titanic

Luna Papa

Valahol Belső-Ázsiában

2000. 10. 06., 18:56 | Frissítve: 2000. december 15., péntek 14:55

A vetítések után összejöttünk néhányan, s felületes csevegésben tárgyaltuk ki, kire milyen hatással voltak a látottak. Ismerőseim a Csodaországot néztek meg, lefáradtak tőle, egyikük azonban benézett a Luna Papába is, amitől szintén rosszul lett. 'Valami ázsiai zagyvaság '- kommentálta röviden; biztos Kusturicát sem szereti, gondoltam magamban.

Felkerekednek, hogy megtalálják majdani gyermekének apját
Valahol Belső-Ázsiában, egy poros kis (mondjuk, afgán) faluban mindennapos háborúskodás közepette éldegél Luna papa csonka családjával, tinédzser lányával Mamlakattal és szellemi fogyatékos fiával, Nasreddinnel. Bár a közeli állóháború meghatározza megélhetési körülményeiket, gondolatvilágukra és cselekedeteikre semmilyen hatást nem gyakorol. Az apa szívós családfenntartó, nyulakat nevel, az élet még nem keserítette meg. A fiú, Nasreddin a magasba, a végtelen messzeségbe vágyik, képzeletben zsinóron nyakába aggatott üvegek segítségével repteti el magát a szörnyűségek elől.

Mamlakat színészi karrierről álmodozik, vetési jelmezbálon töknek öltözik és Shakespeare-szöveget mormol. A színházban leli minden örömét, de ez lesz tragédiája szín-tere is. Megelégelvén ugyanis a hivatásos színházcsinálók értetlenségét, egy sötét erdőben, s egy távoli női hang csábításának engedve saját színdarabot fabrikál és a világot jelentő deszkákról, a shakespeare-i és a „Tok Cruise”-i (az afgánok tökre k-val mondják) tökélyről képzeleg. Mire megvirrad és az álom véget ér, Mamlakat egy domb alján találja magát, ruhája vérben ázik, szüzessége oda.

Messzire vágynak
Annak biztos tudatában, hogy szégyene okozója a távolról és titkjon imádott komédiás volt, Mamlakat felkerekedik apjával, hogy megtalálja majdani gyermeke apját. A falu népe persze durván elítéli a lányt, a gyerekek kővel dobálják meg, a nők meg megvetően leszállnak, ha nagy hasával felbukkan a kompon. Az apa és fia eközben a tettek mezejére lépnek, ádáz indulattal fésülik át a környék színházait, időnként foglyul ejtenek egy-egy léhűtő színészt, akikről aztán rendre kiderül, hogy ártatlanok.

Mamlakat végül megelégeli kitaszítottságát, elhagyja a falut és magányosan nekivág az ismeretlennek. Rövidesen egy bolond világcsavargóval tér vissza a szülői házba, de boldog vele sem lehet: az esküvőn fekete bikák potyognak az égből, és halálra zúzzák apját és újdonsült férjét. A tettes, egy figyelmetlen pilóta, beismeri a dolgot és bűnhődni akar. Mamlakat viszont felismeri benne gyermeke apját: vad gyűlöletének delejező látványa örök álomkórba kergeti a férfit. A falu értetlenül, de immár tettleg reagál, amire egyetlen válasz létezik: a menekülés. A lány ventilátor-hajtotta 'varázsszőnyegen' menekül el a bosszúszomjas tömeg elől.

Az esküvőn fekete bikák potyognak az égből
Kudonjnarazov filmje nagyszerű szórakozást ígér azoknak, akik kedvelik a szikár humort, meg akik nincsenek ráállva a hosszúra nyújtott érzelgős jelenetekre. A Luna papában minden pikk-pakk történik, villámgyorsan váltogatják egymást a fájdalmasan szomorú és a hasunkat-fogjuk-a-röhögéstől jelenetek. Mindez pedig egy a Kusturica Macskajaj-át idéző bizarr, keleties atmoszférában. A Lé meg a Lola-ból ismert Moritzt Bleibtreu pedig szimpatikus idióta, amolyan mifélénk, csak papírja van róla.

Luna Papa
Luna Papa, 1999
színes osztrák-német-orosz-svájci-francia filmdráma, 107 perc
rendező: Baktijar Kudojnazarov
szereplők: Moritz Bleibtreu
Nikolai Formenko
Chulpan Khamatova
Merab Ninidze
Ato Mukhamedshanov
Polina Raykova

hirdetés