Sziget 2002

Címlapon

A rovat hírei

A rovat cikkei

A gót Balázs Fecó és a kecsegék

2002. 08. 07., 16:31 | Frissítve: 2002. augusztus 08., csütörtök 12:55

A Sziget utolsó napját szabadtéri sportprogrammal kezdtük, amennyiben izmos testű kecsegéket próbáltunk kifogni a Dunából Lovasi Andrással, a második legismertebb Baranya megyei horgásszal. Nem számoltunk azonban a reflexeket legendásan rongáló rockandroll életformával és a porcos halak kiszámíthatatlan viselkedésével. Nem maradtunk azonban zenei élmény nélkül, hiszen megismerkedtem a világ legnyafogósabb zenekarával.

Lovasi Andrással egyszer horgásztunk a Pécsi-tavon, ahol először nem fogtunk süllőt, aztán nem fogtunk pontyot. Ez jó alapot teremtett egy Budapest-közeli visszavágóra. Eljött Etele is, a hörgős fémzene szakértője, aki még sohasem horgászott életében.

Meglepő kisgyermek

Expedíciónk úticélja a híres gödi homoksziget volt, az a hely, ahol egyszer odajött hozzánk egy nagy termetű horgászbotos férfi, és megkérdezte, hogy nem láttunk-e egy fiút, aztán nem sokkal azután, hogy továbbállt csukázni, befutott egy kisfiú, kicsit beszélgetett velünk, hirtelen megkérdezte, hogy nem vagyunk-e rendőrök, majd hatalmas, kosszarv alakú spanglit vett elő, lassan elpöfékelte, megjegyezte, hogy a nagy termetű az apukája, aki operaénekes, aztán eltámolygott az ártéri erdő irányába.

A hely ezenkívül arról is híres, hogy néha meglátogatják a nagy kecsegék.

Hűtött cigaretta

Útközben megálltunk egy zöldségesnél, és vettünk barackot, körtét, dinnyét, ásványvizet és cigarettát. A szigetre érve rövid rasztafáriánus szertartást követően felszereltük a botokat, Lovasi pedig a dinnyét és az ásványvizeket (és, mint nemsokára kiderült, a cigarettát is) a partszéli vízbe helyezte, hogy lehűljenek. Bevetettünk, majd dinnyézésbe kezdtünk volna, ám kiderült, hogy az áramlat Újpest irányába elragadta a komplett piknikzacskót. A horgászat sok lemondással járó sport, így rá se rántottunk a veszteségre, inkább fogtunk néhány snecit csalihalnak. Etele is fogott egyet, így meglett élete első hala.

Durva panteizmus

Pompás délután volt, a Duna úgy nézett ki, mint a Magyar Horgász egyik jobban sikerült címlapfotója, amiről eszünkbe jutott Bokor Károly, a Lovasinál is ismertebb Baranya megyei horgász és szakíró, akinek minden fogását - legalábbis híres cikkei szerint - valóságos panteisztikus roham előzi meg, amikor a mester lelke egyesül a folyóéval, amely egyszerre szerető Anya és sértett Szerető, puha Szülőszoba és kemény Sírgödör.

Végzetes félreértés

Ez utóbbiról Lovasinak eszébe jutott, hogy nemrég elment az állatorvoshoz beoltatni a házukhoz odaszokott szürke macskát. Zenész barátunk ki akarta miskároltatni, de hirtelen nem jutott eszébe a kifejezés, ezért azt kérdezte a doktortól, hogy el lehetne-e intézni, hogy az állatnak ne legyen többé kölyke. Mondta az orvos, hogy persze, beadott egy gyógyszert a cicának és megjegyezte, hogy egy-két óra múlva ellátogat hozzájuk. A neves süllőhorgász ugyan kicsit csodálkozott, hogy vajon a kertben fogja-e megműteni, de hazament és várta a szakembert. Az állatorvos be is futott, a család összegyűlt, a doktor beadott egy injekciót. Lovasi kérdezte, hogy vigyék-e ki a cicát vagy jó lesz bent is, mire az orvos némi csodálkozással azt válaszolta, hogy nem, ő kész is a beavatkozással, és azt ajánlja, ássanak egy gödröt és abba temessék.

Másodjára géb

Hiába a címlapra illő alkonyat, halat végül nem fogtunk, leszámítva Etele életének második zsákmányát, egy rosszindulatú pillantású, tíz centiméteres békafejű gébet. Összepakoltunk, és tíz óra tájban beértünk a Szigetre. Bár eredetileg Fela Kutit céloztuk meg a világzenei színpadon, orfűi barátunk unszolására megálltunk egy pillanatra a Nagyszínpadnál, ahol a Muse játszott. Lovasi már előre csigázta az érdeklődésünket azzal, hogy az együttes stílusát operametálnak nevezte.

Neogót élvezetek

A színpadon három fiatalember helyezkedett el. A cure-os kinézetű extragótikus énekes egy billentyűs eszközön Bachos futamokat kalimpálva éppen kiengedte magából az összegyűlt fájdalmat. Olyan irigylésre méltóan viaszszerű arcszíne volt, amit sminkkel lehetetlen utánozni. Negyedóra elteltével Etele a "gót Balázs Fecójának" nevezte el. Nekem a "férfimenses" kifejezés jutott eszembe, amit hétfőn hallottam valakitől. A sötétség fájdalmas gyermeke később kilépett a billentyűk mögül, és keményebb húrokba csapott, gigászi gitárszólók és fájdalmasan áradó áriák formájában. A végén óriás lufikat engedtek a közönség közé. Az egyiket felpattintották a színpadra, az énekes kiszúrta a gitárja nyakával, mire elborították a gömbbe rejtett csillogó flitterek.

Megállapítottam, hogy az érzelmes neogót stílus közel olyan vicces, mint a fémzene, aztán ettünk, elbúcsúztunk a legvidámabb orfűi horgásztól, de nem sokkal később eleredt az eső, ami egy időre bekergetett minket a Tilos sátorba, ahol Palotai és Cadik performáltak. A légkör megsűrűsödött, bent nőtt a pára, kint meg a sár, úgyhogy a nagy záporban hirtelen hazaszaladtunk, és ezzel véget is ért az idei Sziget.

hirdetés