Oasis: a lustaság varázsa

Három év után jelent meg az Oasis hatodik lemeze, a Don't Believe The Truth. Úgy tűnt, a zenekar balhékkal, magánéleti zűrökkel és belső viszálykodással tarkított pályafutása a zeneileg közepes, pénzügyileg sikeres Heathen Chemistry után lefelé ível: a 2002-es turné decemberben Münchenben hirtelen félbeszakadt, miután Liam a koncert előtt igen részegen amerikaifutballistákba kötött bele, akik kiverték a két első fogát. Egy évvel később pedig Alan White dobos, az egyik régi tag távozott a zenekarból, alig egy hónappal azután, hogy elkezdtek a Don't Believe lemezen dolgozni.

A Gallagher fivérek azonban nem jöttek zavarba: volt képük a Whoból lehalászni Zak Starkeyt, Ringo Starr fiát, Noel pedig feladta zsarnoki elveit, és a többieket is hagyta számokat írni. A stratégia sikeresnek bizonyult: a Liam által jegyzett The Meaning of Soul ütős rockandroll, de a lemez Andy Bell által írt első száma, a Turn Up The Sun is erős slágernek ígérkezik.

Noel ráér

Noel nem bánja, hogy három évet dolgoztak az új lemezen, derül ki a Daily Mirrornak adott interjúból. A The Importance Of Being Idle (A semmittevés fontossága) című számot éppen erről írta. "Szörnyen meleg nap volt. Nyitva volt a bejárati ajtó, én meg bent ültem és bámultam kifele az ablakon. A csajom meg nyaggat: 'Háromnegyed órája ülsz itt, mit csinálsz?' Mire én: 'Dolgozom' 'Min?' 'Gondolkodom!'"- meséli az idősebbik Gallagher, aki szerint a kreativitásnak térre van szüksége. "Ha három évbe telik rendesen megcsinálni, akkor három évig dolgozunk rajta. Nem bírom a határidőket. Az már megvolt a Be Here Now-val."

Rendesen meg is csinálták: az első kislemez, a Lyla rögtön megjelenésének hetében az angol lista élére kúszott. Liam még a korábbiaknál is arrogánsabban énekel, szerintem most már pusztán azzal kiérdemelne egy alapos verést bármelyik kocsmában, hogy megszólal. A Lyla igazi sláger, az a fajta szám, ami első hallásra befészkeli magát az ember fülébe, hogy aztán egész nap azt dúdolja. A szövege meg klasszikus Oasis: jól hangzik, de az égvilágon semmit nem jelent.

Bob Dylan és Velvet Underground

A Turn Up The Sun tisztán oasises felütése után a második track, a Mucky Fingers meglepően hat. Mit keres ezen a lemezen egy Velvet Underground-szám, melynek ráadásul Stones-tisztelgés a címe (vö. Sticky Fingers)? Továbbhallgatva egyre csak furcsul: belép ugyanis Bob Dylan szájharmonikával. Jó, nem ő, de akár ő is lehetne.

Pletykák szerint az Oscar Wilde-tól áthallott című The Importance Of Being Idle lesz a második single. Írta, rendezte és a főszerepben Noel Gallagher: annyira más Noel hangja, hogy elsőre még azt is nehéz megtippelni, hogy Oasist hallunk. Ezzel együtt jó, és elhangzik benne Noel kreatív lustaságdefiníciója: "Rendben leszek, / ha adsz egy percet / Az ember meghúzza a határt, / nem állok neki, ha nincs benne a szívem."

Elvis és a Red Bull

A The Meaning of Soul a fekete-fehér filmek hatvanas évekbeli Amerikáját juttatja eszembe: lázadó fiatalok, bőrdzsekik, pörgős szoknyák és autóversenyek, mindenki James Dean akar lenni. Noel szerint ez a szám egy "beredbullozott Elvis". Liam írta, csakúgy, mint a következőt, a Guess God Thinks I'm Abel-t, amelyben tőle szokatlan szeretettel nyilatkozik Noellel való kapcsolatáról. "Te lehetnél a legjobb barátom" - énekli, és: "Asszem, Isten Ábelnek gondol engem, / Te lehetnél az ellenségem / Talán még van idő / Megkedvelhetnélek / Vajon ez bűn?" Persze nem is Gallagher lenne, ha nem a Káin-Ábel párhuzammal definiálná testvéri viszonyukat.

Gem Archer szerzeménye, A Bell Will Ring simán ráférne a Morning Glory-lemezre is: erős bitliszes áthallások, seggrázós házibuli-zene, ironikus, de alapvetően a világ jobbra fordulásában bízó szöveg. Jó lenne utolsó számnak is, gondoltam, amíg nem hallottam a Let There Be Love-ot. Noel megint belenyúlt: kicsit Imagine-szagú, egygitáros hippiballadának indul, aztán amikor az ember már kezdené megszokni a batikolt pólós, virágnapszemüveges zenekart, hirtelen rátesznek még egy lapáttal, bekapcsolják a mellotront és átmennek Hotel Californiába. A vége meg a Beatles tripes fénykorára jellemző szétcsúszás, mondjuk az I Am The Walrus.

Egyszemöldökű milliomosok

A mostani lemezzel lejár az Oasis szerződése; a bennfentesek szerint a Gallagher fivérek következő három lemezükre 15 millió font (öt és félmilliárd forint) körüli összegű szerződést köthetnek. Kérőik között lehet az EMI, a V2 és korábbi kiadójuk, a Sony, de a hírek szerint a fivérek szívesen csinálnának közös céget az első két lemezüket kiadó Creation Records alapítójával, Alan McGee-vel is. Akármi is lesz, a Don't Believe lemezzel most bebizonyították: az Oasisben van még lendület.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!