CímlaponA rovat híreiA rovat cikkei |
Szar a világ, dugunk?2002. 08. 01., 17:59 | Frissítve: 2002. augusztus 02., péntek 12:40
Egy Depeche Mode-os ne menjen Cure koncertre. Végképp ne zuhogó esőben. Végképp ne, ha Robert Smith 15 éve csak csúszik lefelé, és még akkor is lejjebb tud mászni, amikor az ember azt gondolná, ennél jobban nem lehet. Fekete kontúros szénaboglya-frizura, depressziós, szétivott arc, vénembertempó. A piacot meg jól elvitte Marilyn Manson.
- Szar a világ, dugunk?
- Aha, de vigyázz, erre a szar világra nem akarok gyereket szülni. - Cure-os nő felszedése valamikor a rendszerváltás környékén egy elfuserált házibuliban. És akkor az ember azt gondolja, mit keres ő ott? Mit beszélget egy feketébe bújtatott nővel? Ronda lesz vagy sem, ha kivakarja a festékből? De azért nyomja a dumát: - A világ nem feltétlenül szar. Az egész életedet nyavalygással akarod tölteni, vagy iszunk is valamit?
Az évek múlnak, Robert Smith pedig csak egyre hízik. A hajkurászott cure-os csajokból anyák lesznek, híznak ők is. Depressziójuk konstans, a Cure helyett most szeretőt tartanak a bérházból. A Cure pedig nyitósztárként lép fel a nagyszínpadon. Ember hóna alatt magát egykori cure-osnak mondó nő. (Ezek szerint nem mind hízott meg, nem mind tart szeretőt a bérházból, és a sok fekete festék alatt kellemes meglepetés is érhette volna annak idején az embert.)
Szegény Smith pedig maradt volna inkább otthon. Öreges, ócska szánalom. A zuhogó eső még rá is játszott. Még a jobbakat - Love Cats, Boys Don't Cry - is sikerült kifakult sztárként lenyomni. Többet a történet nem érdemel. A Depeche Mode viszont tartja magát. Linkek |
hirdetés
|