CímlaponA rovat híreiA rovat cikkei |
Péntekről szombatraGanxsta, Run DMC, Dopeman, Superbutt, VHK, Flash2001. 08. 04., 10:52 | Frissítve: 2001. augusztus 05., vasárnap 15:03
Erős közepes nap, írtuk beharangozónkban, a programot agyilag utólag végigfuttatva ez be is jött, de a buli ettől még jó volt. És jó sokan voltunk. Ganxsta művésszel kezdtem a napot a Nagyszínpadon, ez esti fél nyolcas indulást jelent, viszonylag nagy és lelkes tömeg. A Kartel és a zenekar az elején valósággal robbant a színpadon, és az első két szám hatalmas beindulás a közönségnek is. Zoli gengszter hitelességét háttere következtében, amerikai kollegáira hivatkozva szokásos dolog megkérdőjelezni, ezt ehelyütt most elhagynám - nagyságát nem érintené, ha szabadidejében politikusokat lőne keresztül, vagy kábítószerrel kereskedne nagyban. Ez a produkció ugyanis a színészi teljesítménytől válik vagy nem válik hitelessé - showbiznisz! (ugye milyen szépen írtam le?) -, Zoltánunk ezt otthon az anyatejjel szívta magába, mint ahogy az közismert.
(Egyébként is, Tupac például kegyetlenül rábaszott a kétségtelenül meglévő hitelességére.) Két jó számot írtam, mert a harmadiknál a teljes Kartel energiatakarékos üzemmódra kapcsolt a'la Pataky Attila, aki viszont a Táncdalfesztiválsátorban még ezzel is megvette a közönséget. Ez viszont itt a Nagyszínpad. Innentől már nem is érdekes, elmegyek.
Laár Pour Laár Magyar Hírlap-Hócipő koprodukcióban, Laár nélkül valamiért. A műsor igazából nem műsor, improvizálás, baromkodás szinte elejétől végig, a hatás a vinnyogva fetrengés és a kínos mosoly között mozog, szerencsére többségben az első. A legerősebb reakció a közönség spontán, ismétlődő poénjára érkezik: "Hülye vagy, Pethő!". Ez a jótékony, kooperatív és interaktív segítség időnként aranyat ér. Ha már ennyire hip-hop a nap, akkor a záróaktust, Mr. Dopemant sem hagyjuk ki a Wantedon. Az indítás itt is frenetikus, együttrappelés a művésszel ("ha nem adsz pénzt, nem vagy spannom, ha nem vagy a spannom, a fejeden a sz@rom"), de aztán ez is gyorsan leül. Húzós, ámde túlságosan egyenes a műsor, Dopimaci tört technikáiból mégcsak mutatóba sem hallunk, úgyhogy a viszonylag gyors lelépés mellett döntünk innen is. Elcsípjük a Superbutt végét (a zenekar itt meghallgatható: http://mp3.index.hu), halálosan súlyos, kár, hogy csak két számot kapunk el, aztán irány a VHK, ahol a közelmúltban drámai események zajlottak le, mindenki tudja, az egyik legrégebbi és legeredetibb zenekar alapembere, Grandpierre Attila csillagász-költő-énekes elhagyta a csapatot, amit a közönség nagyon nehezen, illetve sehogy sem tudott eddig feldolgozni. Az utód, Vécsi Tibi a Koraiból hangban talán már pótolta Attilát, színpadi jelenlétben viszont még messze van tőle. Kevésbé feltűnő elsőre, hogy gitároscsere is volt, pedig ennek lehet, hogy később nagyobb jelentősége lehet, az összvissz 18 éves Both Miki megjelenése a zenei szcénán akár hasonló hatással is lehet, mint Törőcsik András feltűnése a labdarúgásban. A frissen érettségizett fiatalember játéktechnikai biztonságát és virtuozitását már most csodálják az öregek, a tűz pedig, amit mindebbe még bele tud vinni, ritka jelenség errefelé. A VHK-buli ettől azonban sajnos nem lett jó, a félórás hangbeálláson még az alapvető hangszerhangerő-arányokat sem sikerült tisztázni, a műsor így de facto élvezhetetlen. Ezt is itt kell hagynunk.
A nap zárása a Flash a Bahián. Szívós munkával már-már köztudomásúvá sikerült tenni, hogy ez a zenekar volt hosszú évekig a Sziget záróattrakciója, mígnem Müller Péter Sziámi elirigyelte a kedvező pozíciót (nomeg nyilván meg is orrolt a zenekar "Imádkozó suska" című dalára, amit éppen róla írt Barcs Miki énekes), és hatalmi szóval úgy döntött, hogy mától pedig a Sziámi legyen a Sziget zárózenekara. Ez persze nem zavarta meg Barcs Mikit abban, hogy a Flasht záróattrakcióként jelölje meg felvezető konferanszában, amit enyhe alkoholmérgezéses állapotához képest egészen hibátlanul nyomott le - végülis, ami a Flash után jön, az már úgysem számít... Mintegy 10 száma van ennek a zenekarnak, ezt jó tudni, ráadásul jó tíz éve írták mindet. Időtálló, kipróbált zeneműveket hallunk tehát, amelyekhez se hozzátenni, se elvenni belőlük nem érdemes, a repertoár, de inkább az életmű elkészült, teljes, kár lenne megrongálni. Kúrom a nőt, Bosznia-Hercegovina, az említett Imádkozó suska, Bajkál-Amúr Lamúr, sorjáznak a törzsközönség számára jól ismert dalok, kollégám és igazgatótársam, Uj Péter néha az első, néha a második sorban tombol, majd több méter sugarú kör támad körülötte, mivel vad pogóba kezd. Az Index Katasztrófaelhárítási Gyorsdeszantja beavatkozásra készen várakozott a közelben, de szerencsére a személy- és vagyonbiztonság nem került komolyabb veszélybe. Ezen a ponton pedig eljött a reggel, és elkezdtünk melegíteni a délutáni Uhrinra. |
hirdetés
|
||||||||||
