Kiváló magyar ska zenekar énekest keres, cserébe válogathat a harsonásokból, vagy egy keretszerződéssel hegedűsökben is megállapodhat Víg Misivel. Végül egy kitörölt bekezdés a Globus ketchup bulijáról.

()
2003. augusztus 3., vasárnap 16:35


A hazai ska-szcéna néhány éve nagy örömömre újra erőre kapott, és ennek legkiválóbb képviselője minden bizonnyal a soproni Homo Skapiens. Fél hatkor játszottak a Wan2 színpadán, és pár pillanat alatt mozgásba hozták a napközben kreatívan lézengő félmeztelen nézőket.

A skára ugyanis nem lehet nem mozogni, és ráadásul öt fúvóssal vonult föl a zenekar, ami azért ritka dolog. (Bár épp olvasok egy Tizenhét nevű sokfős magyar ska-zenekarról.) Sőt, ha jól számolom, ennél sokkal több trombitás és harsonás megfordult a zenekarban, vagyis felmerül a kérdés, hogyan lehet ennyi embert összeszedni egy akkora városban?

Fúvós szekció

Tekintse meg képeinket

Instrumentális skát játszanak, néhol rockosabbat, sok feldolgozást, mint ebben a műfajban általában. Nincs is ezzel semmi baj, az ő esetükben pláne nem, nagyon jól összehangszerelték magukat, tényleg, pedig első pillantásra szűzies iskolazenekarnak tűntek. A Skatalites tiszteletére kétszer is lenyomták a Swing Easyt, egyszer lassan, majd felgyorsítva, mondom, majdnem szétesett a sátor, akkora volt a dübörgés.

A zenekar amúgy énekest keres, szükségük is lenne egy jó hangra, hogy kicsit elmozduljanak a háttérzenés holtpontról. (A Pini nevű figura mellesleg elképesztően jól umcaccázik, ha éppen nem harsonál.) Ha pedig megvan a vokál, már csak egy ütős szövegíró kell, és akkor nincs megállás. A Sziget egyébként díjazta a Homo Skapienst, Auróraszappan című számuk felkerült a Placc cédére. Aki lemaradt róluk, egy kis ízelítő itt a letöltéseknél.

Balaton Unplugged

Tizenegykor a Bahiánál voltunk, hogy belenézzünk a Balatonba, de Víg Misiék híresen csúszós zenekar, ráadásul most egy vonósnégyest is magukkal hoztak, ami tovább nyújtotta a beállást. A dolog aztán úgy nézett ki, hogy Víg szokása szerint felolvasta Sziget-gyalázó pamfletjét (ezt minden évben megteszi), aztán kezdtek.

Sajnos a színpadtechnika rövid tíz perc alatt a műhibák ablak-zsiráfjával szórakoztatta a közönséget, volt, amikor csak a színpad mellett álldogáló Pepsi-hütő világított csak. A vonósokat Dönci (Dénes József) készítette fel, hangszerelte, kottára vetette a Balaton számokat, és így egy alapvetően unplugged jellegű koncertet adtak, miközben Víg Misit úgy világították be, ahogy az igazi sztárokat szokták (felülről és sárgán), és ez a Kurt Cobaines stílus egészen jól állt neki.

Pörgés Zionba

A Zion Train nagyon nagy bulit csapott viszont, legutóbb a Dub Pistolson láttam ekkora pörgettyűt. Szily kolléga féle megemelkedés volt itt kérem szépen. Alapvetően nem egy bonyolult zene a Zioné, és a masszív dub basszus, valamint a trance-es, dancehallos elemek tökéletesen megfeleltek arra, hogy két lábbal senki ne maradjon a földön.

Molara, az énekesnő valamint az MC, Johno korrektül egyben tartotta a hangulatot, annak ellenére is, hogy kicsit érződött a túlzott rutinosság. Kitűnő esküvői zenekar lenne egyébként. A végefelé Blair és Bush neve is előkerült, már attól féltünk Medgyessy Pétert is szidni fogják, és a felajzott tömeg szétveri Taszárt, de ez végül is nem történt meg.

Csúszós vég

Utolsó menetben visszaszaladtunk Karabélyozni, akik elméletileg kettőkor kezdtek a Bahián, de mindenki csúszásra számított. Sajnos kiderült, rajtuk verték le a port, egy órájukból csak negyven percet játszhattak, ráadásul egy bahiás gyerek folyamatosan felmászott a színpadra, hogy szavaival érzékeltesse az idő múlását, ami meglehetősen ocsmány dolog volt. Sebaj, jól kifütyültük.

Az 1990 óta működő zenekar a Táltos utca (Bahia, 2002) című albumáról játszott, érdemes beszerezni, sokan mondjuk, ismeretlenségük ellenére, a magyar alternatív rock élcsapatai közé tartoznak, a szövegíró és dalszerző Leventével az élen, valamint Maurits úrral a jobbszélen, aki mellesleg a kiváló Flash zenekar basszgitárosa is.

az oldal tetejére