Vilmos
11 °C
22 °C

Perry: 'Ne szívjatok füvet!'

2007.02.10. 21:19
Lee Scratch Perry olyan a reggaeben, mint a Rolling Stones a rockban nem. Marihuána, tükrök, vámpírkodás és örömzene.

A hazai rasztafári szcéna hivatalos afromagyarja, a focistaként idekerült, majd mc-vé váló Kemon valószínűleg élete leghosszabb fellépését köszönhette Lee Scratch Perrynek. A zenész ugyanis két órával a koncert hivatalos kezdete után sem tűnt még fel, úgy tűnt az előzenekar csak a végtelenben találkozik a fő fellépővel. Egyesek szerint a 71 éves Perry elaludt, és senki nem meri felkelteni. Mások úgy vélték, Bukarestbe ment Budapest helyett. A legtöbben viszont érthető okokból arra gondoltak, annyira beszívott, hogy egyelőre nem tud felállni.

Ez utóbbi tűnt a legvalószínűbbnek, amikor éjfélkor a színpadra vánszorgott három rasztafári, és olyan tekintettel kezdték babrálni hangszereiket, mint akik örülnek, hogy legalább ezek a tárgyak ismerősek valahonnan.

Ragasztóban tapicskolunk


Klikkeljen, kérem!
Aztán hirtelen megjelent Lee Scratch Perry, és az egész kérdés lényegtelenné vált. Ahogy énekelni kezdett kiderült, igenis van olyan, hogy valaki pont ugyanazért zenél 2007-ben, mint negyven évvel korábban.

A most 71 éves reggaesztár az ötvenes évek végén sodródott bele a zeneszerzésbe, producerkedésbe, stúdióvezetésbe és a dj-zésbe. 1966-ban írta meg Long Shot című számát, ami nem sikere miatt érdekes igazán. Perry ekkor ugyanis már Jamaika szerte népszerű rasztafariánus volt. A szám jelentőségét az adta, hogy először jelent meg benne az az érdekes ritmus és hangzásvilág, ami szerinte olyan, "mint ragasztóban tapicskolni". Mivel ez egy friss zenei irányzat elnevezésének kicsit hosszú volt, a következő évben új név ragadt rá: reggae.

Perry egyébként nem csak azért vált legendává, mert feltalálta az érzékeny lelkű, fehér szmókerek körében is elsöprő sikert arató stílust. És nem azért, mert befuttatta Bob Marleyt. A mítoszhoz az ön- és közveszélyességet is súroló kísérletező kedv és öntörvényűség is kellett. Már a hetvenes években kísérletezett zenére kevert zajokkal, fordítva lejátszott szalagokkal, vagy a magnófejre közelről fújt marihuánafüst hatásával. Számai hozzájárultak a dub, a hiphop és a dancehall kialakulásához.

Zenei munkásságával párhuzamosan, egy bad trip hatására felgyújtotta saját stúdióját, később vámpírkodással vádolta meg egyik producerét, végül pedig elvett egy svájci üzletasszonyt, akivel Zürichben él, két gyermekük társaságában.

Fedél nélkül


Kattintson a koncertfotókhoz!
Az előbb nem mondtam igazat. Nem is a színpadra lépő együttes zenéje ragadott magával először, azt csak azért hoztam elő, hogy túlessünk az informatív részen. A zenénél is erősebb hatása volt magának Perrynek. Az énekes pont úgy nézett ki, mint azok a kicsit bolond, vicces ruhákba öltözött hajléktalanok, akikkel szívesen bratyiznak a környék lakói.

Perry kétség kívül kedves jelenség volt. Hajlott kora és pocakja ellenére sokkolóan furcsa dolgokat öltött magára. Egész testét kisebb, nagyobb tükrök, kristályok, képecskék borították.

Fején a világ legfurcsább baseball-sapkáját viselte, körben tükrökkel, a sildjére kasírozott egydollárossal, apró szentképekkel, kagylókkal. Az installációt közepes méretű kristálypiramis koronázta legfelül.

Bakancsa egyáltalán nem látszott ki a szakrális mütyűrök alól. A mester mini videókazettákat, Haile Salassie-érméket, további tükröket és gyöngyöket erősített rá nagy műgonddal. Úgy nézett ki, mintha furcsa vegetáció nőtte volna be a lábbelijét.

A mosolygós, vékonycsontú bácsi ujjait óriási, köves gyűrűk borították, mikrofonjáról további szentképek, karácsonyfadíszek és koralldarabok lógtak. Nem, ez nem a show része volt, Perry az utóbbi harminc évben így öltözködik, mégpedig biztonsági okokból. A tükörben például megpillantják magukat a rossz szellemek, mire rémülten elmenekülnek, és a többi fityegőnek is mind megvan a maga szerepe.

A közönség már a látványtól felfokozott hangulatba került, én pedig bármikor kész lettem volna vásárolni tőle egy Fedél nélkült. Erről aztán elfeledkeztem. Perry ugyanis hozta a jellegzetes soundot, a visszhangos, dubos, meditatív reggea-brummogást.

Csak a dinamikusabb Bob Marley-számok voltak szokatlanok, mintha azokat is ebben az úsztatott stílusban akarta volna előadni.

Eretnek gondolatok


Fotó: Huszti István
A számokat a reggaesták körében különösen népszerű tanítások szakították meg a politikusokról (lopnak, hazudnak), a háborúról (rossz), Etiópiáról (ott kell élni, mert az a szent föld), Bush-ról (lop és hazudik). Perry ezek után azonban az eretnekség bűnébe esett. A szokásos forgatókönyvvel ellentétben nem emelte isteni rangra a gandzsát.

"A marihuánáról azt mondják, hogy jó, de ez nem igaz. Én sem szívok már hosszú idő óta, és úgy érzem, azóta vagyok én magam. Nem a gandzsa áll előttetek, hanem én" - vált egy pillanat alatt mindnyájunk afro-nagypapájává. A kiegyensúlyozottság végett azért elmondta, ha a fű rossz, akkor a dohány egy szörnyeteg, úgyhogy ha már valamit, a cigarettázást hagyjuk abba.

Én közben elgondolkoztam, milyen lenne, ha a zenészek közt elterjedne ez az eretnek gondolkodás. A punkok az alkohol káros hatásairól írnának dalokat, a gospel-előadók az ateizmus mellett érvelnének, a death metal-szcéna pedig a szeretetért hörögne. Tovább nem jutottam, mert Perry belefújta az orrát az addig lengetett, piros-sárga-zöld zászlóba.

15%
4999 Ft
4250 Ft
15%
5999 Ft
5100 Ft