A forradalmi hangulat válaszol

Ahogy megígértük, küldjük a nótát, Hammer Ferenc válaszol az olvasók pár poszttal korábban feltett kérdéseire. Hráom értékelhető kérdés érkezett, már ha most nem számoljuk ide, a "Te mi a faszt akarsz, baszod?" és a "Lehetek-e főtanaácsadó az MTV-nél havi nettó nyolcszázötvenezerért?" típusú kérdéseket.

A kommentmezőbe bekalapálva továbbra is várjuk kereszt- és körkérdéseiket a közszolgálat, MTV és új digitális média témakörben.

Kedves Feri, Szerintem a piac és a közszolgáltatások kapcsolata ennél jóval pontosabb definíciót igényel. Igen pongyola példa a piaci kudarcra, hogy nem adnak kölcsön tévéalapításra. Te sem adsz minden kéregetőnek vonatjegyre pénzt, csak annak, akinek elhiszed. A szlovák kisebbségivel is baj van. Egyfelől a piacnak nincsenek elméletei az állampolgársági jogokról, ez a logikáján kívül esik. Tehát az, hogy sokan azt gondolják, a nemzetiségi hovatartozás olyan önmagába vetett érték, amire közösségi forrásból áldozni kell, az értelmezhetetlen a piaci logikában. Ha van annyi magyarországi szlovák, aki számára fontos eszköz a televízióban erősítse meg csoporthovatartozását, akkor erre az igényre létre fog jönni a piac válasza. Egyszerűen ilyen költséges dologhoz kevesen vannak. Járna? Talán, de érvelni kéne. Csak vigyázzunk, nehogy egy dupla nelsonnal felérő közmegegyezés alakuljon ki arról, hogy Farkas Bertalan után a hazai kisebbségek reprezentánsainak jár űrutazás. (esetleg felsőházi képviselet) A piaci kudarcról szóló elméletek nagyon sokkal járultak hozzá a kapitalista társadalmak működésének megértéséhez, önképük javításához, a közösségi választások kialakításához. De sajnos nagyon sokan csak végső leleplező érvként használják: Naugyehogyugye, kudarcos a piac! Még Nobel-díjat is osztottak ilyen elméletért, hátakkor miről teccik itt beszélni a szivarozó kövér úrnak a pénzeszsákon ülve?! Különben hajrá!

Hammer Ferenc:

A felvetés, miszerint az új közszolgálatban az állami pénzen végrehajtott közmédia feladatait –a piac lehetőségeit is figyelembe véve– precízen kell meghatározni, teljesen jogos. Én is azt állítom, hogy nem általában a közszolgálatról kell egy égrengetően bölcs meghatározást hozni, hanem a (majdani), közpénzből létrehozott tartalmaknak kell kiállnia azt a kettős próbát, mely szerint a piactól nem várható el az illető tartalom létrehozása és emellett közérdek fűződik létrehozásához. E “megindokoltság”-lista azonban minden MTV-elnökjelölt programjának DNS-e, fundamentuma, gerincoszlopa és emígyen legféltettebb titka, melyből minden további nélkül kiolvasható, hogy milyen csatornákat lát jónak a jelölt, milyen arányok rajzolódnak ki a tartalomstruktúrában stb. És mint azt elmondtuk már többször, jelen verseny szabályai szerint aki közzéteszi programjának elemeit az eredmény kihirdetése előtt, az kizárja magát a versenyből. A Közszolgálat a digitális korban című tanulmány 5.2 -5.4 pontjai beszámolnak arról, hogy miért nincs egységes szabály arra nézve, hogy miként kell e megindokoltság-listának kinéznie, azaz hogy miért kell e listát jelen pillanatban titkolnunk. Amúgy pedig (számos szakirodalommal egyértésben) kitartok abbéli állításom mellett, hogy a piacra lépés költsége ha túl magas, az piaci kudarc, mert monopóliumhoz vezethet. A nemzeti és etnikai kisebbségek médiajogosultságainak értelmezéséhez –feltehetően a többi elnökjelölthöz hasonlóan– „A nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesülése a médiában” című Kaltenbach-tanulmány levezetését tartom irányadónak. Azaz való igaz, a (nemzeti) identitás értelmezhetetlen a piac számára, azonban ha a versenyjogot ütköztetjük más alkotmányos alapjogokkal, akkor fogalmazhatunk úgy, hogy ez legyen inkább a piac baja mint az identitásé. A kérdés ekkor az, hogy a szlovák identitás elismerése hogyan is néz ki a gyakorlatban. Mert ez viszont már nem a szlovák kisebbség magánügye.

Fontosnak tartom, hogy rávilágított a magyar kultúra egy jelentős féloldalasságára: Valóban, rejtélyes módon a piac szerepe az életünkben csaknem mindig negatív fényben tűnik fel (amivel szemben védekezni kell stb.), ám a piaccal kapcsolatos százados bölcsességek garmadája Adam Smith-től innen és túl, miszerint a piac a szabadság, a kreativitás és a felelősségvállalás legnyilvánvalóbb gyakorlóterepe, vagy átlátszó brókerideológiaként nyer elismerést vagy pedig csend van róla.

Lenne egy kérdésem. Az eddigi kampányból megéreztem, hogy itt forradalmi hangulat van, és ez a Hammer majd fenekestül felforgat mindent és valami zseniálisat csinál. Egészen újszerű lesz minden, el se tudom képzelni, hogy milyen. Most meg ugye olvashattunk a nemzetiségi műsorokról, vallásiakról, híradóról, okos emberek beszélgetéseiről. Na de hát most is ezek vannak nem? Akkor mégse lesz fenekestül felforgatás? Valószínű félreértettem eddig. Inkább úgy van akkor, hogy amit az MTV próbál csinálni az végülis nem rossz, csak az a rossz, ahogy csinálja? Nagyjából ilyen céllal kell műsorokat csinálni, csak sokkal jobbakat? Maradjanak kb. ezek a műsor-kategóriák, csak legyenek izgalmasabbak, modernebbek, elfogulatlanabbak? Vagy mégiscsak tervbe van véve egy kis fenekestül felforgatás, és alapvető strukturális változtatások is lesznek? De mik? Kicsit félve kérdezem ezt, mert mint a kérdésből is látható, én még annyira sem értek a média világához mint a Hammer Feri, hát még a hozzászólók többsége.

Hammer Ferenc:

Őszinteségért őszinteség jár. A „forradalmi hangulat“ utalás a megjegyzésben igen pontosan tükrözi a helyzetet. A közszolgálat „megindoklásának“ gyökeres megváltozása, a radikális intézményi változások lehetősége, a közeledő „új médiatörvény“ mind azt sugallják, hogy sose volt ekkora esély a dolgok megváltoztatására – és amúgy ez a fő oka annak, amiért belevágtam ebbe a versenybe. Azonban a „forradalom“ utalás nyomán helyes, ha 1989-re gondolunk. Mint ahogy ostoba vagy gazember volt, aki 1990-ben sitty-sutty osztrák életszínvonalat ígért magyar munkatempóval, éppúgy illúzió vagy szélhámosság lenne azt ígérni, hogy a jelenlegi, legatyásodott, szakmailag és politikailag megalázott MTV holnaptól a BBC lehet. Nem kockáztatok, ha azt állítom, az MTV sose éri el a BBC színvonalát. De egy rokonszenves, modern és fejlődőképes MTV nem illúzió. A konkrétumokra térve, ez azt jelenti, hogy jelen igen, lesz olyan, hogy okos emberek beszélgetnek, de nem mindegy hogy hogyan, mennyit és milyen körítésben. Igen, maradnak nemzetiségi műsorok, ám az ki lesz zárva, hogy a jelenlegi amatőr skanzenvircsaft fennmaradjon.

Miért engedünk akkora teret az egyházaknak? Egy-két öregember hallgatja csak, aki azt se tudja merre áll arccal. Különben pedig simán van dellájuk rádiót indítani, de inkább élősködnek az államon. Ez meg miért van?

Hammer Ferenc

Az egyházi műsorok jelenlegi formájukban zömmel tarthatatlanok. A közpénzen történő igehirdetés legalábbis problematikus, a nem templomba járó többség szintén közpénzből történő gyakori szapulása (mondván bűnösök, rövidlátók, elveszettek stb.) viszont egyenesen megengedhetetlen. Ugyanakkor az, hogy az egyházak miként vesznek részt a közélet vitáiban, hogyan szolgálják híveiket és másokat, és hogy milyen módon gyarapítják a kultúrát és a társadalmat, magától értetődően közügynek számítanak. A hangsúly itt is azon van, hogy miként kell a hit, a vallás és az egyház kérdéseit korszerűen megjeleníteni. És mint a sporthíreket sem lenne helyes, ha becsületben megőszült futballedzők szerkesztenék, éppúgy nem az egyházi vezetés magánügye, hogy nézzenek ki a vallással kapcsolatos műsorok.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!