Sziget 2001

Minden hatalmat Uhrin Benedeknek!

2001. 08. 05., 14:42 | Frissítve: 2001. augusztus 06., hétfő 14:34

Beni bácsi úgy tűnik, megállíthatatlan. A 2000-es Sziget talán legnagyobb meglepetése újra zúzott az óvszersátorban, tulajdonképpen szóról szóra be lehetne másolni bármelyik tavalyi cikket, de azért mégsem. Vegytiszta őszinteség, a legkeményebb arcoknak.

Amikor a castingon kiválasztottuk Uhrin Benedeket a hirdetésre jelentkező több száz nyugdíjas közül, még fogalmunk sem volt, micsoda kultuszt teremtünk, most pedig, hogy az UBFC összes alapítója zsíros állásokban mereszti a seggét, már nem is érdekes annyira. Azért elmentünk megnézni, a nép közé, még a limuzint se vittük, csak a sofőrt, meg a nápolyi masztiffomat, legyen egy jó napjuk.

Amíg Önök az előző bekezdés valóságtartalmán gondolkodnak, addig csendben tovább gombolyítok. Ez a koncert egy év alatt egy olyan misztikus pontja lett a Szigetnek, ahol az őz együtt mulat az oroszlánnal, szociológus a kultúrantropológussal, Réz András Batiz "Kripthaface" Andrással. Szóval amolyan igazi pardey, mindenki azt próbálja kitalálni, hogy a másik vajon miért van itt. Nevet rajta, gyűlöli, esetleg tényleg tetszik neki? Eszembe jutott a második Rebeka Mulatságon az a fotós, aki a Kispatak alatt nem bírta tovább, és a hangfal mögé bújva elkezdte mozgatni a lábát, ritmusra, és annyira, de annyira szégyellte magát. Nem tudtam nem sajnálni.

*******

Brutális tömeg, meleg, pára, alig lehet kibírni, Benedek szünetet is tart az első három szám után, képzelem, neki milyen lehet. Szokásos "Nagyszínpad! Nagyszínpad!" skandálás, mire az öreg bemondja, hogy "Minek, úgyis idejönnek.", na itt leszek készen, ki is megyünk a sátor mellé az új számokat elemezni.

Összesen három hangzott el belőlük, öljenek meg, de még sose hallottam az albumot, viszont a mintavétel alapján Benedek erősen kóstolgatja a mainstreamet. Volt egy coco jumbóba ojtott ragga opusz (!!!), egy szofisztikált Village People-utánérzés, és egy konkrét sramli. Az utolsót információink szerint Lajcsi kérte három mázsa hurkáért cserébe, az életmű szempontjából súlytalan.

Imádom figyelni Uhrin taktikáját a koncerteken, ahogy felépíti a feszültséget, fokoz, aztán lezúz a Rebekával és a Kispatakkal. Mindezt ahányszor csak szeretné a közönség. Annyira, de annyira ki vagyunk szolgálva, és valahol itt búvik meg a Szent Krizantém. A művész szereti a közönségét, a közönség pedig hálás, ennyi. És a Kispatak tényleg jó szám. (A mikrofont néha bunkó módon rajta hagyták a playbacken, ettől némelyik szám egyészen transzcendens lendületet kapott, vigyázni kell az ilyesmivel ebben a melegben, hehehe.)

Tényleg ritkán látni ilyen frenetikus hangulatot, most megmondom, hogy jövőre vagy többen lesznek ennél, vagy kevesebben. Figyeljék csak meg! A nagyszínpados kiabálásokról meg annyit, hogy ahol a Bon-Bon meg a PaDöDő megjelenhet, ott Uhrin Benedek kilencórás sztár lehetne, imho.

Mindegy, szerintem ezt nem kell tovább ragozni, megint megírja néhány okos a maga esszéjét erről a dologról, bejelenti, hogy vége a magyar kultúrának és emigráljon az összes népzenész. A faszt! Hogy egy rafináltan orbitális közhellyel zárjak: a zene mindenkié (bármit is jelentsen ez). Erről szól a Sziget, nem?

A masztiffom megdöglött a párától, de nem perelek.

Tarlós-index:
[Veszélyes, az Uhrin-rajongók erősen fogékonyak az újra.]
hirdetés