Tényleg csak pogácsáznak a civil kurátorok az MTV-ben?

Tényleg csak BMX-esek ülnek a tévékuratóriumokban? Igaz, hogy csak a politika bábjai a civil kurátorok? Van-e egyáltalán bármibe beleszólásuk a társadalmi szervezetek delegáltjainak vagy csak pogácsázni járnak be? Megkerestük a legakítvabb civil kurátort, Gráf Csillát, ugyan mutassa már be, hogyan működik a tévékuratórium.

Kurátorból kétféle is van a közmédiumoknál. Az elnökségi tagokat a parlamenti frakciók delegálják, testvériesen, fele-fele arányban a kormánypártok és az ellenzék. Aztán ott van 21 civilnek mondott kurátor, őket a lehetőségre pályázó, aztán sorsoláson kiválaszott társadalmi szervezetek küldik be a médiakuratóriumokba. Mandátumuk egy évre szól, feladatuk pedig döntően: az üzleti terv és a mérleg jóváhagyása. Ha szerencséjük van, akkor elnököt hívhatnak vissza, vagy választhatnak. A műsorba nem szólhatnak bele, ezért nincs például BMX-műsor az MTV-ben. A társadalmi kurátorok listája itt, a szervezetek nevével együtt.

Gráf Csilla a legaktívabb civil kurátor a közmédiumokban. Tíz éve kezdte civil kurátori pályafutását a Duna TV-nél, 2005 óta pedig növelte a tempót, párhuzamosan ott van a Magyar Televízió és a Magyar Rádió kuratóriumában is. Meglehetősen változatos szervezetek jutatták be, az MTV kuratóriumába a mostani egy évre a Hangya Raktárszövetkezeti Termékpályás Szövetkezetek/Szervezetek Szövetsége küldte, előtte a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége, a Regnum Marianum Sport Egyesület, még azelőtt a Magyar Katolikus Családegyesület delegálta. A rádiónál ugyanez a lista Közéleti Önképző Kör, Magyar Vívó Szövetség, Kalász Katolikus Asszonyok-lányok Szövetsége, Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége.

Emailben kérdeztünk, emailben válaszolt. Lett volna több pont, ahol visszakéredeztünk volna, de már így is igen terjedelmes lett az interjú. Szóval, Gráf Csilla vágatlanul.

Az egyik kommentelőnk azt a meglepő értesülést oszotta meg velünk, hogy ön Gráf József lánya. Igaz ez?

Gráf Józsefnek nem lánya, hanem unokája vagyok. Nagyapám az erdélyi, Zsil-völgyi bányászváros, Lupény szeretett református lelkésze volt több évtizeden keresztül a múlt század közepén. Sajnos én nem ismerhettem őt, ugyanis a romániai Vasgárda pribékjei elhurcolták, majdnem halálra kínozták, s részben ennek következtében viszonylag korán meghalt. Gráf József agrárminiszterhez, amennyiben őrá gondolt, és családjához tudtommal semmilyen rokoni szálak nem fűznek.

Ön jelenleg a legaktívabb civil kurátor. Honnan az érdeklődés a média iránt?

A megszámlálhatatlan pálfordulással tűzdelt elmúlt 15-20 évben, ebben az országban gyakorlatilag mindent tönkretett vagy hagyott tönkremenni a hatalmi - kormánypárti vagy ellenzéki - pozícióban tevékenykedő értelmiség. Alig találni közöttük olyas valakit, aki egyenes gerinccel élte túl ezt a jellempróbáló időszakot. Véleményem szerint a médiának óriási, ha nem a legnagyobb a felelőssége abban, hogy ez így alakult, és nem történt meg a közéletben egy erkölcsi megtisztulás, mely a magyar nemzet felemelkedését, szellemi, lelki, anyagi értelemben vett gyarapodását eredményezhette volna. Sőt ebből a szempontból sokkal inkább a kontraszelekció a jellemző a mai napig is. Számomra ez már a 90-es évek elején megrendítő élmény volt, hiszen már akkor mutatkoztak ennek a folyamatnak a jelei. Innen hát, az érdeklődésem.

Vannak médiás szakmai tapasztalatai?

A sajtóban vagy az elektronikus médiában soha nem dolgoztam, de már 1998 óta részt veszek a közszolgálati TV-k és Rádió tulajdonosi testületeiben, ahol döntő többségükben szintén nem a médiában korábban dolgozó, vagy bármilyen médiában szerzett tapasztalattal rendelkező tagok ülnek, ide értve a pártok által delegált és az országgyűlés által választott elnökségi tagokat is. Műszaki, közgazdasági, jogi végzettségem és korábbi vagyonkezelői, vagyonértékesítői tapasztalataim viszont sokban segítettek eligazodni a médiairányítás szerteágazó gazdasági, jogi feladatainak ellátása terén, egyszóval nem volt számomra idegen, ismeretlen a feladat.

Mi annyira vonzó a civil kurátorságban? 

A civilség olyan szerepvállalás, mely pártpolitikai kötöttségek, hatalmi béklyók, igazodási kényszerek, megalkuvó kompromisszumok nélkül teszi lehetővé a megoldandó feladatok során nélkülözhetetlen értékvállalást. A civilség ugyanis nem értéksemlegességet, hanem szilárd értékvállalási kötelezettséget jelent, és egyben a hatalomgyakorlók - legyen az kormányzati vagy ellenzéki hatalomgyakorlás - értékek mentén történő kritikáját, továbbá jogállamban, adott esetben törvényes eszközökkel történő kényszerítését az ország, a nemzet problémáinak eredményes megoldására. Ide kívánkozik Platóntól az alábbi idézet: " Ha a polgárok lemondanak arról, hogy saját maguk irányítsák az ország működését, akkor az lesz a büntetésük, hogy ostobák és gazemberek fognak uralkodni felettük."

Mit tart a legnagyobb sikerének? Sokan az ön nevéhez kötik Baló megbuktatását.

Baló Györgynek az MTV Rt. elnökévé történő elnökségi jelölése, majd a civil kurátorokkal kiegészült kuratórium általi megbuktatása idején nem voltam tagja a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumának, de ha ebben a folyamatban szerepet vállalhattam volna, biztosan nem a támogatói közé tartozom.

Az eddig végzett kurátori munkát számba véve, bármi, ami eredménynek tekinthető, még akkor is, ha esetleg én voltam a kezdeményező, sok kurátortársam segítsége és támogatása, munkája nélkül nem lett volna elérhető. Igazi sikerekről beszélni azért nem lehet.

Mert siker-e az, hogy azáltal, hogy többször fordultunk a közalapítványok felett törvényességi felügyeletet gyakorló Legfőbb Ügyészséghez, megpróbáltuk visszaszorítani az MTV és a Magyar Rádió kuratóriumi elnökei, Czeglédi László és Gellért Kis Gábor által tanúsított, sokszor a jogszabályokba és a vonatkozó szabályzatokba ütköző, a pozíciójuk adta jogosítványokkal nem egyszer visszaélő magatartását, mellyel rendszeresen akadályozták a kuratórium felelős munkáját, a civil kurátorok információkhoz jutását, tájékozódását? Az ügyészség elmarasztaló állásfoglalását követően valamelyest, és sajnos csak időlegesen, de jogkövetőbbé vált az elnökök magatartása. Siker-e ez? Inkább a küszködés keserédes eredménye.

Vagy siker-e az, hogy Such György már első próbálkozásakor, 2005-ben a civil támogatás hiányában nem lett elnöke a Magyar Rádiónak, holott teljes politikai konszenzussal jelölték az úgynevezett "pártkurátorok"? Nem siker, de eredmény, hogy legalább egy évet nyerhetett a Magyar Rádió és az azt hallgató közönség azzal, hogy csak egy évvel később indulhatott el az az értékrongálás és minden területre kiterjedő rombolás, mely a Petőfinél, Kossuthnál, Bartóknál, a zenei együttesek háza táján, a leépítések során, a gazdálkodás útvesztőiben vagy a Magyar Rádió honlapjával véleményem szerint történik.

Mennyi idejét veszi el a civil kuratóriumi munka?

Az elért eredményt nézve sokkal többet, mint szeretném. Ugyanis jobb lenne ennek a sok erőfeszítésnek olyan pályát találni, ahol nem csupán szélmalom- vagy bozótharcot vívok, hanem ahol előbb-utóbb, ugyan szívós küzdelem árán, de legalább az építő tenni akarás felülkerekedhet a nemhogy új értéket nem teremtő, hanem még a meglévőket is drága pénzen romboló, főként egyéni érdekeket szolgáló akarattal szemben. A feladat érdekességét és fontosságát tekintve, viszont több időt is szívesen szentelnék ennek a munkának, de még ezt a mennyiségű "nyüzsgést" is jócskán zokon veszik, és értetlenül állnak előtte az ehhez nem szokott, és a civil beleszólástól hidegrázást kapó párt-emberkék, akik szeretik maguk között lerendezni a fontos, kényes és fajsúlyos ügyeket, még akkor is, ha a törvények ezt másképpen rendelnék.

Mivel foglalkozik, ha nem civil kurátor?

Időm nagyobbik részét, amíg kislányom fel nem cseperedik, úgy döntöttem, hogy a további tanulásnak, a gyermeknevelésnek, az otthonteremetésnek, a családi vállalkozásunkban való tevékenykedésnek, és lakóhelyem lokálpatrióta segítésének szentelem, azért hogy megteremtsem azt az egyensúlyt, mely a család-munka vonatkozásában egy nő számára a mai társadalmunkban ritkán adatik meg.

Egyszerre kurátor a rádióban és a tévében is. Melyiket választja, ha ugyanakkor van mindkét kuratóriumi ülés?

Három éve, amióta egyidejűleg mindkét testületnek tagja vagyok, még nem fordult elő, hogy egyszerre lett volna ülése a két kuratóriumnak, illetve a mellettük működő munkacsoportoknak. Ez összesen kb. 55-60 ülést jelent, melyek egyike sem esett azonos napra a másikkal, így mondhatni a kérdés nem okozott fejtörést.

A Duna TV miért nem érdekli?

Nem érdeklődés kérdése, hogy melyik testület munkájában veszek részt, hiszen a szerencsén múlik, hogy hova sorsolják ki azon civil szervezeteket, melyekkel kapcsolatban állok. Egyébként kurátori "pályafutásomat" 1998-ban éppen a Duna Televízió tulajdonosi testületében, azaz a Hungária Televízió Közalapítvány Kuratóriumában kezdtem. Kérdése kapcsán, így visszaemlékezve, ebből az időszakból még akár sikerként is emlegethetem, de mindenképpen az eredmények közé sorolhatom azt a tevékenységet, melyet bizonyos akkor létező politikai szándékok ellenére azért fejtettünk ki, hogy ne következzen be Duna TV-nek az MTV-vel való intézményi összevonása, mely szándék akkor elég fenyegetően lebegett a Duna TV függetlensége felett. Kezdeményezésünkre született az a kuratóriumi határozat, mely ezt a szándékot elítélte, és nem támogatta az egybeolvadást, melynek eredményeként a kiegyensúlyozottan gazdálkodó Duna TV-nek az akkor már az anyagi csőd szélén álló MTV egyik adójaként kellett volna meghúznia magát.

Hogyan lehet valaki több szervezet képviselője is? Önt keresik meg, vagy ön keresi a lehetőséget?

Egyfelől pontosan úgy, mint ahogyan egy gazdasági szakértőnek több ügyfele, egy jogi képviselőnek több megbízója van. Másfelől viszont úgy, hogy valaki egyszerre lehet nő, anya, vállalkozó, hívő, sportolni kedvelő, különböző közéleti problémák iránt érdeklődő polgár, lokálpatrióta, természetbarát, környezetvédő, és még sorolhatnám. Így aztán lehet tag, vagy lehetnek csupán kapcsolatai olyan szervezetekben, melyek fontosnak tartják a média-irányításban való részvételt. S ha még képzettsége, tapasztalatai, gyakorlata is van, és elkötelezettséget, érdeklődést is tanúsít a közszolgálati média terén jelentkező feladatok megoldása iránt, igazán nem lehet különösebb csodálkoznivaló azon, hogy több civil szervezet, illetve azok vezetői megbíznak benne, és szívesen dolgoznak ezen a téren együtt vele.

Tervezi-e, hogy komolyabb feladatot vállal a médiában?

Amennyiben műsorkészítői feladatra gondol, akkor természetesen nem, hiszen az ahhoz szükséges szakmai képzettségem, vagy annak hiányában legalább a sok éves tapasztalatom, gyakorlatom is hiányzik. Esetemben szintén kizárt a politikai kapcsolati hátteret igénylő médiairányítási megbízatás is.

Indult-e valaha országgyűlési, parlamenti választáson?

Nem.

Milyen ön szerint az ideális közszolgálati tévé?

Ezt a kérdést úgy tudnám magam, és ezáltal az olvasók számára is lefordítani, könnyebben megválaszolhatóvá tenni, hogy ha helyette azt kérdezném, hogy milyen a jó, az ideális szülő? Erre talán többen mernének válaszolni, mint az előző kérdésre. Pedig véleményem szerint a kettő nagyon közel áll egymáshoz manapság, amikor a gyermekek és a felnőttek is lassan több időt töltenek a képernyő előtt, illetve többet hallgatnak rádiót, mint amennyit az iskolában ülnek, tanulnak, vagy egymással beszélgetnek. S a médiában rendkívüli módon előretörő és óriási teret hódító kereskedelmi tévék, rádiók olyan élen járnak az értékrombolásban, hogy ezzel szemben nagyon erőteljes ellensúlyt kell teremteni ugyanúgy, mint ahogyan a szülő védi, óvja gyermekét a külvilág káros hatásaitól.

Tehát milyen is a jó szülő? A gyermekét egyszerre neveli, a jóra, szépre tanítja, jó példával jár elől, követendő mintákat mutat fel, megajándékozza az anyanyelvének tudásával, szeretetével, szép beszédre tanítja, megismerteti a gyermeket a múlttal, és arra büszkének neveli, megtanítja arra, hogy mely közösséghez, családhoz, nemzethez tartozik, melyik az ő otthona, háza, hazája, segít neki eligazodni a jelenben, és ugyanakkor tanácsokkal egyengeti a jövőjét. S mindeközben felejthetetlen, örömteli percekkel gazdagítja életét, játékokat, rendezvényeket szervez neki, megtanítja, hogyan vigyázzon egészségére, hogyan kerülje el az élet különböző, már ismert csapdáit, megismerteti, megszeretteti vele a természetet, a rokonait, a szomszédait, és még sorolhatnánk. Ezt kell tennie egy közszolgálati televíziónak is műsorokba foglaltan, lefordítva a képi és hangzó világ nyelvére.

Egyet nem szabad viszont szem elől téveszteni, mint ahogyan a szülőnek sem: a köz szolgálata nem a köz igényeinek a maradéktalan és szolgai kiszolgálását jelenti. Nem azt kell sugározni, amire igény és szükség mutatkozik. Az igény sokszor úgy alakul ki a társadalomban is, mint ahogyan a kisgyermek egyszer megkóstolja 1 éves szülinapján a tortát, és attól kezdve csak azt enne - természetesen igényei szerint - holott tudjuk, hogy ez hova vezetne. Így hát, senki nem teszi ezt a saját háza táján. Így van ez a közszolgálattal is: a közszolgálati műsor minden percében (!), és ez utóbbi nagyon lényeges, változatos, igényes, és az élet minden területére kiterjedő tartalmat kell, hogy kínáljon. Ez azt jelenti, amit a talpig úriember kifejezés is takar, vagyis egy másik gyönyörű magyar kifejezéssel élve, ízig-vérig az. A közszolgálat sem lehet 20 percig az, majd 3 percben egyéb. No, ez az, ami nem megy. Nem átlag közszolgálatiság létezik, hanem folyamatos.

Milyen az ideális tévéelnök?

Milyen szép is lenne, ha ez lenne az igazi kérdés, például akár most is az MTV Zrt. elnökválasztása során, vagy lett volna 2005-2006-ban a Magyar Rádió elnökének választási kálváriája kapcsán! Addig azonban, amíg a közszolgálat szempontjából rossz, kártékony törvényi szabályozás miatt a kérdésben felelős politikai küldetésű résztvevők, azaz a kuratóriumok elnökségi tagjai az "elégedjünk meg, sőt örüljünk a legkisebb rossz" elvének alkalmazásával megtalált, s így senki számára nem igazán elfogadható, s pontosan a fordított logika okán mindenki torkán letuszkolható elnök megválasztását tekintik célnak, soha nem lesz még elfogadható, nemhogy ideális elnöke egyik közszolgálati tartalomszolgáltatónak sem.

Értelmezzük csak, hogy mit is jelent az elnökök esetében a "legkisebb rossz", vagyis mit értenek ez alatt a párt-emberkék. Súlyosan terhelő példája ennek a Magyar Rádió elnökválasztási folyamata, mely 2005-2006 során zajlott. Érdemes egy kicsit visszapillantani az akkor történtekre. Lehet ugyanis üzenete a mostani MTV elnökválasztás számára is! Tőlünk, civilektől akkor is azt várták a politikai paletta mindkét markáns felén ülők, hogy ha ők majd megegyeznek egy jelöltben, akkor arra mi feltétlen bólintsunk.

Ezt eleinte azzal próbálták elérni, hogy megkísérelték távol tartani tőlünk az információt, hátha akkor "vakon", mást nem tehetünk, mint érdektelenség okán szófogadóan rábólintunk a "legkisebb rosszra". Ezért aztán nem akarták megengedni a pályázatok elolvasását, főképpen nem azt, hogy a pályázókkal mi, civil kurátorok is találkozhassunk, és kérdezz-felelek formában jobban megismerhessük őket.

Erre az ideológia az volt, hogy minek megismernünk azon pályázókat, akikből úgyis csak egy lesz jelölt. Az ő pályázatát az utolsó pillanatban elolvashatjuk és a döntés előtti órákban, percekben megismerhetjük. Végül is pályázat ide vagy oda, egyből egyet választani, ez a civil jog a pártemberkék értelmezésében. Megjegyzendő, hogy a médiatörvény is elég sok kívánnivalót hagy maga után az elnökválasztást illető szövegezésében, de azért választásról, és nem ratifikálásról vagy vétóról beszél, holott a jog előtt kellően ismert intézmények azok is. Sőt azt sem említi a törvény, hogy az elnökségnek csak egy jelöltje lehet. De mint tudjuk, ők persze mindig a legkisebb rosszat keresik, és abból csak egy van.

Civil összefogással (meg kell mondani, hogy ez a pártkurátorok aknamunkája miatt sajnos ritkaság!) és kérlelhetetlen kitartással azonban a Szervezeti és Működési Szabályzat módosítása révén elértük, hogy részesei lehessünk mindannak, ami természetes és a felelős döntéshozás szempontjából magától értetődő lenne, azaz az összes pályázatot elolvashattuk, s az összes pályázót megismerhettük. Ezáltal viszont nyilvánvalóvá vált, hogy az a pályázó, azaz Such György, akiben az első pályázati forduló során az elnökség tagjai megegyeztek, az egyik leggyengébb pályázatot adta be abból az összességében 20-30-ból, melyet az 5 forduló alatt láttunk.

Such első bukása után többet azon évben már nem jelentkezett, s a pártemberkék - láss csodát - a majd 30 pályázóból egyet sem találtak kisebb rossznak nála, tehát azáltal, hogy 3 további pályázat során senkit nem jelöltek elnöknek, azok eredménytelenül zárultak, így aztán lehetőség sem adódott arra, hogy választhassunk, jobban mondva élhessünk vétó-, vagy másik oldalról közelítve, ratifikációs jogunkkal. Merthogy, amint mondtam, a civileké nem igazi választójog, ugyanis egy jelöltből nehéz választani. Azt maximum elfogadni vagy elvetni lehet.

Az elnökség tagjaitól valószínű nem igényelt túl sok kreativitást, hogy elkerüljék a következő egy vagy két pályázat hasonló eredménytelenítését is, amíg Suchnak újra megnyílik a pálya: az akkor már 4 hónapja elnök nélkül működő Rádió esetében megtették azt, hogy az addigi 1 hónapos pályázati beadási határidő helyett ezúttal 6 hónapot határoztak meg (hivatkozva a parlamenti választások zaklatott időszakára!). Persze hogy nem az volt a fontos, hogy a kampány és választás idején már elnöke legyen a Rádiónak! Hanem az, hogy kivárják, amíg az akkori 21 civil tagú társaság levonul a porondról, s 2006. márciusában új sorsolásra kerül sor, amikor bízva a reményeikben, egészen más kurázsijú, mondhatni megfőzhető csapat jön majd össze, akik torkán lefér Such György. Így is lett: csodák csodája, 3 mellőzött forduló után Such újra próbálkozott, s ezúttal, mondhattam volna, hogy lihegve, de befutott, vagy más hasonlattal élve, egy hajszálon múlóan, de nem verte le a lécet. De nem így történt, mert a pártemberek kétségbeesetten, ám annál nagyobb egyetértéssel betuszkolták, "betörvénytelenkedték" Suchot az elnöki székbe.

Az történt ugyanis, hogy becsúszott egy banánhéj a pályára, azaz akadt egy érvénytelen szavazat, mely a minden igyekezet ellenére mégis túl szorosra sikeredett, ám annál jobban áhított eredmény eléréséhez, azaz a 19 igen szavazathoz kellett volna. Azóta, azaz 2006 júliusa óta tartanak azok a jogi eljárások, melyek ennek a választásnak a jogszerűségét, és ezáltal Such rádióelnökké választását vitatják. Azon jogi eljárások pedig, melyek ez ügyben már lezárultak, csak eljárásjogi oldalról tárgyalták az ügyet.

Az érdemi részre, azaz a választás törvényességére nézve viszont még semelyik jogi fórum, cégbíróság, bíróság vagy ügyészség nem állapított meg semmit. Sőt a döbbenetes az, hogy a másfél éve tartó jogi procedúrák egyike során sem olvasta vagy támaszkodott, hivatkozott az ülés és az ott jelenlévő közjegyző jegyzőkönyveire egy bíró vagy ügyész sem. S az egyetlen személy, aki fontosnak tartotta, hogy bekérje és végigolvassa az eredeti dokumentumokat, egy rendőr alezredes, bűnügyi osztályvezető, a következőket állapította meg: "A beszerzett iratok áttanulmányozása alapján felmerül annak gyanúja, hogy a változásbejegyzési kérelmet a törvényes feltételek hiányában nyújtották be a cégbírósághoz és ezáltal - amennyiben a cselekményszándékos volt - megvalósult a Btk. 274.§.1.bek.c) pontjába ütköző, és aszerint minősülő, úgynevezett intellektuális közokirat hamisítás bűntette. Hatóságunk a feljelentés kiegészítési eljárás keretében beszerezte a kuratóriumi ülés jegyzőkönyvét, valamint a cégbírsághoz benyújtott változásbejegyzési kérelem másolatát." No comment! Sajnos. S az, hogy "a legkisebb rossz", mennyire rossz, már másfél éve tapasztalhatja Rádión belül és kívül bárki: milliárdos hitelfelvétel és egyben ingatlan eljelzálogosítás, ugyanakkor más ingatlanok értékesítésének idei felpörgetése, az új műsorstruktúra révén hallgathatatlan, unalmas Kossuth, rétegadóként is gyatra Petőfi, így aztán összességében csökkenő hallgatottság, (vissza)taszító új arculat: szivárványos, zavarodott szín- és formavilággal, s mégis szürkeséget, feketeséget, kicsinységet árasztó hangulattal, identitászavaros megjelenéssel, ugyanakkor százmilliók kifizetése ezen arculatváltásra és az új struktúra reklámjára, s mindemellett majdnem 400 kirúgott rádiós keserűsége.

Milyen is tehát az a rendszer, melyben a közszolgálati intézmények elnökválasztásának szükséges feltétele a párt-emberkék megállapodása, miáltal kimondva is az ideális elnök helyett "a legkisebb rossz" választására törekednek? Olyan, melyben csak az a pályázó futhat be, akinek azért szavaz bizalmat az egyik fél, mert abban reménykedik, hogy a másik félnek kevésbé felel meg, mint neki. De neki sem felelhet meg, mert akkor, szóba sem jöhetne a másiknál. Tehát kellően semmilyen, ahhoz, hogy egyik fél se tartson attól, hogy a másiknál nyerő.

Az is feltétel, hogy igazodó alkat legyen, aki ide is, oda is ígérgetve és osztogatva éli majd túl egyik napját a másik után négy éven keresztül, s tudja, hogy óráról-órára még a lélegzetvételét is árgus szemekkel figyeli mindkét politikai elit. S ez nevezhető a törvény által az elnök önállóságán keresztül garantált médiafüggetlenségnek? Tragikomédia az egész.

Természetesen az elnök kiválasztásában és visszahívásában sincs gyakorlatilag semmi szerepe a civil társadalomnak. Hiába van ugyanis 2/3-os civil többség a kuratóriumokban, mert sem a jelöléshez, sem a valódi választáshoz nincs joga a civileknek, sőt a visszahívás sem lehetséges, mivel ahhoz nem a jelenlévők 2/3-a szükséges, mint az elnökről történő szavazásnál, hanem a teljes testület 2/3-a. Figyelembe véve azonban az elnökség 10 fős párthátterű csoportját, ez a döntés gyakorlatilag 100%-os civil egyetértést kíván a 31 fős testületben, ami tudjuk, hogy gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Az elnökségi tagok pedig a sokszázezres havi apanázst nem kívánják általában elveszíteni, így szó nélkül teljesítik a központi bizottságaik utasításait, minek következtében csak a rosszak közül válogathatnak, de megnyugtatják magukat azzal, hogy abból viszont a legkisebbet keresik.

S közben persze folyamatosan büszkék vagyunk ezen ország számtalan tehetségére, akiket nyomorgat és kizsigerel, ellehetetlenít a sok-sok intézmény és hivatal élére hasonló technikával kiválogatott éppen aktuális "legkisebb rossz", azaz a párt-emberkék percemberkéi. Ezek kártevéseiből aztán szépen, észrevétlenül összeadódik az a korábban még elképzelhetetlennek tűnő "legnagyobb rossz", ami maga az ország zuhanórepülése.

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) nincs túlságosan jó véleménnyel a civil kurátori rendszerről. Azt írják, hogy az elmúlt 6-8 évben a pártok szervező-toborzó munkájának eredményeként nem a civil társadalom jelenik meg a testületekben, hanem a politika a civil szférában - áttételesen pedig a kuratóriumokban is. Azt is írja az ÁSZ, hogy az ülések elhúzódnak, a társadalom túlpolitizált légköre a testületek működésében is megjelent. Egyetért?

Kiegészítem a fentieket még néhány gondolattal, mely az ÁSZ ezen 2007. decemberi jelentésében e témában szerepel: "A civil kurátorokat az ORTT által kisorsolt társadalmi szervezetek jelölték, ahol nem a szakmai hozzáértés volt az elsődleges szempont. Megbízásuk 1 évre szólt, ami túl rövid idő ahhoz, hogy érdemben hozzájáruljanak a döntések meghozatalához. Ebből adódóan formálissá vált a közalapítványok munkatervének, költségvetésének, beszámolójának, a részvénytársaságok üzleti tervének és mérlegbeszámolójának megtárgyalása és elfogadása, s mindez a társadalmi kontroll megvalósulása ellen hatott" - írja az ÁSZ. Először is megjegyezném, hogy az ÁSZ nincs túlságosan jó véleménnyel az egész médiaszabályozási rendszerről sem, s ugyanúgy a közalapítványok működéséről és a Zrt.-k gazdálkodásáról sem. Ebben a környezetben tevékenykednének a civilek is, főként, ha lenne rá igény és együttműködési készség. Ám ez, a fentebb elmondottak szerint, egyáltalán nincs meg.

Abban tehát az ÁSZ-nak tökéletesen igaza van, hogy a civilség nem tud érvényesülni a kuratóriumok munkájában, de annak okai főképpen a fentebb felsoroltakban keresendők. S abban is igaza van az ÁSZ-nak - én magam is tapasztaltam mindkettőt -, hogy a politika viszont megjelenik a civil szférában, és ott gőzerővel próbálja az önállóságot, függetlenséget nyirbálni. A politika természete már csak ilyen minálunk.

A civileknek viszont nem kellene feladni azt a pozíciót, melyben függetlenül, hatalmi érdekektől mentesen, együttes akarattal sok esetben jobb belátásra bírhatnák a politikai küldetésű partnereiket, s ha ez nem megy, erőt felmutatva leszavaznák őket. Mert lehet azt is, nem csupán az egyetértő szavazásra jogosít a mandátum! Ugyanis a civil felelősség egy fejbólintás után ugyanúgy megáll egy rossz és kártékony döntésért, mint a politikai. Felmentés a tájékozatlanság vagy a tudatlanság, rutintalanság okán nincs.

Persze igaz az is, hogy az egy év vajmi kevés ahhoz, hogy egy szükséges gazdasági, jogi előképzettség nélküli civil küldött mandátuma első pillanatától kezdve felelősen döntsön, mondjuk például sportolóként, képzőművészként, tanárként, vagy orvosként. Tehát rossz a jogszabály, hisz kevés az egy éves civil mandátum, legalább két évre lenne a szakmaibb munkához szükség. Felháborító azonban az általában tapasztaltabb elnökségi tagok (az ő Országgyűléstől kapott mandátumuk 4 évre szól) hozzáállása ehhez a kérdéshez. Nem segítenek ugyanis áthidalni ezt a problémát, a döntésekben partnerekké téve a civileket és ütőképesebbé, ötletgazdagabbá a kuratóriumokat, hanem a helyzetet kihasználva, addig érzik biztonságban magukat, amíg a civilek nem tudnak semmit, nem értenek semmihez, egy pillanat alatt megszavaznak mindent, 1-2 óra alatt véget érnek az ülések, melyeken a civilek meghallgatják az előterjesztéseket, majd perceken belül egyetértően szavaznak. S legszebb, hogy a pártkurátorok éveken keresztült siránkoztak, hogy de kár, hogy csak egy éve van a civileknek a munkára! Milyen jó lenne több éven keresztül együttdolgozni egy adott összetételű testületnek! S amikor ténylegesen, a törvény adta lehetőségekkel élve a civil szervezetek alkalmazkodtak ehhez a torz helyzethez, és tapasztaltabb kurátorokat küldtek, ezzel évről évre lehetővé téve, mint az én esetemben is, hogy az ügyekhez jobban értő, gyakorlottabb tagok üljenek a testületekben, akkor a pártemberkék az ORTT-hez, de még az Alkotmánybírósághoz is fordultak prüszkölve, hogy micsoda dolog, hogy vannak, akik évekig részt vesznek a munkában, akár több testületben is.

Megjegyzem, hogy az új médiatörvény tervezetekben, médiastratégiai koncepciókban már nyoma sincs széleskörű, és a politikai hatalomgyakorlók akaratától mentes civil részvételnek. Továbbá az egyes közszolgálati médiák intézményi összevonását tervezik, ami azt jelenti, hogy a mostani 4 helyett egy tulajdonosi testület lenne, s annak tagjai természetesen egyszerre felügyelnék az Magyar Távirati Irodát, a Magyar Televíziót, a Duna Televíziót és a Magyar Rádiót.

A végére meg csak annyit arról az ÁSZ által jogosan felvetett problémáról, hogy mennyire bevonul a politika a civil szférába, ami nem azt jelenti, hogy döntő többségében politikai küldöttek jönnének civil álarcban a kuratóriumokba, hanem hogy az ártalmatlan, naiv civil tagokat hogyan cserkészi be a politika. A Magyar Rádió elnökválasztása során a kuratórium elnökhelyettese, Szadai Károly, nemhogy rám bízta volna, hogy én döntsem el, megfelel-e szerintem Such Rádió elnöknek vagy sem, hanem mindenáron meg akart "fűzni", hogy szavazzam meg, és másokat is erre bíztassak. S mikor nyíltan megmondtam neki, hogy sem megszavazni nem fogom, mert alkalmatlannak és kártékonynak tartom erre a pozícióra, és másokat sincs szándékomban az ellenkezőjéről győzködni, akkor arra kért, hogy inkább menjek haza, és ne vegyek részt a szavazásban, hogy ne növeljem a NEM szavazatok arányát. Természetesen maradtam, és NEM-mel szavaztam Such elnökségére. Hát ennyit a befolyásolásról, és arról, hogy pártosak-e a civilek.

Az pedig egyenesen nevetséges, hogy pontosan azokat a civileket - köztük engem is - kiáltotta ki a pártemberek vádaskodásai alapján pártosnak még a sajtó is, akik éppen azzal vívtuk ki egyes elnökségi tagok haragját, hogy nem voltunk hajlandóak a kéréseik szerint cselekedni, az alkuikat elfogadni. Ehelyett önálló véleményalkotásra képesek lévén, s kellő komolysággal érdeklődvén a feladatok iránt, autonóm módon kívántunk dolgozni úgy, ahogy esetleg a jogalkotó is egyszer régen, több mint 10 éve elképzelte, amikor ezt a civil kurátori intézményt megalkotta. Az a civil pedig, aki el sem jön az ülésre, vagy eljön, de hozzá sem szól, megeszi a pogácsát, hallgat a pártemberkék jó szavára, sőt csüng azokon, vagy hagyja a fenti módon meggyőzni magát, és egyetértően szavaz, azaz a szó passzív értelmében együttműködő, ő nem, ő nem pártos. Ő a független. Így van, független mindentől, de leginkább a feladatától. Elnézést a civil társaimtól, de akinek nem inge, ne vegye magára.

Ide kívánkozik egy másik idézet, ezúttal Tamás Menyhérttől, aki a Vigyázó madár című könyvében a következőket írja édesapja gondolatai gyanánt: "Amíg a dógok nincsenek a rengyükön, addig a szavak sem lehetnek." Nagy tanulság ez a média számára!

Látott-e alkalmas jelöltet az MTV vezetésre a mostani három pályázó között? Mi a véleménye arról, hogy az elnökség nem jelölt senkit?

Igazán elvárható lett volna, hogy percekkel az elnökválasztás előtt, erre a kérdésre konkrét választ tudjak adni. Ám az lett volna maga a csoda, ha ez így történik, s ez a lehetőség az MSZP javaslatára, ám az Országgyűlés fejbólintásával 2007-ben 4 évre újra médiairányítói pozícióba került Czeglédi László által vezetett kuratórium háza táján egy civil kurátor számára - akit a MTV Közalapítványnál csupán a pogácsaevéstől a kizárólagosan fejbólintó IGEN szavazatig tekintenek autentikus szereplőnek - megadatott volna. No, persze ezzel nem lóg ki Czeglédi a sorból. Nincs ez másként Gellért Kis Gábor - Szadai Károly páros és a Magyar Rádió Közalapítvány esetében sem, amint azt már az előbb részleteztem. Sőt, ott a páros kűr okán még súlyosabb pillanatnyilag a helyzet. Ám a csoda újra elmaradt, s a "rendszer-változatlan" valóság az, hogy egy, az elnök személyéről dönteni jogosult testület 2/3-át kitevő civil társulat tagjai újra nem kaphattak példányt a pályázatokból, nem tanulmányozhatták azokat normális körülmények között. Minek azt! Ha nem lesz elnökségi javaslat, amint az történt, akkor azért, ha pedig lett volna, akkor meg azért felesleges a civil tudakozódás, hiszen nekünk hinnünk, bíznunk és támogatnunk kell csupán, ehhez viszont elég a jelenlét.

S most talán nem haszontalan, ha elmesélem, hogy hogyan zajlottak az elnökválasztási előkészületek az MTV háza táján is. Ez maga a dráma! S ilyen körülmények között kellett volna ideális elnököt választani, s kell is majd valószínű a következő fordulóban?! Hacsak a civil tagok összefogása és érdekérvényesítő képessége a következő, áprilistól mandátumot kapott testületben nem lesz jobb! Történt ugyanis az elmúlt hetekben, hogy mi, civilek, mint olyan mihaszna, hozzá nem értő, tájékozatlan, örökké kolonc szereplői a játszmának, vagy ahogyan az korábban a közéletben más vonatkozásban már elhangzott, mi a "borzasztó tagság", azok, akik nélkül, sajnos még a látszat-demokrácia sem gyakorolható, nemhogy a valódi, tehát mi, civilek nem kaptunk a pályázatokból példányt. S ha már nem kaptunk, gondolták, az sem jár nekünk, hogy a közalapítvány titkárságán bármikor, amikor tanulmányozni, összehasonlítani van kedvünk, elolvashassuk azokat. Ezt is csak korlátozott időben - 3 napon keresztül - tehettük volna meg, persze, ha tudtunk volna legalább erről a lehetőségről. Ám az értesítést - mely csupán e-mail-en történt - a kurátorok több mint fele meg sem kapta. Velem is ez történt, ami azt jelenti, hogy az állítólag január 30-án számomra kiküldött értesítést követően, melyre, mivel meg sem kaptam, nem volt módom visszajelzést küldeni, így február 1-én, dél körül telefonon kerestek, s ekkor tudtam meg, hogy aznap 14 óráig nézhettem volna meg a pályázatokat, és február 4-én délelőtt lesz a meghallgatás. Viszont a pályázatokat már nem lesz lehetőségem elolvasni, mert letelt a határidő. Természetesen azonnal kértem írásban Czeglédi Lászlót, hogy tegye lehetővé, hogy más időpontban elolvashassam az anyagokat, s mivel nem válaszolt, ugyanezt kértem hétfőn a meghallgatás után is. Erre annyit mondott, hogy ez van és kész, az én bajom, ha nem olvastam el a pályázatokat a megadott időben, ám most már nincs többé rá mód?! Az, hogy mindezt a technika ördöge okozta, vagy az ő általa vezetett adminisztráció hibája, mert különösen a rövid határidőre is, és ráadásul a korábbi gyakorlattól eltérően, nem hívták fel mindenki figyelmét telefonon a pályázatok megtekintésnek menetére, egyáltalán nem érdekelte, sőt a szokásos semmibevevés jegyében, udvariatlanul, a folyosón még megállni sem volt hajlandó, s menet közben odavágta, hogy, miért nem érdeklődtem én. Ez a módi. Nesze neked ideális elnök választása!

Így aztán nehéz megmondani, hogy volt-e alkalmas jelölt a pályázók között, mivel ráadásul a meghallgatáson is "kuss" a civil neve. Ott kérdezni csak az elnökség tagjainak lehetett. S hogy melyik civil kurátorba és hány kérdés szorult, ezek után érthető, hogy nem is kérdés. Az pedig, hogy nem jelöltek senkit, különösebben nem lepett meg, számítottam erre. Nem sejttetett semmi jót az, hogy Rudi Zoltánon kívül csak ketten jelentkeztek, s közöttük nem volt olyan tekintélyt parancsoló, minden vitán felülálló személyiség, akinek alkalmassága kétségbevonhatatlan lett volna, s ezáltal a politikai alku mentén működő jelölést megnehezítette volna. Persze egyáltalán nem csoda, hogy ebbe a sokszor megalázó játszmába, és az azt esetlegesen követő paprikajancsi táncoltatásba, ami ma a médiairányítás sajátja, nem szívesen vesz részt sok, egyébként a feladatra alkalmasnak ígérkező személy.

Rudi Zoltán TV elnöki munkásságát ismerjük, így nem meglepő hogy 2/3-os többséggel nem támogatták. Ráadásul azáltal, hogy nem nevezett ki alelnököt, a mandátumának lejárta után meglehetősen nehéz helyzetbe kerül majd a kuratórium a médiatörvény hézagossága miatt, mert jogszerű megoldás erre az esetre valójában nincs, bármit is nyilatkozzon erről a sajtóban Czeglédi László. S bármilyen megoldásban is gondolkodjanak, a kuratóriumot, mármint a civilekkel teljes testületet az MTV vezetése ügyében megkerülni nem lehet.

Persze a következő 3 hétben, ameddig még Rudi elnöke az MTV-nek, megteheti, hogy kinevez alelnököt, bár ezt nem tartom valószínűnek, hacsak "rá nem veszi" valamelyik politikai tábor. Azt hiszem, e körülmények ismeretében mindenki számára világosan látható, hogy ami az elnökválasztások körül folyik a közszolgálati TV-knél, rádiónál, minden, csak nem tisztességes eljárás: diktátum, erőszak, manipuláció, a szokásos mutyi. A politikai közéletben jellemző körülmények és a médiatörvénynek az elnökválasztásra vonatkozó csapnivaló szabályrendszere egyaránt felelős ezért a helyzetért. Ami a közszolgálati média háza táján tapasztalható csupán csak halovány leképeződése annak, ami hazánkkal történik. Idézve Szolzsenyicint: "Az erőszakot csak hazugsággal lehet eltitkolni, a hazugságot csak erőszakkal lehet fenntartani." Egyelőre legitimáló díszlet itt az egész civil társadalom, s préda a lóvá tett lakosság! De meddig?

Szereti-e a punkzenét?

Habár sokféle zenét szeretek, de a punk nem tartozik közéjük: ennél azért a dallamosabb muzsika felé hajlik az ízlésem.