• Cinematrix
• Média
• Showbiz
• Kultpol
• Klassz
• SciFi
• Életmód
• Litera
• Archívum

• Mellékletek

• Kiskarácsony
• Sziget 2005
• Korrektorblog
• Filmszemle 2005
• Sziget 2004

• Szavazások
• Ámuljon a jövő Budapestjén!

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Live act: Boney M

A MyCream valamikor a kilencvenes években tűnt fel egy humorfesztiválon, talán mindenki emlékszik a Maksa-Bach-Éles-Ayala-Brindisi kommandóra, a fent nevezett duót alkotó fiatalemberek is ekkoriban tűntek fel amolyan Voga-Turnovszky-klónként. A magam részéről gyűlölöm a humor minden olyan formáját, amit Sas József szeret, ezért nehéz megmagyarázni, hogy miért mentem el erre a koncertre, meg sem fogom próbálni.

Az előadás előtt öt perccel V.-n, a kiugrott kijokusinoson és rajtam kívül csak a fellépők tartózkodtak a sátorban, felettébb szomorúan lógatták fejüket, de érdeklődésünkre, hogy vajon lesz-e itten humoros est, csillogó szemekkel készülődni kezdtek. Kissé kínosan éreztük magunkat, de tíz órakor megérkezett a harmadik néző, egy vadászpilótanő személyében.

Ne érje szó a ház elejét, a kezdésre összeverődött húszfős mag tömeget imitálva szóródott szét a sátorban, amit a fellépők lelkesen akceptáltak, a magasabbik odáig spannolta magát, hogy felkonferálta az előadást, vidám popparódiákat, majd csecsen népdalokat ígérve, "amihez a nők biztosítják a csecsent".

Sajnos, nehéz szavakba önteni az élményt. Ha objektívek akarunk lenni, akkor a MyCream egy bődületesen rossz, fájdalmas koncertet adott. De valljuk be, nehéz lehet úgy vidámkodni, hogy közben húsz ember faarccal nézi, amit csinálnak; az egyetlen kacaj akkor hangzott fel, amikor a leghátsó sorban ülő részeg bölcsészlány "Cseh Tamás, tiéd a testem!" felkiáltással meggyújtotta magát. Szánalmas módja volt ez a menekülésnek.

Live act: MyCream

Ha nem sütöttek volna el annyi bűnrossz szóviccet, a "popparódiák" még élvezhetőek lettek volna, ez persze kibaszott erős túlzás, sőt hazugság, de a közönség reakcióiból ítélve inkább azzal volt a gond, hogy a MyCream nem a Sziget látogatóinak szól. Apukámnak például tetszenek az ilyen dolgok, de ő volt téesztag, és nem szerette, hogy feliratozzák a Monty Pythont.

Őszintén, nem tudom, miért nem hagyták abba a harmadik szám után, ennyire kínos csöndről Sas József csak álmodhatna, de legnagyobb megdöbbenésünkre bekövetkezett az, amit a legkevésbé vártunk: Uhrin Benedek szelleme lebegett át a színpad felett. A magasabbik arc ekkor megrázta magát, a szemében pedig olyan fény kezdett csillogni, ami nagyon régen, talán még csecsszopó korában csilloghatott, a "humoros előadás" pedig szépen lassan átfordult egy döbbenetes performanszba, amiben Bozsik Yvette-től Bruce Dickinsonig minden benne volt. A Huckleberry Finnből előjött a két sámán, és lenyomta a Királyi Nonplusultrát.

De ez már nem nekünk szólt, hanem maguknak, ezért a Boney M-paródia után csendesen elhagytuk a helyszínt. Néha még vissza-vissza néztünk, az égő lány Cseh Tamás portréját szorongatva stoppolt, hátha megy valaki Kapolcs felé. Nagyon nehéz erről beszélni.

Tarlós-index*:
[Minimális veszély, a jelmezek és a paróka miatt.]

*A Tarlós-index az előadásokon tapasztalható homoszexuális propaganda mértékét mutatja.