A Zanzibár-sátor közelében császkáló szigetlakók minden délután egy csoport fehér nadrágos arcot láthattak a füvön vérpezsdítő zenére pörögni. Ők az afro-brazil harcművészet, a capoeira művelői.

Bujdosó Bori (bori@mail.index.hu)
2001. augusztus 8., szerda 14:15


A capoeira magyarországi karrierje körülbelül két évvel ezelőtt kezdődött. Egy srác, aki Spanyolországban megismerkedett ezzel a harcművészettel, feladott egy hirdetést a Pesti Estben, és elkezdte megszervezni a hazai capoeira-csoportot.

Capoeirások már a tavalyi Szigeten is tartottak egy bemutatót, ám szervezetté csak novemberben váltak, amikor a brazíliai Professor Kel átvette a csoport vezetését. A klub mostanra a világszerte számos országban jelenlevő legnagyobb capoeira-szervezet, a Grupo Brasil tagja lett.

Egy kis történelem

A capoeira eredete nem teljesen tisztázott, de annyi mindenesetre biztos, hogy afrikai gyökerei vannak: az Afrikából Brazíliába szállított rabszolgák alakították ki ezt a dinamikus, táncos-zenés harcmódot, amely segítségével képesek voltak megvédeni magukat a rabszolgatartókkal szemben. Szökött rabszolgák az erdőkbe menekülve közösségeket, ún. "quilombos"-okat alapítottak, ahol együtt éltek, és közös erővel szálltak szembe az őket üldöző rabszolgatartókkal - általában meglehetősen nagy sikerrel.

Ekkor alakult ki a capoeirát mind a mai napig jellemző közösségi jelleg, amely sajátos vonzerejét adja. A rabszolgatartók megpróbálták kiirtani, sokáig tiltva is volt, később pedig az egyéb megélhetés híján bűnöző életmódot folytató, felszabadított rabszolgák túlélési eszközévé vált. Legitim keretek között 1932 óta művelik, amikor Bimba mester megalapította Salvadorban az első capoeira-iskolát.

Szellemiség

A capoeira annyiban hasonlít a keleti harcművészetre, hogy önvédelemre és támadásra (pl.: fejrúgásokkal) is alkalmazható, de mégis sokkal kevésbé agresszív, a mozgássorok is elsősorban ritmusra épülnek. A gyakorlatokhoz speciális hangszerek is tartoznak: az egyik ezek közül a berimbau, egy sajátos íjhoz hasonlító, dorombszerű afrikai hangszer. Használata Afrikában vallásos rítusokhoz kapcsolódott, és ez a capoeirában is tovább él, keveredve a - már Brazíliában felvett - keresztény elemekkel.

A capoeirások körbe gyűlnek, a mester megszólaltatja a berimbaut, keresztet rajzol a földre, és ekkor indulhat a küzdelem. Végig zene szól, a capoeirások portugálul énekelnek, dobon verik a ritmust, miközben a kör közepén egymást váltva páronként megküzdenek egymással. A zene, az ének, a szamba ritmusú tánc szerves része a capoeirának. Csak az lehet mester, aki a küzdési technikák mellett ezeket az elemeket is magas szinten elsajátította, azzal a szellemiséggel együtt, amit ez hordoz. Mondhatjuk, hogy azt a szerepet, amit a keleti harcművészetekben a meditáció, azt itt a zene tölti be.

Batizado

A batizado (a szó lényegében "keresztelő"-re fordítható) egyfajta "beavatási szertartás", olyan többnapos összejövetel, ahol a capoeirások a mesterek előtt mutatják be elsajátított tudásukat, és a végén az elért szintjüknek megfelelő övet kapnak. A magyar csoport már szervezi az első itthoni batizadót, amely megrendezésére valószínűleg októberben kerül majd sor.

az oldal tetejére