• Cinematrix
• Média
• Showbiz
• Kultpol
• Klassz
• SciFi
• Életmód
• Litera
• Archívum

• Mellékletek

• Kiskarácsony
• Sziget 2005
• Korrektorblog
• Filmszemle 2005
• Sziget 2004

• Szavazások
• Ámuljon a jövő Budapestjén!

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Oshima Nagisa: A japán Jean-Luc Godard

Hatvanas évekbeli lázadó, 68-as politizáló értelmiségi, szexuálforradalmár, az utóbbi évtizedekben színes öltözetű és gondolkodásmódú tévészereplő, médiasztár. Újhullámos, kézikamerás vegzálásoktól, az “ifjúsági problémától“ radikális szélsőbaloldali mozgóképes akciókon és a filmtörténet első és mindmáig egyetlen művészi hardpornó moziján (Ai no korrida; Az érzékek birodalma) át verekedte el magát a máig. A hetvenes évek közepe óta francia (ko) produkciókban dolgozik, jelentős alkotása volt a Boldog karácsonyt, Mr. Lawrence, mely az első japán háborús film, ahol az derült ki egy dzsungelbéli hadifogolytáborban, hogy a japán fogva tartók tetűk, az angolszász foglyok meg nem. Utolsó filmjét nagyon régen, 1986-ban rendezte, a Szerelmem, Max c. alkotásban Charlotte Rampling lobban ellenállhatatlan szerelemre egy csimpánz iránt.

Toshiro és Sozaburo harca

Sokat kellett várni az új filmre, de megérte. 1865 van, egy nagy történelmi kor vége, a sogunátus érzi közelgő vesztét. A Chisu-szamurájok a déli szigeten, Kyushu-n már megöltek egy, a tilalom ellenére partraszálló angolt, felvonult a brit flotta, vontcsövű ágyúikkal biztonságos távolságból szarrá lőtték a parton vagdalkozó japánokat, a hosszú béke ideje, az Edo-kor beteljesítette hivatását.

Kyotóban az egyik milícia-klán, a Shinsen-gumi tagfelvételt hirdet, a fő harcművésszel fakarddal vívott nehéz próbák után ketten kerülnek be, Tashiro Hyozo és a 18 éves homoerotikus díva, Kano Sozaburo. Előbbi erősebb és képzettebb, utóbbi ügyesebb és tehetségesebb. Kondo parancsnok és Hijikata kapitány (Kitano Takeshi játssza, aki szerepeiben tévés és színpadi nevét, a Beat Takeshit használja) egyetértenek, hogy Sozaburo csiszolatlan gyémánt. Sozaburo jól öl, végez ki, helyén a szíve, volt szeretőjét is úgy vágja taccsra, hogy nyekken. Sozaburo még nem volt nővel, Tashiro viszont azt mondja (Japánban egyébként évszázadok óta elismerten és respektáltan), hogy “szamuráj, szerelem, e kettő“, de Sozaburo megjáratja, hergeli, ingerli, kikosarazza.

Sozaburo lányos férfiszépsége más szamurájokban is vágyat ébreszt, a sok gerjedelem lassan veszélyt jelent a csapategységre, a parancsnok és a kapitány megbízzák Yamazaki felügyelőt, vinné el Sozaburót a kyotói Shimbara kurtizán-negyedbe megkapatni, de Sozaburóról, mint impregnált ördögbőrről a szenteltvíz, lepereg a város legjobb kurvája is. Yamazakit az éj leple alatt meg akarják ölni, bizonyos jel azt sejteti: Tashiro volt az, és félreértelmezett férfiféltékenység lehetett az indoka. Kondo és Hijikata megállapodnak, Sozaburo értékesebb nekik, már csak okulásképpen is végezze ki ő Tashirót.

A kanálisba borult cseresznyefa

Megállapodnak, egy-az-egyben kell, senki nem segít, ha Tashiro felülkerekedik, de figyelik minden lépésüket. Éjszaka, kishíd: Tashiro és Sozaburo holdfényes kardtánca az iaido magasiskolájának szabályai szerint, Tashiro előnyt szerez, Sozaburo kezéből kiesik a katana, kézzel fogja Toshiro kardját, kinek kezében ott a lehetőség, hogy elmetssze Sozaburu nyaki ütőerét, aki ekkor szerelmes szavakat suttog, Toshiro kihagy, Sozaburo kihúzza az obiból a wakizushit, és azzal metszi le Toshiro bal oldalát. Kondo parancsnok és Hijikata kapitány a rejteken veszik ezt, a suttogásból származó előnyszerzés miatt keserűség van bennük, Hijikata hazamenet a kanálisparton dühödt, de stílusban- és rendszerben tartott mozdulattal vág le egy virágzó cseresznyefát, a fa lassításban hull a kanálisba, a cseresznyevirágok pedig a vége-főcímbe.

Amitől azt hihetnők, hogy ez egy pikáns film, attól Japánban nem pikáns. Pikáns attól, hogy Oshima életében talán először csinált jidaigekit (történelmi film), rögtön klasszikus, nagy filmet; az itt adott kereteket meghaladná a ninjók (vágyak) és girik (kötelezettségek rendszere), a sok on (tartozások földön innen és túl) és bushido (“a harcosok útja“), a yugen és a mono no aware (spéci esztétikai kategóriák) elemzése, talán majd egyszer, a lényeg, hogy nem a homoszexualitástól, hanem a harc közbeni susogástól tabu, a Tabu, mindezt klasszikus rendben és arányokban, mint egy tümpanon, egy Shakespeare-előadás az Old Vic-ben, vagy egy Hofi-paródia a középső Kádár-korból.

Nagy: 1./ mester, 2./ visszatérés, 3./ film.