örült volna, ha látja, hogyan kacarásznak a nénik és a bácsik, és Heller Tamás hetes-nyolcasra értékelte a tízből az aznapi előadás közönségének fogékonyságát. A színészek ezután fáradtan hazamentek, vagy ittak még egyet a Komédiásban. Ki tudja, aznap este született-e új pesti vicc.

Békebeli röhögő

Tudja az Isten, hogy mért lettem ilyen röhögős.
Kiderül abból, hogy sohasem voltam nős.
Temetés, vagy esküvő, vagy egyéb gyászeset,
nekem az olyan mindegy, mert csak röhögnöm lehet.
S ez olyan ragadós, akár a kanyaró,
Az én röhögésem elkapja a bon fülébe dó (?).
Nevet a gróf, nevet a tót, nevet a Csortos, nevet a Kohn,
Nevet az ember, ilyen még nem volt.
Kacag a Spock, kacag a Spitz, kacag a Spitzer, kacag a Blitz,
Kacag az ember, nincs is benne vicc.
Röhög a Bloch, röhög a Blum, röhög a Kohn és Grün,
Röhög a Gósz, röhög a Klein, röhög a Silverstein.
Remeg a háj, röcsög a máj, reped a mellény, a vese fáj,
Nevet a színház, hál’ Isten good bye.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?