Sziget 2002

Szar a világ, dugunk?

2002. 08. 01., 17:59 | Frissítve: 2002. augusztus 02., péntek 12:40

Egy Depeche Mode-os ne menjen Cure koncertre. Végképp ne zuhogó esőben. Végképp ne, ha Robert Smith 15 éve csak csúszik lefelé, és még akkor is lejjebb tud mászni, amikor az ember azt gondolná, ennél jobban nem lehet. Fekete kontúros szénaboglya-frizura, depressziós, szétivott arc, vénembertempó. A piacot meg jól elvitte Marilyn Manson.

- Szar a világ, dugunk?
- Aha, de vigyázz, erre a szar világra nem akarok gyereket szülni. - Cure-os nő felszedése valamikor a rendszerváltás környékén egy elfuserált házibuliban. És akkor az ember azt gondolja, mit keres ő ott? Mit beszélget egy feketébe bújtatott nővel? Ronda lesz vagy sem, ha kivakarja a festékből? De azért nyomja a dumát:
- A világ nem feltétlenül szar. Az egész életedet nyavalygással akarod tölteni, vagy iszunk is valamit?

- De hát a világ szar, Robert Smith is megmondta, nem érzed a zenéből? - érkezik a válasz. Leszarom, elvégre én depeche-es vagyok, de a csaj már megvan. Még fél óra, egy kis anyázás, hiszti, esetleg verekedés, de irány az ágy. Majd vigyázunk. A festék megóv a felismeréstől. Öcsém fanclubfüggetlenként hajkurászik egy másikat. A hatékonyság ugyanaz, a taktika is. Friday i'm in love. Csak a zene szar. Robert Smith nyavalyog, éppen pókhálót szed le egy hernyóról, arcán a festék stabil.

Az évek múlnak, Robert Smith pedig csak egyre hízik. A hajkurászott cure-os csajokból anyák lesznek, híznak ők is. Depressziójuk konstans, a Cure helyett most szeretőt tartanak a bérházból. A Cure pedig nyitósztárként lép fel a nagyszínpadon. Ember hóna alatt magát egykori cure-osnak mondó nő. (Ezek szerint nem mind hízott meg, nem mind tart szeretőt a bérházból, és a sok fekete festék alatt kellemes meglepetés is érhette volna annak idején az embert.)

Cure a kivetítőn
De honnan kerültek elő látványosan cure-os nők 2002-ben? Honnan van az utánpótlás? Ezek a csajok egy szoba sarkában nyavalyogták végig az elmúlt tíz évet? Konzerválva ráadásul? Merthogy a 17 éves átlagéletkor talán még túlzás is rájuk nézve. Ezeket ugyanazzal a gyenge dumával fel lehetne szedni? Biztos.

Szegény Smith pedig maradt volna inkább otthon. Öreges, ócska szánalom. A zuhogó eső még rá is játszott. Még a jobbakat - Love Cats, Boys Don't Cry - is sikerült kifakult sztárként lenyomni. Többet a történet nem érdemel. A Depeche Mode viszont tartja magát.

hirdetés