CímlaponA rovat híreiA rovat cikkei |
Kölyköd voltam, éeőőő eee!2004. 08. 09., 14:55 | Frissítve: 2004. augusztus 10., kedd 10:05
Ezúton akkor lestoppolnám a "legkeményebb hely a Szigeten" címet a Honvédelmi Minisztérium területének, ahol jókedélyű és részeg metálosok gyalázzák esténként sárba a magyar rocktörténelem klasszikusait, a kordont meg csak rázzák, rázzák a középiskolások.
A Honvédelmi Minisztérium nagyon jó taktikai érzékkel (végülis katonákról van szó, ugye) a sziget sarkába száműzött metálsátor mellé táborozott le. A bejáratot két őrbódé jelzi, ezeket majd le kell írni veszteségként, mert a tolerálhatónál többen nézték már őket ajtó nélküli, speciális tojtojnak. Különben biztosak vagyunk benne, hogy szomszédból ide szokott fiatalokban napról napra erősödik a meggyőződés, hogy a hadsereg jó dolog, terepszínűben kell járni, fegyvereket lehet kézbe fogni, és közben még szól a jó metálzene is. Az egyetlen visszatartó erő, hogy nem lehet hosszú hajat hordani, úgyhogy innen javasoljuk a honvédségnek, hogy a sorkatonaság megszűnése utáni időkben a szükséges emberanyag előteremtése érdekében lehetne belátóbb is.
Árpit nagyszínpadra A HM egy bohókás ötlettől vezérelve karaokeszínpadot is fölállított a placcon. Amikor megérkezünk, éppen a számomra hosszú évek óta feldolgozhatatlan XL Sisters formáció Nagy test, nagy élvezetét üvölti két fiatal a színpadon. Egyikük kreativitását csillogtatva még saját szöveggel is feljavítja a számot, valami olyasmit próbál közölni, hogy ez itt a Sziget, szóval nem kell fürödni egy hétig. Utána Árpit szólítja a műsorvezető. Árpitól ránézésre sokat várunk, pont úgy fest, mint ahogy a menő karaokésokat elképzeljük. Úgy gondoljuk, Árpiba hatalmas hang és túláradó érzelmek szorultak. Hát nem. Vagyis érzelmek lehet, de hang biztosan nem. Árpi a karaokeestek örökös favoritját, a Kölyköd voltamot választotta, de erről legyen elég annyi, hogy sohasem gondoltuk volna, hogy ilyen hosszú ez a nóta. A kritikusabb hozzáállású közönség, bár nem képviselteti magát nagy számban, egy-egy rosszabb pillanatban összegörnyedve szenved, Árpit meg minduntalan lehagyja a rockosan vágtató zene, ami könyörtelenül rohan előre, nem vár senkire se. A közönség ennek ellenére önfeledten sátánvillázik, és rázza a kordon rácsait. Csíkos nőstény A karaokés lány a műsor után elmondja, hogy az első napokon nem volt kordon, de az emberek kezelhetetlennek bizonyultak, tömegesen lepték el a színpadot egy-egy Edda-sláger alatt, úgyhogy kénytelenek voltak felállítani a rácsokat. Mi egyébként csendesen rettegünk teljes ott-tartózkodásunk alatt, hogy a súlyosnak tűnő vasszerkezet felborul a rácsimpaszkodó középiskolások miatt, és maga alá temeti őket. Ez szerencsére nem történik meg, de nem rajtuk múlik. A hangulat folyamatosan a tetőfokon, a Nyolc óra munkát úgy üvölti a közönség, mintha maga Nagy Feró küzdene a színpadon, nem két fahangú lány, akik énektudásuk hiányosságait színpadi mozgással próbálják ellensúlyozni, jobbára sikertelenül. "Hé, te csíkos nőstény!" - szólítja meg kifelé menet ízes tájszólással egy, a szigetsarki csipős hideg ellenére félmeztelenül közlekedő fiatal a társaságunkban tartózkodó csíkos pulóveres lányt. "Kérsz boros kólát?" - emeli aztán a magasba a kezében lévő festékesvödröt. A társaságunkban tartózkodó csíkos pulóveres lány udvariasan visszautasítja, majd elsétálunk a Pesti Est-színpad felé, ami a legnyugodtabb hely ilyenkor, az úttól távolabbi, eldugott részen mindig le lehet ülni, közben a pultból többéves slágerek szólnak. |
hirdetés
|
