Vallomások vastag szivarral

Sokan úgy gondolják, hogy a producer vastag szivart szív és előre-hátra hintázik bőr forgószékében, helyre teszi a sértődött rendezőt, kamaradarabot csinál az ezer statisztával operáló nagyszabású történelmi filmből, és szerelmi szálat, gyereket és kiskutyát írat a nyomasztó művészfilmekbe is. Miközben a rendező és az operatőr önmegvalósításról és művészetről beszél, a producer csak azt ismételgeti csendben, hogy nézőszám, profit, meg jegyeladás. Ráadásul a producer köszönheti meg az Oscar-díjat a szüleinek, barátainak és üzletfeleinek, a rendező pedig csak a nézőtérről tapsolhat ehhez.

Na ezen a klisén árnyal Lóránth Zoltán Producerek című interjúkötete, amiben, már csak a címhez is ragaszkodva, neves magyar tévé- és filmproducerek vallanak magukról. A kötetben megszólal többek közt Gát György, a rendszerváltás utáni évek megrázkódtatásait a Parlament erkélyén hullarészegen himbálózó Horváth Balázsnál is jobban szimbolizáló Angyalbőrben atyja, aki mellesleg a Lindát, a Famillia Kft-t és a Kisvárost is összegründolta, de itt van a Tv2-vel kifizetődő szimbiózisban élő Sváby András, és persze a valóságshow-iszapbirkózást fölényesen nyerő Árpa Attila is.

Kérdések és válaszok, szinte jegyzőkönyv szerű tömörséggel, szárazon, mégis érdekes lehet annak, akit kicsit is foglalkoztatja a magyar televíziózás és a filmipar, hiszen kiderül, hogy hogyan lett Gát György a királyi televízió világosítójából uniós kampányfilmek államilag támogatott producere, vagy hogy Árpa Attila miért kacsingat a számítógépes animáció felé.

Persze nagy tényfeltárásról nincs szó, a szerző kérdez, az interjú alany meg fényezi magát, de szerencsére némelyik annyira hülye, hogy még ilyen nyugodt körülmények közt is képes beégni. A már eddig is sokat emlegetett Gát György például megjegyzi magáról, hogy "Nyitott vagyok az új dolgokra, az országban szinte elsőként volt videómagnóm" A hős újító.

Sajnos a szerző egyáltalán nem szorongatja meg az interjúalanyait, így nem tudjuk meg, hogy a Sortalanság producere, Sík Endre mit is szól a lagymatag, sőt leginkább lenéző nemzetközi kritikákhoz, meg egyébként is, hova ment el az az iszonyatosan sok állami pénz: tényleg mindet műsárra meg pasztellszínekre költötték, vagy azért jutott az anyós új konyhabútorára is.

Sőt Lóránth még azt is megjegyzés nélkül hagyja, amikor Gát a valóságshow-król kijelenti, hogy "Ez irdatatlanul az alja a mi szakmánknak, mindemellett hihetetlenül árt a kultúrának morálisan" Pedig ez egy ziccer, hiszen mindezt a Sztárvár és a Família Kft szellemi atyja nyilatkoztatja ki. Persze az is igaz, hogy hiába kérdez vissza Lóránth, hogy akkor most meddig is süllyedhet a színvonal, Gát nem érti a célzást.

Ennek ellenére olvasható könyv, ajánlott a magyar filmvilág fanatikusainak, vagy azoknak, akik nem tudnak betelni a két kereskedelmi televízió kicsinyes küzdelmével. Kis magyar rögvalóság, kis magyar producerek.