Lucskos techno, electroclash el ne hagyj!

Hiii-í-resnek mily kellemes!

Láncravert szintinyüszögést szabadít Frank Sinatra savgyanús mikrofonjába a lánckesztyűs nővérke. Megszeppent vintage rotorok karcolják a francia csatornafedeleket, közeledünk a gyár felé. Lucskos a limó, electroclash el ne hagyj! Visszhangos sanzonénekeseket vető válltömés-pódiumára állított Kittin a 80as évek visongó groupiéjait ipari üteggé neveli. Robotderbin osztogatott mágnesostyáktól elviselhető ráéneklések, hemoglobinborzoló kacajok. Ki-be.

Richie Hawtin (alias FUSE, Plastikman, Circuit Breaker) háza táján acélkertészek állkapcsai csattogtatják elkurvult kisdobosok övcsatjait. A párzóközpont ajtaján kilép a techno producer és kezet fog az óragyermeket rázogató Kiállással. Emez figyelmesen transzba esik hogy helyet engedjen a vastagnyakú ám epilepsziára hajlamos Ütemnek. A múltból hideg levegot szipkázó feketelyuk elegánssá teszi a mellette úszó szenzoros humanoid fürkész pillantását.

Ez lesz

szombaton a Hyperspace partisorozat állítólag eddigi legnagyobb költségvetésű buliján. Nem kifejezetten a hyperes közönség számára hívtak előadókat, ezért még lehet, hogy innen is megy valaki. A kanadai technoisten, Richie Hawtin (alias Plastikman) és a francia techelektro nagymacska, Miss Kittin játszik szombat este az óbudai Hajógyári-sziget partikomplexumának szabadtéri területén. Eső esetén az Events Hallban.

Plasztikból van, és késleltet

Az detroiti technót játszó Richie Hawtin, alias Plastikman egy tűzoltósági épületből átalakított lakásban lakik egy zajos gyárral szemben áll Kanada egyik elhagyatott ipari vidékén. Az elektronikus zenén belül kétségtelenül egy újítóról van szó, a klasszikus detroiti techno feszes, szikár hangzását . Már tinédzserként lenyűgözte az a fajta zene, amit a detroiti-úttörők, Juan Atkins, Derrick May és Kevin Saunderson játszottak. 1989-ben alapította meg a Plus 8 Records-ot, John Acquaviva-val. Detroit-ban kezdtek partikat szervezni, de a zárt detroiti techno szcéna kifejezetten elutasította a két kanadait.

Hawtin megalkotta saját virtuális Plastikman alteregóját: egy vörös és fekete ufószellemet, melyet a karjára is tetováltatott. Hawtin egyik legnagyobb áttörése a fellépései során alkalmazott decks and effects koncepció volt. Az egyszerű mixelést kevésnek érezte ezért szettjeibe bevonta a 909-es dobgépet. Az egyszerű mixelési technikát kiegészítette a helyszínen kreált ütemekkel plusz olyan digitális effektekkel, mint a visszhangzás, filterek, flange és késleltetés. A későbbiek folyamán aktívan részt vett a Final Scratch rendszer kialakításában apja segítségével, aki a General Motors robottervező mérnöke.

Nem szart lapátol

Miss Kittin anno Marseille-ben megismerkedett Dj Hell-lel, aki épp akkor alapította meg a kiadóját, az International Deejay Gigolost. Néhány héttel később Hell már Miss Kittin és a Hacker számait játszotta és meghívta Kittint fellépni a legendás müncheni Ultraschall Club-ban. 2000-ben Felix Da Housecat-tel elkészítették "Silver Screen Shower Scene"-t és a "Madame Hollywood"-ot. 2001-ben Miss Kittin és a Hacker megjelentette első albumát a Gigolo-nál, Sven Väth-tel pedig feldolgozták a '60-as évek legerotikusabb dalát, a "Je t´aime moi non plus"-t, amiben végig nyög egy nő. Ezek után Kittin Franciaországból Berlinbe költözött. 2002 szeptemberében A&R konzultánsként a német Mute Records-hoz (a Depeche Mode kiadója is) szerződött, valamint elvállalt egy rendszertelen időközönként sugárzott rádió show-t is, Laurent Garnier webrádióján. 2003-ban a "The game is not over" -ben közreműködött a berlini Shitkatapult label főnökével, T.Raumschmiere-rel.

Megalapította saját kiadóját is "Nobody´s bizzness" néven, ezzel maximális zenei szabadságot biztosítva magának. Ekkor kezdett el a Hacker nélkül, önállóan zenéket készíteni. 2004-ben Sven Väth frankfurti Cocoon Club-jának rezidens dj-je lett és kiadta önálló albumát, az I Com-ot. Ma már szinte mindent játszik, ami szórakoztatja: techno-t, minimal-t, deep-et, leftfieldet, elektro-t.