Minden eddigi próbálkozásnál zagyvább programsorozattal igyekeztünk magunkat kiütni a rendezvény hagyományosan legdurvább estéjén.

GG (gg@mail.index.hu)
2001. augusztus 8., szerda 14:49


Sub Bass Szabira épp hogy csak, két-három számot bírtunk elcsípni. Jó volt. Eminem magyar hangja megszokottan jó formáját hozta, ám a hangulat nem múlta fölül egy átlagos kocsmai iszogatós partiét, ezt viszont jóindulatúan betudhatjuk a nyugtában is kegyetlenül tűző napnak.

Sub Bass Monster

Második kulturális eseményként zsidó kvízt fejtünk a zsidó sátorban, kedves helyi fiú segít a válaszadásban Vágó István módjára, így több esetben sikerül is eltalálni az egyébként első látásra teljesen megválaszolhatatlannak tűnő kérdések megfejtését. J mulatság, MIÉP-eseknek kötelezővé tenném - a Haza a hálón annyival viszont jobb, hogy azt most is tudom játszani.

Néhány percen belül már a harmadik kultúrkör flesse csap meg a Roxy Rádió területén. Óriási meglepetésként konferálják a Füstifecskék elnevezésű produkciót, aminek láttán, hallatán megfagy ereinkben a vér. Láttak már Önök élő Hupikék Törpikék-haknit? Hát kérem, Füstifecskéékhez képest az a Pink Floyd mélységével, a Prodigy lendületével, és a Monty Python szellemességével bír.

De miről is van szó? Négy darab romának öltözött, arcát monstre roma bábufejjel eltakaró személyt látunk a színpadon - egyikük hegedűvel a kezében - amint többé-kevésbé ismert dance-slágerek állítólag vicces átiratát pléjbekkelik. Például: Gyere táncolj - Gyere pácolj: de ez még a jobbak közül való poén, ha lehet egyáltalán ilyenről beszélni, a többi megjegyezhetetlenül ócska; azt pedig, gondolom, el sem kell mondanom, miről szól a többségük.

A Füstifecskék láttán, hallatán megfagy ereinkben a vér. (Vérfagyi :)

Ezt a szégyent egy nagy hanglemezkiadó jó érzékkel nemrég öt évre szerződtette, úgyhogy rövidesen tonnaszámra fogjuk az arcunkba kapni a mocsoknak ezt a minősített esetét - az viszont azért egy biztató fejlemény, hogy még a Roxy-terepen sem volt egyetlen jelenlévő sem, akinek ez a selejt bejött volna.

Ismét 180 fokot fordulunk, sokadszorra, a Neo most megint kihagyhatatlannak tűnik, rengetegen vannak, a hangerő botrányosan alacsonyan kezd, de már erre is beindulás, szerencsére a hangmérnök kollegák percről percre feljebb csalják a Master Volumét, így negyedóra-húsz perc táján elérjük az élvezhetőségi határt. Mit is írjak, jó barátaim a fiúk, összeférhetetlenség, satöbbi, hát jó volt, nagyon jó, őszintén. És a fények nagyon rátaláltak a zenére, fantasztikus látványt nyújtott a színpad az elektronikus misztikumra fogékony arcoknak, például nekem is.

A végén azért leszakadunk a másik kötelező programra, a párhuzamosan futó Tudósokra, aminek a második felét szerencsésen elcsípjük. A Tudósok Index-közeli szintén, úgyhogy ismét csínján kéne bánni a dicsérő jelzőkkel, de ez nem könnyű. A Tudósok több-kevesebb rendszertelenséggel egész évben játszik, de a Sziget-fellépésük minden évben kap egy extra highlightot, igen nagy tömeg jön be rájuk mindig, és ez most is így van. Az új lemez, a Szupergyár számai sorakoznak ebben a blokkban, a lemezen rajta van a kezem munkája, úgyhogy erről még annyit sem szabad mondanom, mint eddig, maradjunk annyiban, hogy DrMáriásék minősége a régi. Aki többet akar tudni, olvassa el a bahia.hu-n Najmányi László méltató sorait.

Ráadásnak a hátsó sorok az Apa kocsit hajt című balladát követelik, mire mellettem valaki elcsodálkozik: az Apa kocsit hajt az Tudósok-szám? Hát igen. Jöjjön a történet. A 90-es évek derekán járunk, Geszti Péter - akiről ugye mindenki tudja, hogy nagyon tehetséges? - egyik elfeledett tévéműsorában (ami azért még mindig élvezhetőbb volt, mint a TV2-n kivitelezett tavaszi mélyrapülése), és egyszer csak feltűnik egy videóklip, Apa kocsit hajt, és pillanatokon belül a fél ország vinnyogva röhög, és napokig másról sem beszél. Csakhogy. A tehetséges profi kicsit elfelejtette felkonferálni a műsorszámot, meg elfelejtette lekonferálni is, és a klip közben sem írta ki, hogy mit is láttunk, sikeresen megfosztva ezzel DrMáriásékat az országos méretű siker esélyétől. Az elvetemültebbek - mint én is - fél éves nyomozás árán ki bírták nyomozni a "zenekar" kilétét (az idézőjel az akkori felállásra még jogos), de nem voltunk sokan.

A Magic Mirror-sátor

Jogos kritika érte utol a minap az Index házatáját, mégpedig azokból, hogy nem nagyon foglalkozunk az elhíresült Magic Mirror sátorral. Most fogunk akkor egy kicsit. A Tudósok levezetéseként megnéztünk tehát egy jó hangulatú traveszti-showt, és szülői megnyugvással vettük tudomásul, hogy valahogy egyetlen gyermek sem keveredett be a sátorba - ami egyébként a Sziget talán legpompásabb építménye volt, fából készült, apró színes üvegberakásokkal, a berendezés kivitele pedig a külső höz hasonlítva talán még elegánsabbra sikerült.

A traveszti-műsor közönsége nagyrészt heteroszexuális párokból tevődött össze, akik szemlátomást igen jól szórakoztak, és akik szemlátomást egy pillanatra sem akarták elengedni párjuk kezét a homoszexuális propaganda eme gigantikus koncentrációja hatására sem. Konstatáljuk tehát azt, amit addig is tudtunk: a hülyeség ellen tűzzel-vassal küzdeni szent kötelességünk.

Cirmos Kormos bandájából veszünk négy ütemnyi mintát a Táncdalfesztiválsátorban, aztán lássuk a napi sztár DJ-t, David Moralest. Egy szóban: csalódás, több szóban meg nem érdemes. Három évvel ezelőtti slágerének egymillió-hatszáznegyvenezredik remixével nyomul idén, itt nálunk is, kibírhatatlanul hosszú ideig variálja a rég megunt zongoraszólamot, áh, hagyjuk, úgyis mindjárt itt a reggel, zárás, kiáramlás, forgalmi dugó, szigetvég, jövőre veletek... jaj.

az oldal tetejére