Zoltán
21 °C
36 °C

Vidnyánszky Attila: Három év, mire a nézők visszatérnek

KARM7547
2021.06.10. 13:38
Az Index a Nemzeti Színház évadismertető sajtótájékoztatója után villáminterjút készített Vidnyánszky Attilával, aki sajnál minden tudást, ami az SZFE-ről távozó tanárokkal tűnik el, és aki szerint még három évet kell várnunk arra, hogy újra évi nyolcmillió nézője legyen a magyar színházaknak.

2019-ben nyolcmillió nézője volt a magyar színházaknak, most pedig a jövő évadot beharangozó sajtótájékoztatón említette, hogy a 2021/22-es évadra ilyen eredményt nem merne becélozni. Hangsúlyozta, milyen erős az évad, csupa fajsúlyos darab, nemzetközi vendégrendező. Ha így van, miért nem remél a korábbi évekhez hasonló nézőszámot?

Azért, mert az emberek okosak és félnek. Aggódnak a saját életükért, a szeretteik életéért, és kell egy idő, míg ez a borzalom, amit megéltünk, feloldódik bennük.

De ha színházba járnak, feloldódik a szorongásuk, nem? Miért nem bízik a nézők igényeiben?

Én abszolút bízom, de ez nem egyik napról a másikra fog bekövetkezni. Nemcsak magunkról beszélek. Folyamatosan monitorozom a vidéket, a fővárost, érdeklődöm a kollégáktól, hogyan megy náluk a nyitás. Van, ahonnan nagyon pozitív dolgok jönnek vissza, például a nyíregyházi szabadtéri színpadról, de van, ahonnan negatívak. Pesten például két kolléga jelezte, hogy sokkal nehezebben mennek el a jegyek, mint korábban. Amíg ez fölépül, visszatér az eredeti szintre, az még évek. Ha három év múlva azt tudja mondani a magyar színházi szakma, hogy újra nyolcmillió jegyet adtunk el, az már zseniális lesz.

Én is tudok olyan budapesti magánszínházról, ahol egyelőre nem mernek jegyet venni a nézők, csak a beragadt jegyeiket használják fel. Önöknél mi a helyzet? Veszik már a jegyeket a következő évad fajsúlyos darabjaira?

Nagyon hálásak vagyunk a közönségünknek azért, hogy ezt a – remélhetőleg – mögöttünk hagyott járványidőszakot ilyen megértően viselte. Csak a Madách nemzetközi találkozót (Mitem) kétszer kellett elhalasztanunk, és a Mitem-bérletesek minden esetben rugalmasak voltak. A Nemzeti közönsége az óvatossággal együtt is visszatérni látszik. A Rómeó és Júlia című új bemutatónk vagy a Tizenhárom almafa című előadásunk iránt óriási az érdeklődés. Remélem, nem töri meg ezt a lelkesedést egy újabb őszi hullám.

Úgy tudom, a Nemzeti Színház lesz az állandó gyakorlati játszóhelye az új SZFE-n végzős diákoknak. Így nem fognak hátrányt szenvedni a kaposvári egyetem végzősei, akik eddig mentek gyakorlatra a Nemzetibe?

Nem pontosan tetszett hallani, mert a Nemzeti csak az egyik gyakorlószínház lesz, folyamatosan tárgyalásban vagyunk színházakkal. Többen jelezték, hogy szívesen fogadnak vizsgaelőadásokat. Most például az az osztály, amelyik épp fönn van a nagyszínpadon a Rómeó és Júliával, Uray Péter harmadik évfolyamos kaposvári osztálya, akik, miután lejátszották Shakespeare-t, és megcsináljuk belőle az osztálytermi előadást is, rögtön Pécsre mennek Godspellt játszani. És miért ne lehetne ezt mindenütt a végzős osztályokkal megtenni, hogy folyamatosan jelen vannak gyakorlaton mindenütt, vidéken és a fővárosban is?

Merőben új éra kezdődik, új elvekkel, új tanárokkal, új osztályokkal. Nemrég indult a felvételi, milyen tapasztalatai vannak az eddigiekről?

Én rendezőkkel foglalkoztam eddig, mivel rendezőosztályt indítok, de a harmadrostánál a színészekhez is becsatlakozom. Úgy gondolom, az én osztályom meglesz, eddig a mintegy kilencvenegynéhány jelentkezőből tízen maradtak, közülük fogjuk kiválasztani a végső négyet.

Van olyan tanár, akit sajnál, hogy távozott és nem fog tanítani?

Nem én küldtem el őket, ők álltak fel. Nem az én döntésem volt, tehát nem az a kérdés, hogy én sajnálom-e vagy sem.

De van olyan, akivel kapcsolatban sajnálja, hogy nem fog ott tanítani?

Persze. Minden tudást, minden értéket sajnálok, ami már nincs abban az intézményben, amelyben én is dolgozom.

Óvatosan fogalmazott az évadismertetőn a nemzetközi színházi találkozóval, a Mitem-mel kapcsolatban. Most lesz vagy nem?

Azért fogalmazok óvatosan, mert nem rajtunk múlik. Ha normális időket élünk, egy egészen fantasztikus találkozó lett volna. Az indiaiak például egy különleges, huszonnégy órás előadással jöttek volna, de sajnos őket nélkülöznünk kell, ahogy a vietnamiak lenyűgöző produkcióját is. De még minden képlékeny, Robert Wilson amerikai rendező például két napja erősítette meg részvételét, aminek nagyon örülünk. Ez az elmaradt Mitem pótlása, reméljük, a következő, az áprilisi már teljes lesz.

Nemrég az ön egyik tanítványa, Berettyán Nándor, a Nemzeti Színház színésze kapta a Karinthy Színház igazgatói pozícióját. Úgy tudom, ön nem javasolta neki, hogy elvállalja. Igaz-e?

Igaz, mégpedig azért, mert szeretem ezt a gyereket, nagyon tehetségesnek tartom mint színészt, és féltettem. Tudtam az ambícióiról, már első évfolyamon saját csapatot szervezett, meg is rendezte A walesi bárdokat, vizsgán is bemutattuk. Minden igazolódott, amitől óvtam, és továbbra is féltem őt, mert nem biztos, hogy kész van erre. Ezért javasoltam, hogy gondolja át erősen. De így döntött.

(Borítókép: Karip Tímea / Index)